Szabadesés

Győzelemként tálalta odahaza Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök, amikor elérte, hogy az EU a bankmentő csomagért cserébe nem küldi a madridi kormány nyakára az Európai Bizottság (EB), az Európai Központi Bank (EKB) és az IMF trojkáját, amely diktálná a megszorítások feltételeit, akárcsak a görögöknek. A június elején született megállapodásban az szerepelt, hogy „csak” felelős költségvetési politikát kell követni, s betartani a Brüsszellel egyeztetett hiánycélt. Mostanra kiderült, hogy ez a „csak” nem sokban különbözik attól, mintha a trojka felügyelné a spanyol gazdaságpolitikát. A Rajoy-kormánynak olyan megszorításokat kell ugyanis végrehajtania, amiket egy hónapja a miniszterelnök kizárt, s az intézkedések múlt heti parlamenti ismertetésekor csak azzal tudott védekezni, hogy a helyzet megváltozott, és ahhoz neki is alkalmazkodnia kell.

Az eurózóna válságának súlyosbodásával a bajba került országok deficitcéljaival kapcsolatban kényszerűen engedékenyebb Brüsszel belement, hogy Spanyolország a költségvetés hiányát az idén a GDP-nek csak a 6,3 százalékára faragja le a tavalyi 8,9 százalék után. Az év elején a 2012-es elvárás még 4,4 százalék volt, ezt „alkudta fel” márciusban Rajoy 5,3 százalékra, ám ez is teljesíthetetlennek bizonyult. Az EU abban is próbálja megkönnyíteni Madrid dolgát, hogy a korábbi előírásával szemben egy évvel később, 2014-ben kellene elérnie a 3 százalék alatti deficitet, s a hiány még jövőre is 4,5 százalékos lehetne.

Az engedmény fejében a tavaly decemberben hatalomra jutott jobbközép spanyol kormány húsba vágó intézkedésekkel 2014 végéig összesítve 65 milliárd euróval csökkenti a költségvetés hiányát. Eddig 56,4 milliárd euróról született konkrét terv – ebből 34,4 milliárd folyhat be adóemelésből, 22 milliárdot pedig a kiadáscsökkentések jelentenek – a fennmaradó 8,6 milliárdot pedig még véglegesítendő módon, várhatóan környezetvédelmi és energiaadóból teremtik elő. A legjelentősebb intézkedés az áfa normál kulcsának 18-ról 21 százalékra emelése – ezzel Rajoy a legtöbbet emlegetett választási ígéretét szegi meg –, de 8 helyett 10 százalék lesz a könyvekre, az élelmiszerek egy részére, valamint az idegenforgalommal kapcsolatos tevékenységre kiszabott kedvezményes kulcs is. A spanyol gazdaság számára most különösen fontos turizmusra gyakorolt hatást mérséklendő az áfaemelést csak a szezon végeztével, szeptember 1-jével hajtják végre.

Tüntetők Madridban

AP

 A kiadási oldalon a közalkalmazottaktól megvonják a karácsonyi prémiumot, ami 7 százalékos jövedelemcsökkenést jelent számukra, megmarad viszont a rendszerint nyáron folyósított 13. havi fizetés. A kormány azt ígéri, hogy ha a deficitcsökkentés sikeres, akkor az év végi bónusz elvesztését 2015-től a nyugdíjalapjukba küldendő befizetéssel kompenzálják a közalkalmazottaknak, akiknek a bérét 2010-ben 5 százalékkal csökkentették, majd befagyasztották, a munkaidejüket pedig tavaly decemberben heti 35-ről 37,5 órára emelték, és most a fizetett szabadságukból vesznek el. Az első otthont vásárlók adókedvezménye jövőre megszűnik, pedig azt a Rajoy-kormány állította vissza. A nyugdíjkorhatár 65-ről 67 évre emelésének folyamatát felgyorsítják, és felülvizsgálják a korkedvezményes nyugdíjazás rendszerét is.

A munkanélküli-segély folyósításának időszaka 24 hónap marad, de az első fél év után az összeg az utolsó bejelentett fizetés 50 százaléka lesz az eddigi 60 helyett. Az indoklás szerint a takarékoskodás mellett ösztönözni is szeretnék a munkahelykeresést, ami nem lesz egyszerű, hiszen Spanyolországban az állástalanok aránya az egész EU-ban a legmagasabb, 24,4 százalék, a fiatalok körében pedig már átlépte az 50 százalékot. Az utóbbi miatt társadalomtudósok és közgazdászok máris elveszett generációról beszélnek, és az is a kilátástalanságot erősíti, hogy az 5,6 millió munkanélkülinek csak a kétharmada jogosult segélyre.

Szorosabb pénzügyi gyeplőre fogják a 17 tartományt is, amelyek a Franco-diktatúra bukása utáni évtizedekben folyamatosan növelték önállóságukat. Az ezredfordulót követő pénzbőséget viszont presztízsberuházásokra használták, és többen közülük a csőd szélére kerültek, felelőtlen költekezésükkel szerepet játszva az államadósság, illetve a költségvetési deficit elszaladásában. A tervek szerint a finanszírozásukra 18 milliárd eurós kormányzati alapot hoznak létre, amibe 6 milliárdot ad kölcsön az állami lottótársaság, a pénz többi részét a kincstár állja. A tartományok kisegítése úgy működik kicsiben, ahogy a spanyol bankmentés nagyban: a hitelekhez megszorítások fejében lehet hozzájutni, azaz az autonóm területi egységek által fizetett egészségügyi, oktatási és jóléti intézkedéseken kell majd spórolni.

Az eurózóna válságkezelését restrikciós halálspirálnak tartók úgy vélik, az EU Madrid esetében is ugyanazt a rossz receptet követi, mint korábban Görögországnál. A piacok megnyugtatására, az államkötvények elvárt hozamszintjének a kritikusnak tartott 7 százalék alá szorítására Brüsszel által megkövetelt intézkedések szerintük esélyt sem adnak ugyanis arra, hogy a gazdaság „kinője” az adósságot. A helyzetet súlyosbítja a közös pénz kényszerzubbonya, az eurózóna tagjai nem használhatják ugyanis a klasszikus válságkezelő eszközt, a valutaleértékelést, amivel javíthatnák a versenyképességüket. Emiatt marad az úgynevezett belső leértékelés, ami elsősorban a munkaerő költségeinek lenyomásával jár – azaz a jövedelmek csökkentésével, mert az adósságválsággal küzdő költségvetés nemigen engedhet az adókból és a járulékokból –, valamint fájdalmas megszorításokat jelent. Ami nem feltétlenül javítja a gazdaság versenyképességét, viszont biztosan csökkenti a belső keresletet, és recessziót idéz elő.

 Az ingatlanlufi kipukkanása miatt bajba került Spanyolország GDP-je az idén és jövőre, két egymást követő évben is zsugorodik, amire legutóbb Franco idején, az 1950-es években volt példa. A társadalmi feszültség pedig egyre nő. A múlt héten bányászok meneteltek Madridba, és összecsaptak a gumilövedékeket használó rendőrökkel. A fájdalmuk az, hogy a kormány drasztikusan csökkenti a bányaiparnak nyújtott támogatásokat, s ezzel a töredékét spórolja meg annak a 23,5 milliárd eurónak, amit az összeomlás szélére került pénzintézet, a Bankia megmentésére fordít – viszont munkahelyek újabb tízezreit sodorja veszélybe. Velük tüntettek az állami alkalmazottak, akik utakat és vasútvonalakat zártak le, a szakszervezetek pedig – amelyek állami szubvencióját az ötödével faragják le – szeptemberre Spanyolország-szerte nagyszabású sztrájkokat ígértek.