A megszólalók persze óvakodnak attól, hogy a lengyel-ukrán közös rendezésű Eb sportolók általi bojkottját követeljék: nagyon is eleven még az emléke a múlt század két olimpiai bojkottjának. Az 1979-es afganisztáni szovjet katonai beavatkozás nyomán több nyugati kormány által (a sportolók feje fölött és akarata ellenére) kikényszerített távolmaradást a moszkvai játékoktól precedensnek tekintette az akkori szovjet vezetés.

A már járni is alig tudó Konsztantyin Csernyenko pártfőtitkár és a Kreml héjái 1984 áprilisában, három hónappal a Los Angeles-i nyári olimpia előtt, "törlesztéses alapon" döntöttek a játékok bojkottja  mellett, magukkal rántva csaknem a teljes keleti tömböt. (Románia és Kína, Moszkvától való függetlenségét demonstrálandó, csak azért is elküldte sportolóit a kaliforniai városba, ahol azok minden korábbinál több érmet szereztek.)

Timosenko egyik híve. Szellemidézés

AP

A labdarúgók utazásának és részvételének megtiltásáról ezúttal persze nincs szó - annál inkább arról, hogy vezető politikusok adjanak kifejezést a stadionok díszpáholyából való távolmaradással a kijevi kormányt illető bírálatuknak. Mint Hans-Peter Friedrich sportért is felelős német belügyminiszter fogalmazott: igencsak feszengve ülne a harkivi stadion lelátóján, ha közben arra kellene gondolnia, hogy onnan alig egy kilométerre valakivel csöppet sem civilizált módon bánnak a börtönben.

A német kancellár sajtóértesülés szerint komolyan fontolgatja, hogy minisztereivel együtt távol marad a rendezvénytől, ha az ukrán hatóságok az Eb kezdetéig nem bocsátják szabadon a bebörtönzött korábbi miniszterelnököt. Az amúgy futballrajongó hírében álló Angela Merkel állítólag erre vonatkozó utasítást adott kormánya minisztereinek.

Miért éppen Németország üti a leghevesebben a vasat egy politikai bojkott érdekében? Megfigyelők szerint Berlinben érezhető a legerősebb csalódás amiatt, ami az utóbbi években Ukrajnában végbement. Az ígéretes Juscsenko-Timosenko-kormány bukása óta az ország - nyugatról nézve - inkább visszasüllyedni látszik a szovjet éra dágványába; emiatt Berlinben úgy érzik, hogy Kijevnek nem adható több politikai engedmény. A német kormányok mindenkinél többet tettek azért, hogy szorosabbra vonják a szálakat az EU és Kijev között. Emlékezetes, hogy 2007-ben, amikor Németország töltötte be az Európai Unió soros elnöki tisztségét, Berlin az EU és keleti szomszédai közötti kapcsolatok mintaországává nevezte ki Ukrajnát. Erről ma már szó sincsen - Berlinben csalódás és frusztráció honol.

Egyes megfigyelők szerint a politikai bojkott élénk nemzetközi visszhangra találna, és megtenné a hatását Kijevben is. Amennyiben a német kormány csakugyan rászánná magát erre a lépésre, az követőkre találna Nyugaton. Az pedig arculcsapást jelentene az ukrán kormánynak. Kijev arra számít, hogy tökéletes showműsorral és profi rendezéssel kápráztathatja el a világot, s az Eb során vezető politikusai, élükön Viktor Janukovics elnökkel, magas rangú külföldi vendégekkel parolázhatnak a kamerák előtt. Ennek elmaradása nagy pofon volna az ukrán vezetés számára.

Kijev a bojkottra hívó hangokban "a hidegháború szellemét" látja feléledni, és arról beszél, hogy a Nyugat megpróbálja túszul ejteni a sportot. Érdekes módon azonban Moszkvából is ellenszél fúj Kijev irányában. Dmitrij Medvegyev (még) orosz elnök "teljességgel elfogadhatatlannak" nevezte azt, ahogyan az ukrán hatóságok Timosenkóval bánnak. Moszkva már az egykori miniszterelnök tavalyi perét is provokációnak minősítette. Az Eb bojkottja azonban föl sem merül az orosz kormányban: nagyon is jól emlékeznek még Moszkvában az 1980. évi olimpia nyugati bojkottjára.

A Kreml felháborodásának oka a Timosenko-per vádpontja: az egykori kormányfőt egy 2009-ben Oroszországgal kötött földgázszállítási szerződés miatt marasztalták el. Az orosz-ukrán egyezményt Moszkva részéről Vlagyimir Putyin kormányfő írta alá, s a kijevi bíróság szerint Timosenko az előnytelen szerződés megkötésével súlyos kárt okozott Ukrajnának.

A Timosenko elleni vádakat Moszkvában Oroszország elleni támadásként értékelik - miközben változatlanul próbálkoznak az Ukrajnán áthaladó csővezeték tulajdonjogának megszerzésével. Az orosz igényeket eddig az oroszbarátként elkönyvelt Janukovics elnök is rendre visszaverte. Hogy hosszú távon képes lesz-e ellenállni a Kreml felől érkező nyomásnak, az fölöttébb kérdéses. Moszkva hónapok óta győzködi Kijevet, hogy csatlakozzon a Kazahsztánnal és Fehéroroszországgal közösen létrehozott vámunióhoz.

A moszkvai követelések hagyományosan bizalmatlanságot és visszautasítást váltanak ki Kijevben. Ha azonban az ukrán kormány megmakacsolja magát, és nem engedi szabadon Timosenkót, az könnyen az ország elszigetelődéséhez vezethet - ez pedig végső soron Moszkva kezére játszhat. Az EU keleti határán zajló vitában megfigyelők ezért a geopolitikai hatalomért vívott harcot látnak. Ukrajna, Európa második legnagyobb kiterjedésű országa, stratégiai szempontból kulcsfontosságú államnak minősül.