Betolakodott a görög pénzügyi válság az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács lapzártánk utáni tavaszi ülésére. A napirend élén eredetileg az Európa 2020 stratégia megvitatása szerepelt volna. Csakhogy a 2000-ben elfogadott, javarészt papíron maradt növekedési, versenyképességi és foglalkoztatási célokat kitűző lisszaboni stratégia felváltására hivatott új programot háttérbe szorították a devizapiaci események, a Görögország megsegítése körül az euróövezet tagállamai közti nézeteltérések.
A februári rendkívüli EU-csúcson Görögország politikai támogatást kapott, március közepére pedig körvonalazódott, hogy az Athénnak szánt uniós mentőcsomag Európai Bizottság által koordinált, összesen 20–25 milliárd eurónyi kétoldalú tagállami kölcsönök formáját ölti majd. Közben az uniós pénzügyminiszterek áldásukat adták Athén szigorú megszorító intézkedéseire. A görög kormány azt remélte, hogy a mostani csúcsra végre nyilvánosságra kerülnek a közös európai pénzügyi intervenció részletei – ám Angela Merkel német kancellár behúzta a féket.
Merkel szerint az elsietett szolidaritási gesztus többet árt, mint amennyit használ. Berlin valójában azért visszakozhatott, mert a május eleji észak-rajna–vesztfáliai tartományi választások előtt teljesen beszűkült a mozgástere a görögkérdésben. A német közvélemény egyáltalán nem szolidáris a görögökkel. Ezért néhány nappal az EU-csúcs előtt Merkel már azt a „szentségtörést” is elképzelhetőnek tartotta, hogy az IMF nyújtson segítséget Görögországnak. Jorgosz Papandreu görög miniszterelnök is ezzel fenyegetőzött pénteken az Európai Parlamentben, arra az esetre, ha a csúcson az uniós partnerek nem tesznek ki az asztalra – a spekulánsokat elriasztani képes – „töltött pisztolyt”.
