Az Olaszországban élő és dolgozó migránsok 2010 óta minden március elsején országos megmozdulást rendeznek "szavuk hallatására" - mondta a bevándorlók mozgalmát vezető 44 éves kongói orvos, Cecile Kashetu Kyenge, aki harminc éve van Olaszországban. Hozzátette, hogy a mai Olaszországban a gyári munkások, kőművesek, ápolók, beteggondozók, bejárónők, vagy éppen a napszámosok kivétel nélkül Afrikából, Ázsiából és Kelet-Európából érkezett bevándorlók.
A "politikai semlegességük" kifejezésére sárga színbe öltözött bevándorlók a Berlusconi-kormány idején bevezetett, úgynevezett Bossi-Fini bevándorlási törvény érvénytelenítését követelték, mely éves kvótához kötötte a migrációt. A megmozduláson résztvevők az olaszországi és európai bevándorlótáborok bezárását sürgették, a munkavégzés miatti tartózkodási engedélyek gyorsabb kibocsátását és azt, hogy a bevándorlók Olaszországban született gyermekei azonnali állampolgárságot kapjanak. Nem volt véletlen, hogy az utcai tüntetések élén a második generációs bevándorlók haladtak, akiknek többsége a felmérések szerint olasznak érzi magát, nem kötődik szülei hazájához és nem is beszéli szülei anyanyelvét, csak olaszul tud.
A bevándorlók alkotta "Én is Olaszország vagyok!" nevű csoport bejelentette, hogy ötvenezer aláírást gyűjtöttek össze a bevándorlók gyerekeinek állampolgárságáról szóló törvénytervezet kérelmezésére. Ezeket március 6-án adják át a római képviselőházban.
A bevándorlókkal foglalkozó Leone Moressa alapítvány adatai szerint Olaszországban több mint 4,5 millió bevándorló telepedett le, mely az összlakosság 7,5 százalékának felel meg. A második generációs bevándorlók száma 650 ezer. A 2011-ben Olaszországban született gyermekek 13,9 százaléka bevándorló gyereke volt.
