Az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartott beszélgetésen Steven A. Cook három csoportra osztotta a Közel-Kelet és Észak-Afrika országait. Az elsőt Egyiptom és Tunézia alkotja, ahol már végbement a "forradalom", és megkezdődtek a változások, a második csoport tagja Bahrein, Szíria, Jemen és Szaúd-Arábia - ezek elnyomó államok, és pénzzel próbálják meg korlátok között tartani a társadalmi feszültséget, míg a harmadik csoportba a Marokkóhoz, Algériához és Ománhoz hasonló országok tartoznak, amelyek hol megvesztegetéssel, hol erőszakkal, hol kisebb-nagyobb engedményekkel akarják megakadályozni az instabilitás terjedését.

A kutató elmondta, hogy az iszlamista csoportok szerepének növekedéséről többé nem lehet feltételes módban beszélni, hanem tényként kell kezelni: megkerülhetetlenek, és meg kell tanulni együtt élni velük. A szakértő szerint ha a kormányzó török Igazság és Fejlődés Pártjához (AKP) hasonló csoportosulások jönnek létre, az "nem rossz kimenetel". A CFR munkatársa elmondta, hogy az Egyesült Államok ugyan komoly tapasztalatokat szerzett az Öböl-háború óta a térségben, a külpolitikai döntéshozók azonban még mindig nem igazán értik az iszlamizmus irányvonalai közötti különbségeket.

AP

Cook úgy értékelte, hogy bár a Muzulmán Testvériség előretörése rejthet magában veszélyeket, a forradalom utáni Egyiptom függetlenebb és gazdaságilag, valamint külpolitikailag is sikeresebb partnere lehet a Nyugatnak, mint Hoszni Mubarak megbuktatott egyiptomi elnök idején volt. A szakértő hangsúlyozta, hogy a térségre jellemző kiszámíthatatlanság és bizonytalanság komoly problémát jelent a külpolitikai döntéshozóknak. Egyiptom esetében Izrael már eddig is amiatt aggódott, mi lesz, ha Mubarak meghal, de arról nem is álmodott, hogy a vezetőt esetleg elűzik. Ugyanígy az Egyesült Államok, de Kína és Oroszország sem számított az arab világban elkezdődött eseménysorozatra. Cook szerint az országok egyet tehetnek a jelenlegi helyzetben: figyelik a közvéleményt, és próbálnak rugalmasan reagálni a kihívásokra.

Emellett a kutató elismerte, hogy a "külpolitika sohasem következetes". Mint rámutatott, Barack Obama elnök május 19-ei, az arab világ eseményeit kommentáló beszédében meg sem említette hűséges szövetségesét, Szaúd-Arábiát, amely egyébként az elnyomó államok közé tartozik, de a jelenlegi helyzetben szinte az egyetlen biztos pont az arab államok között. Washington mindig bizton számíthatott Rijád támogatására térségbeli céljai eléréséhez: ezek között szerepel az energiához való hozzáférés akadálytalan biztosítása, Izrael biztonságának szavatolása, valamint egy kizárólagos regionális hatalom felemelkedésének megakadályozása.

Steven A. Cook szerint a 2012-es amerikai elnökválasztás kampánytémái többnyire belpolitikai jellegűek lesznek. A szakértő úgy véli, egyébként is befelé fordulási hullám figyelhető meg az amerikai politikában, a republikánus körök ezt előszeretettel lovagolják meg, míg a demokratákat a gazdasági problémák szorítják keretek közé.