A Szovjetuniótól örökölt vagyont fel kell osztani a volt tagköztársaságok között, igaz, ennek mechanizmusát még nem dolgozták ki – felelte a riporter kérdésére nemrég egy tévéinterjúban Viktor Janukovics ukrán államfő. Nyilatkozata homlokegyenest ellentmond annak, amit néhány nappal korábban az orosz elnöki hivatal vezetője, Vlagyimir Kozsin fejtegetett az Eho Moszkvi moszkvai hírrádió műsorában. Reményei szerint hamarosan pontot tesznek a vagyonmegosztási vita végére – mondta, emlékeztetve arra, hogy Ukrajna az egyetlen szovjet utódállam, amely nem fogadta el az úgynevezett nullamegoldást.
Ennek lényege, hogy egy még 1991-ben kötött megállapodás értelmében Oroszország magára vállalja a Szovjetunió külső adósságainak törlesztését, cserébe viszont a tulajdonába kerülnek a széthullott ország külföldi vagyontárgyai. Némi vonakodás után Ukrajna is belement az alkuba, annak ratifikálását azonban elutasította a kijevi parlament.
Dmitrij Medvegyev Harkovban
AP/Ria Novosti
„Oroszország kifizette a Szovjetunió tartozásait, így értelmetlen bármit is követelni tőle. Szó sem lehet vagyonmegosztásról” – nyomatékosította a HVG-nek az orosz álláspontot Szergej Mihejev, a Politikatechnológiai Intézet nevű moszkvai tanácsadó cég alelnöke, aki szerint legfeljebb bizonyos esetekben lehet engedményt tenni, akkor is kizárólag kölcsönösségi alapon. Ukrajnában viszont szép számmal akadnak politikusok, akik ennél többet követelnek országuknak. Van, aki nemcsak a külföldi javak, hanem a szovjet valuta- és aranytartalékok egy részére is igényt tartana. Jurij Kosztenko, a nacionalista Ukrán Néppárt elnöke azt hangoztatja, hogy Kijevre a szovjet adósság hatoda – Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kijelentése szerint mintegy 14 milliárd dollár – jut, az exszovjet külföldi vagyon ekkora hányada viszont ennek a sokszorosát éri.
Máig nem tudni, pontosan mekkora összegről folyik a vita. A newsru.com internetes hírportál által idézett hivatalos adatok szerint a világ 120 államában mintegy négyezer ingatlan van Oroszország birtokában, és ezek mérleg szerinti, vagyis a piacinál jóval alacsonyabb értéke 2,7 milliárd dollár. A Vedomosztyi üzleti napilap viszont azt írta, hogy a külföldi örökség összértékét már 1991-ben 110 milliárd, tíz évvel később pedig már 400 milliárd dollárra becsülték. Igaz, ez utóbbi összesítésben nemcsak ingatlanok, hanem cégrészesedések és más típusú vagyontárgyak is szerepelnek, sőt valószínűleg olyanok is, amelyek tulajdonjogáért még Moszkvának is jogi csatákat kell vívnia.
A vagyonmegosztás ügyét Mihejev szerint elsősorban „belső fogyasztásra” veszik elő időről időre Kijevben. „Janukovicsék, akiket az ellenzék túlzott oroszbarátsággal, az ukrán érdekek elárulásával vádol, keresik azokat a témákat, amelyekkel bizonyíthatják, hogy nem mindenben engednek Moszkvának” – mondta a HVG-nek a politológus, arra utalva, hogy az ukrán elnök hivatalba lépése óta sorra születnek az egyezmények Kijev és Moszkva között. Az első és egyben legtöbbet vitatott az volt, amellyel az orosz gázszállítások árának tíz évre szóló, 30 százalékos csökkentése fejében további 25 évvel, 2042-ig meghosszabbították az orosz fekete-tengeri flotta szevasztopoli állomásoztatásának határidejét (HVG, 2010. május 1.).
Május közepén, Dmitrij Medvegyev orosz államfő kijevi látogatásán megállapodást írtak alá a két ország eddig vitatott szárazföldi határszakaszainak kijelöléséről, amire különösen Kijevnek van szüksége az Európai Unióval folytatott vízummentességi tárgyalásokhoz. Moszkvának tett gesztus viszont, hogy az ukrán parlament a múlt héten első olvasatban olyan törvényt fogadott el, amely egyebek közt rögzíti az ország semleges státusát, vagyis – az előző kormányzat terveivel ellentétben – lekerült a napirendről a NATO-csatlakozás. És persze elégedetten fogadták Oroszországban azt is, hogy Janukovics az egész szovjet nép tragédiájának nevezte az 1932–1933-as éhínséget, noha elődje, Viktor Juscsenko azt kifejezetten az ukránokat sújtó népirtásnak minősítette. Egy donyecki bíróság hatályon kívül helyezte a döntést, amellyel az Ukrajna hőse címet adományozták Sztepan Bandera nacionalista vezérnek, az ukrán kémelhárítás pedig – egy nemrég közzétett hír szerint – leállította az országban dolgozó orosz titkosszolgálati ügynökök megfigyelését. Kijevben ugyanakkor nem lelkesedtek Vlagyimir Putyin orosz kormányfő azon ötletéért, hogy egyesítsék a két ország gázipari vállalatait, a Gazpromot és a Naftogazt.
A vagyonjogi viták lezárása azért lenne fontos Moszkva számára, mert Ukrajna bírósági beadványokkal több országban is ideiglenesen megakadályozta, hogy Oroszország a nevére írasson volt szovjet vagyontárgyakat. Hosszú távon valószínűleg nehéz lesz a kijevi követeléseknek érvényt szerezni, ha egyáltalán lehetséges. Volodimir Polohalo, Julija Timosenko volt miniszterelnök pártjának parlamenti képviselője például legfeljebb tízszázalékos esélyt lát erre. „Az évek során egyik félben sem volt meg a kellő akarat, határozottság e régi probléma rendezésére. Oroszország egyszerűen nem vesz tudomást a sok tekintetben megalapozott ukrán igényekről, míg Kijev mindig valami más kérdést helyezett a kétoldalú kapcsolatok előterébe” – mondta a HVG-nek a politikus.
Hasonló véleményen van Mihajlo Pogrebinszkij, a kijevi Politikai Kutatási és Konfliktuselemző Központ igazgatója. Ő még a kérdés felvetését is értelmetlennek tartja. „Ez a vonat elment. Ukrajna sem húsz éve, sem most nem lett volna képes törleszteni a szovjet adósság rá jutó részét” – fejtegette a HVG-nek Pogrebinszkij, de nem ért egyet azzal a moszkvai kommentárokban meg-megjelenő aggodalommal sem, hogy az osztozkodás komolyan megárthat a két ország feljövőben lévő kapcsolatainak. Szerinte semmi sem fog változni, a vita pedig idővel egyszerűen elcsitul.
POÓR CSABA / MOSZKVA
