Karácsony és vízkereszt között hagyományosan semmi nem történik a német belpolitikában. Most viszont áll a bál: az állam első polgára kerül egyre kényelmetlenebb helyzetbe.
Burgwedel húszezres kisváros Észak-Németországban, Hannover közelében. Polgárai közül sokan laknak takaros, égetett téglás sorházakban, családi házakban, melyek vörösesbarnás árnyalatú színei oly jellemzőek az északi régió építészetére. Egy ilyen átlagos, mondhatni tüchtig kis házat vásárolt magának és családjának 2008-ban, alsó-szászországi miniszterelnök korában Christian Wulff német államfő. Ebből most komoly politikai botrány keletkezett, aminek még nem látni a végét.
Ha Hans Müller átlagpolgár vesz egy ilyen otthont, 300–500 ezer euró körüli kiadásra kell számítania. Amennyiben a bankkölcsönt nem sikerül elég gyorsan elintézni, még fordulhat egy tehetősebb barátjához (feltéve, ha van), s kérheti, átmenetileg segítse ki, míg a hitelbírálat meg nem történik. Miután ez megvolt, a magánkölcsönt visszafizeti, és havonta törleszt a pénzintézetnek. Mindebben sem a barátok és ismerősök, sem az adóhivatal nem találna semmi kivetnivalót. Más a helyzet politikusok esetében. A házvásárlás idején Wulff az alsó-szászországi tartományi törvény hatálya alá tartozott, melynek értelmében a kormány tagjainak szigorúan tilos bármiféle előnyt, például az átlagosnál kedvezőbb feltételekkel kölcsönt elfogadniuk. Wulff pedig ezt tette: a házvásárlásra 520 ezer euró kölcsönt kért és kapott egy baráti házaspártól.
A hannoveri tartományi parlamentben később, 2010-ben az ellenzék rá is kérdezett: igaz-e, hogy a miniszterelnök üzleti kapcsolatban volt vagy van bizonyos Egon Geerkens vállalkozóval. Nem, nem volt és nincs most sem – hangzott Wulff válasza, amiben betű szerint igaza is volt. A kölcsönt ugyanis Geerkens feleségének folyószámlájáról utalták át számára. Ezt viszont nem kérdezték, így formálisan Wulff válasza valódi volt – csak éppen nem teljesen igaz. A történtekre, úgy tűnt, a feledés homálya merül, ám karácsony előtt a Bild Zeitung című bulvárlap megszellőztette a dolgot.
Ezt követően az államfő és tanácsadói hibát hibára halmoztak. Először megpróbálták agyonhallgatni az ügyet, aztán azzal védekeztek, hogy Wulff a magánkölcsönt egy banki hitel igénybevételével már rég kiváltotta és visszafizette. Erről a hitelről viszont kiderült, hogy az átlagosnál kedvezőbb, vagyis VIP-kondíciókkal folyósították, erre gyorsan, a továbbmenekülés jegyében ezt a kölcsönt konvertálták december vége felé szabályos jelzáloghitellé. De ekkor már egyre többen feszegették a kérdést: vajon mennyiben felel meg Wulff azoknak az erkölcsi követelményeknek, amelyeket a német államfővel szemben támasztanak, s mennyiben lehet olyan példakép, mint amilyen volt elődei közül például Gustav Heinemann vagy Richard von Weizsäcker.
Időközben a hitelt folyósító bank is magyarázkodásra kényszerült, egy ismert alkotmányjogász pedig egyenesen azt javasolta Wulffnak: ha ki akar mászni az ügyből, tegyen saját maga ellen feljelentést, s bízzon abban, hogy a bíróság tisztázza. Mindez nem volt azonban elég, az új év első munkanapján megjelent információk szerint még a legelső sajtóhír közzététele előtt Wulff – akinek az újság felkínálta a lehetőséget, hogy fejtse ki álláspontját – felhívta a Bild főszerkesztőjét, és fenyegetéssel próbálta rávenni, hogy álljanak el az ominózus cikk közlésétől. A lap keddi közleménye szerint az államfő még üzenetrögzítőre is mondta, mit akar. Ezzel Wulff végképp elásta magát a német sajtóban, ahol politikai beállítottságtól függetlenül erős a szakmai szolidaritás. Vagyis ha egy politikus megpróbál befolyásolni egy – jelen esetben jobboldali – lapot, mint a Bild, akkor biztos lehet abban, hogy a másik térfélhez húzó újságok is leszedik róla a keresztvizet.
Ez Angela Merkel kereszténydemokrata (CDU) kancellárnak okozhatja a legtöbb fejfájást. Wulff ugyanis – aki tartományi kormányfőként a CDU egyik alelnöke volt – éppen az ő jelöltjeként lett államfő. Így esetleges bukása, de még politikai meggyengülése is visszaüthet Merkelre. Ráadásul megengedheti-e magának a német kancellár és CDU-elnök, hogy rövid időn belül a második, általa kiszemelt államfő is idő előtt távozzon? Wulff elődje, Horst Köhler ugyanis – akit ugyancsak Merkel nézett ki annak idején a posztra – tavaly májusban váratlanul lemondott. Köhler – aki erkölcsileg támadhatatlan volt – azért hagyta ott a posztot, mert egy nyilatkozata után (arról beszélt, hogy a Bundeswehr külföldi bevetései nemcsak filantróp célokat, hanem a szabad kereskedelmi utak védelmével gazdasági érdekeket is szolgálnak) támadások kereszttüzébe került, s úgy érezte, nem kapta meg azt a támogatást, ami az államfői tisztség betöltéséhez szükséges lett volna. Őhelyette javasolta Merkel Wulff alsó-szászországi miniszterelnököt – aki, ha nem választják meg, minden valószínűség szerint békében ülhette volna meg a karácsonyt burgwedeli házában. Így viszont nem sok öröme lehetett abban, hogy a sokkalta tágasabb és reprezentatív berlini Bellevue-palotában érték az ünnepek, hiszen egyre több kommentár feszegeti: meddig lakhat még ott.
WEYER BÉLA / BERLIN
Tíz év populista önszabotálás után lépett a kormány, és mentőövet dobott a rezsicsökkentéssel elsorvasztott víziközműcégeknek. Ez még mindig nem elég ahhoz, hogy az újrainduló felújítások úgy javítsanak a hazai csőhálózaton, ahogy kéne.
A háború mellett harc folyik az élelmiszerért, és repedezik a klánok és a Hamász hallgatólagos paktuma.
Az influenszernek bíróság elé kellett állnia, de hozzászólása még a bírót is megnevettette.
