Piramisjáték Libanonban

Gyártulajdonosok, ingatlanfejlesztők, politikusok, taxisok és parasztok egyaránt kárvallottjai Libanon eddig ismert legnagyobb piramisjátékának, amelynek során Szalah Ezz el-Din gazdag pénzember általában 25–50 százalékos hozamot ígért, míg kötelezettségei maguk alá nem temették. A kispénzűek gyakran még egy papírfecnit sem írattak a kölcsönről, mások pedig elégedetten nyugtázták a 10 ezer dollárra kapott 80 százalékos kamatot, miközben a tőkéjüket nem látták viszont. Az ilyenkor szokásos módon volt olyan is, aki először 90 ezer dollárral próbálkozott, majd később százezreket sem sajnált. Becslések szerint összesen 1 milliárd dollár tűnt el az álbefektető minapi letartóztatásáig.

A közelmúlt legnagyobb amerikai csalója után a helyi sajtó által „libanoni Madoffnak” elnevezett el-Din az után bukott le, hogy egy katari befektető 9 millió dollárt követelt tőle. Az elsikkasztott pénz fele állítólag az Öböl térségéből származik, az egyik legnagyobb megbízás 180 millió dollár befektetéséről szólt. Az elsősorban a síiták lakta Dél-Libanon falvaiban pénzt gyűjtő el-Dinben azért is bíztak meg az Öböl-menti pénzemberek, mert szoros kapcsolatok fűzték a Hezbollah síita mozgalomhoz. A szervezet több tagja – például egyik parlamenti képviselője – is megforgatta nála a pénzét.

Mindez kínosan érinti a feddhetetlenségét és korrupcióellenességét hangoztató Hezbollahot. Haszan Naszrallah sejk, a mozgalom vezére nemcsak a kapcsolatot, de azt is kénytelen volt beismerni, hogy pártját is felelősség terheli, ezért válságstábot hoznak létre, hogy felmérjék a befektetők veszteségeit. A szervezetet sújthatja, hogy sokan utolsó megtakarításaikat is elvesztették, azt gondolva, hogy ezúttal is a Hezbollah bőkezű segítségnyújtásáról van szó.

Az érintettség annyiban igaz lehet, hogy el-Dint a mozgalom emberének tekintették, aki a Dél-Libanont letaroló 2006-os izraeli háború után kezdte kétes tevékenységét. A Hezbollah a saját politikai hátországának tartott déli országrészben az újjáépítés elősegítésére több százmillió dollárt osztott szét, gyakran százas bankjegyekkel telepakolt táskákban. A központi kormányzatban és az országos bankokban nem bízó dél-libanoniak pedig a gyors meggazdagodás reményében vakon bíztak a vallásosnak és becsületesnek tartott el-Dinben.

A 49 éves férfi arról is ismert volt, hogy ő a tulajdonosa a Dar el-Hadi libanoni kiadónak, amely vallási témájú könyveket terjeszt, központja pedig Bejrút déli, síita negyedének a szívében található. Ázsióját növelte, hogy 2007-ben megalapította al-Musztatmir nevű pénzintézetét, amely bőkezűen osztogatott adományokat, utazási irodája pedig a szaúdi Mekkába és Medinába szervezett zarándoklatokat. Egyelőre nem tudni, hol van az elveszett pénz. El-Din azt mondta ügyfeleinek, hogy tőkéjüket Libanonon kívül, például Afrikában és Brazíliában fekteti be arany-, vas-, olaj- és gázügyletekbe.

A bejrúti központi bank néhány hónapja figyelmeztetett, hogy valami nincs rendben el-Din üzletei körül, ám nem fogadták meg a tanácsot. A károsultak egy része külföldön él, ők csak a nyarat töltik több millió dolláros dél-libanoni villájukban, az év többi részében hazájuktól távol maradnak, így nem is érzékelhették a csalást. Olyanok is vannak, akik még mindig hisznek el-Din ártatlanságában, és nem tesznek ellene feljelentést, holott közvetlen munkatársa is rács mögött van, és öt további gyanúsítottat keres a rendőrség. Mások a gazdasági válsággal és az árupiacok veszteségeivel magyarázzák a bukást. Összeesküvés-elméletek is keringenek, melyek szerint az USA és az izraeli titkosszolgálat, a Moszad tette tönkre a befektetőt, így ártva a dél-libanoni síitáknak és a Hezbollahnak.

KERESZTES IMRE