Berlusconi árnya

A Szabadság Népe (PdL) jobboldali tömörülés neve újra Forza Italia lesz, annak a pártnak az elnevezése, amelynek élén 1994-ben először kormányfővé választották – egyelőre csak ennyit erősített meg a 75 éves Silvio Berlusconi. Azt még csak a PdL vezetői szivárogtatták ki, hogy a szexbotránya miatti tárgyalására váró politikus a jövő tavaszi választáson listavezető és miniszterelnök-jelölt lesz, akitől azt remélik, hogy újra egyesíti a jobbközép erőket a balközép blokkal szemben. Más sem hiányzott a nemzetközi pénzpiacoknak, ahol már attól is elég idegesek, hogy a válságkezelő technokrata kormány élén álló Mario Monti közölte, mandátumát a 2013-as szavazással lejártnak tekinti, és nem tudni, a mögötte összeeszkábált kényszer-koalíció szétesése milyen következményekkel járhat. Berlusconi mindenesetre – amikor megszólal – kifogásolja az Olaszországra kényszerített megszorításokat, és nyíltan mérlegeli az eurózóna elhagyását.

Éppen a politikai bizonytalanságra hivatkozva sorolta két kategóriával lejjebb, az A osztályon kívülre Olaszországot a Monti válságkezelését amúgy dicsérő Moody's amerikai befektetés- és hitelminősítő ügynökség. A Rómában és Brüsszelben is megütközéssel fogadott lépés ellenére az olasz kincstár az egy hónappal ezelőttinél alacsonyabb hozammal tudott eladni a múlt pénteken 5,25 milliárd euró értékben hároméves lejáratú államkötvényt. Ez azonban csak annak köszönhető, hogy az olasz bankok vásárolták meg, a külföldi hitelezők részesedése az olasz államadósságban az egy évvel ezelőtti 40 százalékról 33 százalék környékére süllyedt. Monti nem zárta ki, hogy ha a tízéves államkötvények hozama elviselhetetlen szintre emelkedik, akkor az eurózóna stabilitási mechanizmusához (ESM) fordulnak, hogy az vegyen a papírokból. Az ESM beindítása viszont tovább csúszik, mert a karlsruhei német alkotmánybíróság csak szeptember 12-én dönt arról, hogy a mechanizmus létrehozása, illetve az eurózóna fiskális paktuma nem sérti-e a német alaptörvényt.