Akit elhívtak, inkább otthon maradt, aki eljött volna, azt nem hívták – némi túlzással így lehet összefoglalni a nyugat-balkáni államok kormányfőinek múlt szombati szlovéniai csúcstalálkozóján történteket. A távol maradók között volt Borisz Tadics szerb elnök, aki azzal indokolta döntését, hogy megjelenése az észak-szlovéniai Brdo-kastélyban rendezett csúcson azt jelentette volna, Belgrád elismeri a Szerbiából két éve kiszakadt Koszovó államiságát. Ugyancsak a hiányzás mellett döntött Herman Van Rompuy, az EU új elnöke és Miguel Ángel Moratinos, az unió soros elnöki tisztét betöltő Spanyolország külügyminisztere. Brüsszelt így egyedül Stefan Füle bővítésügyi biztos képviselte, ám ő sem maradt sokáig. Miután a Kranj közelében lévő kastélyban kezet rázott a résztvevőkkel, hamarosan visszaindult a ljubljanai repülőtérre.
Az EU látványos távolmaradásának legfőbb oka, hogy Olaszország és Spanyolország hónapokkal a szlovén kezdeményezés előtt elkezdte a maga májusra, Szarajevóba tervezett balkáni konferenciájának a szervezését. Madridnak és Rómának ezért nem tetszett, hogy Ljubljana magának akarja megszerezni a közel két évtized utáni első délszláv csúcs megtartásának a dicsőségét. A szlovénok állítólag azért is siettek a rendezéssel, hogy javítsanak renoméjukon, aminek sokat ártott, hogy a horvát–szlovén területi vita miatt 2008 elejétől Brüsszelben egy éven át befagyasztották Zágráb csatlakozási tárgyalásait. Az EU-ban különösen azt fájlalják, hogy Ljubljana a féléves soros elnökségét használta ki a horvátok elleni fellépésre.
A brdói kudarc ismét megmutatta, hogy a Koszovó ügyében megosztott EU-tagállamok – Spanyolország, Szlovákia, Románia, Ciprus és Görögország nem ismerte el az egykori dél-szerbiai tartomány függetlenségét – képtelenek kezelni Szerbia és Koszovó ellentétét. Brüsszel addig nem is nagyon akar balkáni csúcsot szervezni, amíg nem képes elérni, hogy valamennyi érdekelt hajlandó legyen egy asztalhoz ülni. Az egyelőre nem nagyon reklámozott szarajevói találkozót előkészítő, háttérben folyó meggyőzési kísérleteknek nem használt a szlovének kapkodása, csak annyi derült ki, hogy Tadics nem hajlandó úgy tárgyalni, ha a névtáblákon csupán a résztvevők nevét tüntetik fel, tisztségüket és az általuk képviselt országot viszont nem. Belgrádban most a szerb külpolitika diadalaként említik Rompuyék távolmaradását. Különösen miután az el nem kötelezettek mozgalmának hétvégi manilai találkozóján Vuk Jeremics szerb külügyminiszter a saját állítása szerint 15 országot beszélt le Koszovó elismeréséről.
A brdói csúcs az albánokat is határozottabbá tette. Míg korábban olyan hangok hallatszottak, hogy a szarajevói konferencia sikeréért Koszovó nem lesz jelen a boszniai fővárosban, most Hashim Thaqi miniszterelnök többször is közölte, Pristina küldöttei minden regionális találkozóra elmennek, és szuverén állam képviselőiként lépnek fel.
Az EU csupán félszívvel támogatta a végül szlovén, horvát, macedón, boszniai, montenegrói, koszovói és albán részvétellel megtartott találkozót, így aztán Brüsszel nem is erőltette a nyugat-balkáni államok EU-csatlakozását pártoló szomszédok, elsősorban Olaszország és Magyarország jelenlétét sem. A HVG értesülései szerint Zágráb szerette volna, ha a magyar vezetőket is elhívják Brdóba, és Budapest is szívesen képviseltette volna magát, ám mivel az olaszok a szarajevói csúcsot részesítik előnyben, rosszul jött volna ki, ha a magára maradt Magyarország túl hangosan lobbizik a meghívásért.
A foghíjas találkozó ráadásul magán viselte azt a balkáni megosztottságot, amelynek éppen hogy a feloldását lett volna hivatott bizonyítani. Amikor például Thaqi szólásra emelkedett, azonnal kivonult a teremből Nikola Spiric Bosznia-Hercegovina szerb nemzetiségű miniszterelnöke. Az is figyelemre méltó, hogy a találkozó a vártnál egy órával rövidebb volt, a résztvevők pedig feltűnően kerülték az újságírók társaságát. Borut Pahor szlovén kormányfő és a társszervező Horvátország miniszterelnöke, Jadranka Kosor először csupán sajtónyilatkozatot adott – a horvát újságírók körében felhördülést váltott ki, amikor a korábban Zágrábot leckéztető szlovén politikus azt kérte a balkáni államoktól, hogy az EU-integráció érdekében tegyék félre kétoldalú nézeteltéréseiket –, majd zártkörű, csak a hazai újságírók számára tartott sajtótájékoztatón értékelték a konferenciát.
Bár a résztvevők elfogadtak egy általánosságokat tartalmazó közös nyilatkozatot, és megindították a brdói folyamatot, amelynek célja, hogy felgyorsítsák a térségbeli államok európai integrációját, a jó szándék rosszul sülhet el, és még évek telhetnek el az első, valóban sikeres délszláv csúcsig. Belgrád könnyebben mondhatott ugyanis nemet egy olyan találkozóra, amely mögött Brüsszel nem áll ki teljes mellszélességgel. A mostani nem után nehéz lesz viszont presztízsveszteség nélkül elfogadni a boszniai fővárosba szóló meghívást. Különösen amikor a szerb belpolitikai elit is megosztott, és hónapról hónapra erősödnek a nacionalista ellenzéki pártok.
A párbeszéd elmaradása, valamint a szerb és koszovói álláspont megmerevedése a két állam integrációjának befagyásához vezethet. Ha Belgrád Koszovó nélkül nem hajlandó csatlakozni az unióhoz, az Szerbia elszigetelődéséhez vezethet, akkor pedig a Koszovó függetlenségét elutasító EU-tagok minden bizonnyal megakadályozzák az albán többségű ország belépését.
NÉMETH ANDRÁS / KRANJ
