Gyakori, hogy ötvenes éveik végén járó férfiak utólag, műtétjük után sajnálják, amiért korábban nem fordítottak nagyobb figyelmet a betegségeket kutató szűrővizsgálatokra. Így tett az 56 éves Hugo Chávez venezuelai elnök is, aki a népéhez intézett múlt heti, mindössze 15 perces televíziós beszédében azt mondta, alapvető hibát követett el, amikor elhanyagolta az egészségét. A láthatóan sápadt és legyengült Chávez Havannából beszélt, ahol megoperálták. Már a tavaly szeptemberi parlamenti választásokon felröppent a hír, hogy rákja van, de ő ezt akkor ellenségei vágyálmának minősítette. Azóta látványosan csökkent külföldi útjainak száma, átesett két komolyabb megfázáson, de arra is akadt példa, hogy az elnöki palota erkélyén – korábbi térdproblémáira hivatkozva – mankókra támaszkodva tartott beszédet.

Június elején indult külföldi körútra, de a Fidel Castro volt kubai vezetővel létrejött találkozásakor nem érezte jól magát, ezért példaképe rábeszélte az orvosi vizsgálatra. Majd jött az a koreográfia, amit Fidel 2006-os betegségekor is alkalmaztak: váratlan műtét, ellentmondó értesüléseket követő hírzárlat, az egész ügy államtitokká nyilvánítása. Végül pedig szabadidőruhában készült fényképek a sajtónak, és a beismerés, hogy kétszeri beavatkozás során rákos daganatot távolítottak el Chávez szervezetéből. Részletes információk hiányában csak találgatják, hogy Venezuela erős emberének prosztata- vagy vastagbélrákja lehet, ami akár nyolc-kilenc hónapos orvosi kezelést is igényelhet. A hű barát, Fidel mindenesetre mindent megtett a gyógyulásért, naponta látogatta Chávezt, akinek bárányhúst és mogyoróvajat vitt, és a közös fotók tanúsága szerint együtt olvasták a kubai pártlapot, a Granmát. Talán ez is segített, hogy Chávez hétfőn reggel váratlanul hazaérkezhessen, és a caracasi repülőtéren boldog miniszterei üdvözölhessék. Ő maga pedig az elnöki palota erkélyéről intézett beszédet híveihez, akiket megnyugtatott: a rákot is le fogja győzni.
A mindig kiszámíthatatlan Chávez ezzel újabb kanyart adott az eseményeknek, visszatért a venezuelai belpolitikába, ahol már a tartós távollétére próbáltak berendezkedni. Az ellenzék köreiben például az amúgy Chávezre szabott alkotmánnyal ellentétesnek tartották volna, ha az elnök havannai betegágyából intézi az államügyeket. Erre megvolt a főnökét eksztázisban üdvözlő, az utódlási sorban alkotmányosan őt követő Elías Jaua alelnök válasza: az alaptörvény lehetővé teszi az államfő számára, hogy kétszer három hónapig távolról kormányozzon. Az ellenzék amúgy megosztott, felkészületlen arra, hogy máris jelöltet állítson, ha Chávez kiesik. Ahogyan egyik politikusuk fogalmazott, számukra az a legjobb, ha Chávez visszatér a hatalomba, és azt „természetes módon” veszíti el a jövő évi elnökválasztáson.
A vezér visszatérése ellenére a következő időszak a venezuelai politikai rendszer erőpróbája lehet, mely túlságosan is Chávez személyéhez idomul. Nem tudni például, hogy az államfő betegségével a kormányzó Egyesült Szocialista Párton belüli ellentétek mennyire szivárognak a felszínre, és kiemelkedik-e olyan egyéniség, aki képes lehet az országot 1999 óta irányító politikus szerepének átvételére. Előtérbe kerülhet az 58 éves, fizikus végzettségű Adán Chávez, aki a kezdetektől öccse mellett van a politikában, és jelenleg szülőföldjük, Barinas tartomány kormányzója. A korábbi havannai nagykövet és oktatási miniszter is radikális baloldali nézeteiről ismert, de fivérénél kevésbé tartják karizmatikusnak. A kormány támogatóinak annyit mondott, hogy ha úgy adódik, fegyvert kell ragadni, hiszen „igazi forradalmárokként nem felejthetjük el a harc más formáit sem”. Henry Rangel Silva vezérkari főnök viszont nyugalomra intett, Chávez – egyelőre feszültségoldó – hazatérését pedig az is ösztökélhette, hogy kedden ünnepelték Venezuela függetlenségének 200. évfordulóját, amire évekig készültek. Elemzők azt is megemlítik, hogy az El Universal napilap közvélemény-kutatása szerint a venezuelaiak 59 százaléka nem szerette volna, ha elnökük Kubából vezényli a XXI. századi szocializmus építését – amiben újabban egyre több gond mutatkozik.

Az infláció a térség országai közül Venezuelában a legnagyobb (28,3 százalékos), a gazdasági növekedés megtorpanni látszik. A százezer főre jutó gyilkosságok száma (140) a világon Caracasban a legmagasabb, és az amúgy is az állami beavatkozástól szenvedő külföldi vállalatok nem nagyon tudnak más országokból toborozni kvalifikált szakembereket, mert azok félnek Venezuelában letelepedni, gyakran inkább az elvileg rosszabb hírű Kolumbiát választják. Az áramellátást az idén újra korlátozni kell, a 29 millió lakosú országban a számítások szerint 2 millió lakás „hiányzik”, és a Caracas környéki nyomornegyedekben a nagyobb esők után viskók sora omlik össze.
Bár népszerűségi mutatóin mindez egyelőre nem rontott, a populista Chávez nem ezt ígérte. A nyersolaj hordónkénti (1 hordó = 159 liter) ára száz dollár környékén mozog, és az exportbevételekből Chávez továbbra is finanszírozni tudja a hátországát adó szegényebb rétegek szociális programjait. Igaz, nem jut pénz mindenre, számos termékből hiány van, amit súlyosbít, hogy a kormány rögzítette az alapvető élelmiszerek árát, miközben emelte a nyugdíjakat, és 25 százalékkal feljebb vitte a minimálbért. Venezuela a világ nyolcadik legnagyobb olajexportáló országa, ám kincsét nem csak a forradalom hazai vívmányainak finanszírozására pazarolja el. Napi kitermelése 2,78 millió hordó, ebből egymilliót nyomott áron politikai szövetségeseinek értékesít. A legnagyobb kedvezményezett Kuba, amely napi százezer hordót ingyen kap szövetségesétől, és cserébe orvosokkal, tanárokkal és katonai tanácsadókkal segíti Venezuelát.
GÁL KRISZTIÁN