A reggel épp olyan vakító napsütést hozott New Yorkban, mint a tíz évvel ezelőtti, 2001. szeptember 11-én, és az események is percre pontosan követték az egy évtizeddel korábbit. A terrortámadásban elhunytak hozzátartozói már a program hivatalos kezdete előtt beléphettek a szigorú biztonsági zónával védett területre, ahol először láthatták az öszeomlott két torony helyén létrehozott négyszögletes, vízeséssel táplált medencét, annak peremén pedig a gránitlapokat a halottak neveivel. A megoldásnak például szolgáló washingtoni vietnami háborús emlékfalnál megszokotthoz hasonlóan a hátramaradott rokonok a névre szorított papírt grafittal satírozva készítettek maguknak saját emléket.
Az első egyperces gyászszünetet az első repülőgép – tíz éve először balesetnek tartott, és két amatőr videón véletlenül megörökített – becsapódásának időpontjában, 8.46 perckor tartották, majd a 2001-ben még Illinois állam szenátoraként csak kevesek által ismert Barack Obama elnök olvasott fel a 46. zsoltárból. A második gépnek a másik toronyba csapódására emlékezést követően George W. Bush korábbi amerikai elnök – aki a terrortámadás időpontjában egy floridai általános iskolában találkozott gyerekekkel és tanítóikkal - Abraham Lincolnt idézte a hősies áldozatokról.
Mindketten golyóálló üveg mögött beszéltek, a környező magas épületekről látcsővel pásztázták ez embereket, és mindenütt fegyveresek voltak. A tizedik évforduló előtt, hiteles, de meg nem erősített információkra hivatkozva attól tartottak New Yorkban, hogy az al-Káida terrorszervezet az évfordulóra időzítve akciót hajt végre, vélhetően egy autóba rejtett bombával. Ezért a Manhattan szigetére vezető alagutaknál és hidaknál a rendőrök átvizsgálták a teherautók rakterét, a potenciális célpontnak tartott Times Square-t átszelő Broadway-n és a teret déli oldalról határoló 42. utcában rendőrautókkal egy-egy sávra szűkítették a forgalmat, és minden áthaladó autó vezetőjét és utasait szemügyre vették. A Világkereskedelmi Központ helyén létrehozott emlékhely és az épülő – a tervezett 104 emeletből a 82-iknél tartó – felhőkarcoló környékére pedig egyetlen gépkocsit sem engedtek, míg a gyalog érkezőket több biztonsági zónán keresztül szűrték meg.
A megemlékezés irányába tartókat – különösen, ha újságíró azonosító lógott a nyakukban – a meggyőződésükből eredő agresszivitással ragadták meg azok a dühös tiltakozók, akik már az ötödik évfordulón is felvonultak, és most ismét azt harsogták, hogy a terrortámadás egy nagy hazugság: valójában Bush és csoportja műve volt. A jellemzően fehér férfiakból álló népes csoport tagjai – a tíz éve a mentőalakulatok pihenőhelyeként szolgáló, kerítésein akkor az eltűnteket kereső szórólapokkal, most az emlékezés fehér szalagjaival elárasztott Szent Pál kápolnával átellenben - transzparenseken hirdették és dvd-n osztogatták az interneten is számos helyen feltűnő összeesküvés-elméletüket. Amit most azzal egészítettek ki, hogy a szerintük csak állítólagos terroristavezér Oszama bin Laden májusi likvidálása a pakisztáni Abbottabádban csupán az amerikai kormány újabb színjátéka volt, amit az is alátámaszt, hogy a tetemet gyorsan eltüntették a tengerben. Nem ők voltak az egyetlen tüntetők: egy sarokkal odébb a kapitalista kizsákmányolók elleni haragjukat harsogták megafonba a dühös aktivisták, akik mondanivalójukat azzal aktualizálták, hogy tíz éve az ikertoronyba menteni igyekvők – akik közül sokan az életüket adták - mind a „nép szegény fiai“ voltak, s nem volt köztük egyetlen vállalati vezér sem.
Az évfordulóra Manhattan más tájain leginkább a szokatlanul erős – de Pekingben például mindennapinak mondható – rendőri jelenlét, valamint a sok ünnepi egyenruhás tűzoltó emlékeztetett, a város többi része átlagos koraőszi vasárnapot élt át. A különösebb biztonsági intézkedéseket nem mutató Central Parkban kocogtak, szülők játszottak a gyerekeikkel, a gyenge dollár előnyeit kihasználó turisták a sarkon túl érő sorban álltak a fiatalok kedvencének számító Abercrombie & Fitch ötödik sugárúti üzleténél vagy tolongtak az Apple kívülről éppen átépítés alatt álló boltjában a Central Park sarkán.
Napszállta után aztán – szintén a szokásoknak megfelelően – elárasztották a Times Square-t, amelynek északi végén az egyik reklám helyén egy amerikai zászló részletével a háttérben „Soha ne felejtsd el 2001. 09. 11-et“ neonfelirat világított, a Broadway és a 42. utca sarkán pedig egy újabb látványos biztonsági intézkedéssel a járdák mellett afféle védőkerítést húztak az ott parkoló rendőrautókkal. A sziget déli csücskén az amerikai lobogó színeiben, kék-fehér-pirosban világították ki a félkész felhőkarcoló épületét. Nem csak New York élt tovább, hanem az üzleti szelleme is, számtalan helyen árulták a tizedik évfordulóra utaló pólót, rajta a felirattal: tisztelegj előtte és emlékezz rá.
Érkezik a magyar fesztiválkultúra történetét feldolgozó dokumentumfilm. Arról, hogy miért és hogyan rendeződik át manapság a hazai fesztiválpiac és hogy szeretnek-e egyáltalán a fiatalok fesztiválozni és sörözni, a rendezővel, Csizmadia Attilával beszélgettünk.
15–9-re nyertek a mieink.
