Bár állami vagyon privatizálásával is igyekszik pénzhez jutni Görögország, szigeteket még nem bocsátott áruba, pedig külföldön többen ötleteltek ezzel a lehetőséggel. Igaz, miután német kormánypárti politikusok még a görög válság kezdetén szóba hozták a dolgot, a müncheni Focus hetilap kiszámolta, hogy ha a majdnem tízezerből eladnának ezer kisebb görög szigetet – lakatlanokat, ahol sem kisajátítás, sem kitelepítés nem bonyolítja a helyzetet –, az csak a töredékét fedezné az államadósságnak.

A szuverenitás föladásának enyhébb formái egyébként Görögországban sem ismeretlenek. Egy korábbi államcsőd után négy évvel, 1897-ben nehéz alkudozás végén olyan megállapodás született, amely szerint Athén nagy kikötője, Pireusz vámbevételeit, továbbá néhány jövedéki termék – köztük az olívaolaj, a gyufa, a só és a dohány – adóját átengedték a hitelezőknek, amíg 1978-ra le nem dolgozták az adósságot.

Mára mintha az adásvétel kiment volna a divatból, helyette a tartós bérlet különféle formái virulnak. A kubai Guantánamói-öbölben lévő hírhedt támaszpont területét az Egyesült Államok 1903-ban kapta örökös bérletbe, és a szerződéses díjról, havi 4085 dollárról azóta is küldi – a Castro-rendszer pedig egy kezdeti figyelmetlenségtől eltekintve következetesen nem váltja be – a csekkeket.

A területtel való üzletelésről további részleteket a HVG e heti számában olvashatnak.