Nemzetközi közreműködéssel mondatták le Kirgizisztán elűzött elnökét, de még kérdés, hogy az új kormány képes lesz-e megszilárdítani a hatalmát.
A sorsdöntő faxüzenetet Roza Otumbajeva, a kirgiz átmeneti kormány feje mutatta be az újságíróknak. A kézzel, feltűnően nagy betűkkel írt orosz nyelvű levél szerint Kurmanbek Bakijev megbuktatott elnök „a kirgiz nép jövőjéért viselt felelőssége tudatában”, az ország egységének megőrzése érdekében lemond tisztéről. Vagyis, úgy tűnik, egyelőre feladta a harcot, amelyet – miután az április 7-ei kormányellenes lázadás elől szülőföldjére, az ország déli részébe menekült – több mint egy hétig vívott, ha nem is a hatalomba való visszatérésért, de azért, hogy minél kedvezőbb feltételekkel távozhasson (HVG, 2010. április 17.).
A kompromisszum végül nemzetközi közreműködéssel született meg. A mielőbbi nyugalom a külföldnek is fontos, mert a tartós feszültség és bizonytalanság polgárháborúval, Kirgizisztán északi és déli részének a szétszakadásával fenyeget. Sőt Dmitrij Medvegyev orosz elnök a múlt héten arra figyelmeztetett, hogy előretörhetnek a szélsőségek, és akár egy második Afganisztán is kialakulhat a közép-ázsiai szovjet utódállamban. Így aztán Moszkva vállalta a kezdeményező szerepet. Az akkor Brazíliában tárgyaló Medvegyev Barack Obama amerikai elnökkel és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) soros elnöki tisztét betöltő, Kirgizisztánnal szomszédos Kazahsztán államfőjével, Nurszultan Nazarbajevvel egyeztetett, Vlagyimir Putyin orosz kormányfő pedig Bakijevvel beszélt telefonon. A közvetítés eredményesnek bizonyult: a bukott elnök – noha eredetileg egész népes családjának büntetlenséget követelt – a múlt héten közvetlen hozzátartozóival együtt, az orosz védelmi minisztérium oltalma alatt, kazah katonai repülőgépen Kazahsztánba utazott, és onnan küldte el lemondó nyilatkozatát. Néhány nap után továbbutazott – állítólag Dubaiba, de lehet, hogy Minszkbe, ahol Alekszandr Lukasenko elnök ajánlott menedéket neki. Lapzártánkkor annak is híre ment, hogy mégis hazatér.
A déli Dzsalálábád város környékén élő híveinek egy része továbbra is kitart Bakijev mellett. A hét végén elfoglalták a megyei közigazgatási központot és a regionális tévéadó stúdióját, az ügyvivő belügyminisztert pedig megverték, miután az ideiglenes kormány kommandósai sikertelenül kísérelték meg őrizetbe venni a volt elnök egyik bátyját, a több rokonával együtt a hatalom felső köreibe jutott Zsanist (lásd Vérszövetség című írásunkat).
Az átmeneti kormánynak most úgy kell megnyugtatnia a déli országrészben háborgókat, hogy közben az északiaknak felelősöket mutat fel az utóbbi évek keménykezű politikájáért, a visszaélésekért, a vérontásért, és változásokat, perspektívát is kínál a lakosságnak. Merthogy ezt várja a többség. „Bakijev magának gyűjtögetett, a népért semmit sem tett” – mondták a HVG-nek a Biskektől jó másfél órás autózásra lévő Balikcsi város út menti halárusai. Majd egymás szavába vágva sorolták kívánságaikat: remélik, hogy az új hatalom nem követi el a régi hibáit, jó lenne, ha a környék bezárt üzemei újraindulnának, és persze több pénz sem ártana. Az egyik idős halárus aszszony például azt panaszolta, hogy férje harmincéves munkaviszony után havi 3 ezer szomot, nagyjából 70 dollárt keres, ő pedig ennél is kevesebb nyugdíjat kap.
A száz kilométerrel arrébb, a festői Iszik-köl tó partján fekvő Szari-Oj falu elöljárója, Bolot azonban nem számít gyors eredményekre. „Nem várjuk, hogy fél év alatt rendbe tegyék a gazdaságot, a legfontosabb a demokrácia, a stabilitás és a szabadság, no meg hogy kevesebbet lopjanak” – mondta a HVG-nek. A tanárok fizetése nyomorúságos, van olyan kezdő, akinek havi bére éppen csak eléri a húsz dollárt, zuhan az oktatás színvonala, és hasonló a helyzet az egészségügyben is – fejtegette.
Pedig arrafelé jobb a helyzet, mint az ország más részeiben. A turizmusnak, a tóparti szállodáknak, szanatóriumoknak köszönhetően van munka, ráadásul az államinál jobb fizetésért – ecsetelte a HVG-nek néhány környékbeli férfi, akik a közeli Karven üdülőfalu vezetőinek a hívására gyűltek össze a helyi mecsetnél. A biskeki lázadás idején ugyanis segítettek megvédeni az elegáns komplexumot, amiért némi elismerést vártak, és kaptak is egy testes birka, valamint a hozzá járó vaskos boríték formájában. „Volt kit elriasztani, jöttek provokátorok, akik azt állították, Bakijev fiának, Makszimnak is vannak itt házai, fel akarták gyújtani őket, de mi nem hagytuk” – büszkélkedtek a HVG-nek.
A rendre kétségtelenül vigyázni kellett, a fővárosban például számos üzletet kiraboltak – egy helyi tévé beszámolója szerint – olykor módszeresen, rendszám nélküli, elegáns autókból irányított fosztogatók, akik Kirgizisztán orosz ajkú és orosz állampolgárságú lakosait sem kímélték. Ezt a múlt héten a moszkvai külügyi szóvivő is nehezményezte, amikor bejelentette, hogy a biskeki orosz nagykövetségre tucatszám érkeznek ilyen panaszok. Részben oroszok voltak a célpontjai annak a hétfői pogromnak is, amelyben öten meghaltak, amikor Biskek egyik elővárosában több ezren botokkal, vasrudakkal felfegyverkezve pusztítottak, gyújtogatottak és el akartak foglalni több száz hektárnyi földet.
Pedig az utca embere, úgy tűnik, jól viszonyul Oroszországhoz, ahol – Almazbek Atambajev miniszterelnök-helyettes szerint – több mint félmillió kirgiz állampolgár dolgozik, és keresetével 2-2,5 millió embert tart el. Akadt olyan idős aszszony, aki egyenesen arról beszélt a HVG-nek, hogy a legjobb az lenne, ha Moszkva ismét szárnyai alá venné Kirgizisztánt. Mások azt fejtegették, hogy Oroszország biztosan nem hagyja cserben hazájukat. Moszkva egyelőre 20 millió dolláros segéllyel, 30 milliós kedvezményes hitellel, üzemanyaggal és vetőmaggal segít, miközben hangoztatja, stratégiai partnerének tekinti Biskeket. Komoly beruházásokra viszont csak akkor lesz hajlandó, ha az átmeneti kormány bebizonyítja, képes megbirkózni az előtte álló feladatokkal.
Ám ehhez még nincs elegendő ereje, és félő, hogy a korántsem egységes egykori ellenzéken belül a hatalomra jutás után felszínre törnek az ellentétek. Ennek jelei már most megfigyelhetőek, mint ahogyan annak is, hogy az ország új irányítói megismételhetik elődjeik hibáit. Biskeki jelentések szerint több vezető kormányfunkcionárius hozzátartozóját helyezték magas állásba, és az új hatalom képviselői is megjelentek a tulajdon újrafelosztására törekvők között. A Moszkovszkaja Pravda moszkvai lap úgy tudja, hogy egy vízerőmű egyetlen nap alatt háromszor is tulajdonost váltott, és mindhárman az ideiglenes kabinet köreiből származtak. A cenzúra bevezetéséről is hallani, sőt a múlt héten a nemzetbiztonsági szolgálat fegyveresei rontottak rá az egyik vezető hírszolgálat, a 24.kg biskeki szerkesztőségére. Egy miniszter az átmeneti kormány ellenségeinek számlájára írta az akciót, ám utóbb kiderült, annak irányítója a kémelhárítás egyik olyan ezredese volt, akit már az új hatalom helyezett a tisztségébe.
POÓR CSABA / BISKEK, MOSZKVA
Büszkén hirdeti magát Budapest legelőkelőbb éttermei közt a Nobu, az étterem alapvetés a világsztárok között is. Most betekintést kaptunk arról, hogy az alapító Nobuyuki Matsuhisa szellemében hogyan készül náluk a japán konyha egyik legegyszerűbb, mégis legelőkelőbb fogása, a szasimi.
Ruszin-Szendi Romulusz korrupciógyanús ügyeinek felelőséről is kérdeztünk a hadügyminisztert.
