Obama és a Közel-Kelet

Barack Obama amerikai elnök nem tudta leállítani a megszállt területeken a zsidó településeken folyó építkezéseket, így biztos nem lesz képes arra, hogy izraeliek és palesztinok közt békét teremtsen – szögezte le a Közép-európai Egyetemen tartott minapi előadásán Slómó Avineri, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora. Néhány órával később az izraeli kormány 1600 új otthon építését jelentette be az 1967-es háború után Jeruzsálemhez csatolt területen létesült Ramat Slomo településen. Joe Biden alelnök pedig, mintha csak meghallotta volna Avineri szavait, a legélesebben ítélte el a tervet.

„Álláspontunk szerint Jeruzsálemben építeni olyan, mint Tel-Avivban építeni” – makacskodott hétfőn Washingtonban a kétoldalú kapcsolatok helyreállítására az USA-ba érkezett Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő. Netanjahu tavaly még elvben elfogadta, hogy Izrael szomszédságában palesztin állam létesüljön, Jeruzsálemet azonban – egy 30 éves izraeli törvénynek megfelelően, ám a nemzetközi közösség véleményével ellentétben – Izrael egységes fővárosának tartja.

Kérdés, mit érhet el Washington, ha – mint az idősebb George Bush elnöksége idején, az 1990-es évek elején egy 10 milliárd dolláros hitelgarancia-vállalás megtagadásával – pénzügyi eszközzel próbálja meg szövetségesét a települések bővítésének leállítására, illetve a palesztinoknak tett engedményekre kényszeríteni. Nem sokat – véli Avineri, aki ezzel számos békepárti honfitársával vitatkozik. A professzor szerint hosz-szabb távon az amerikai nyomásgyakorlás új izraeli parlamenti választásokhoz vezethetne, az pedig Netanjahu támogatottságának 10-15 százalékos erősödéséhez. Az USA az utóbbi évtizedekben eltérő szerepekben tudta szolgálni a közel-keleti béke ügyét. Az 1973-as közel-keleti háború megfékezésekor „tűzoltóként”, az Egyiptommal 1979-ben, a néhai Jasszer Arafat vezette PFSZ-szel 1993-ban aláírt békeszerződésben játszott közvetítő szerepével pedig „bábaként”.

Az izraeli–palesztin konfliktus olyan, egyelőre megoldhatatlannak látszó problémákkal terhelt, mint több millió palesztin menekült (illetve gyermekeik, unokáik) visszatérése, a nemzetközi jogilag sosem létezett határok meghúzása, illetve Jeruzsálem két viaskodó nemzet közös fővárosává alakítása. Ha a megoldás egyelőre nem lehetséges, a helyes út a konfliktus menedzselése lenne, részben a palesztin nemzeti intézmények fejlesztésével – vallják sokan az izraeli baloldalon. A települések létesítését mindig is ellenző Avineri szerint ezt kezdi megérteni – a szerinte Woodrow Wilson egykori amerikai elnökhöz hasonlóan értelmes, de a mindennapok valóságától meglehetősen távol álló, ezért eddig a Közel-Keleten kevés eredményt felmutató – Obama is.