Helen Rumbali a női jogok harcosa és tanár volt Pápua Új-Guineában, ahol április elején a helyi közösség előtt boszorkánysággal vádolták, három napig kínozták, majd lefejezték. Nővére és annak két lánya a halált megúszta, de súlyos sérüléseikkel kórházban kezelik őket. A 20 éves Kepari Leniatát februárban Mount Hagenben, az ország belsejében található felföldön meztelenre vetkőztették, kikötözték, benzinnel leöntötték, majd élve elégették, mert azt gondolták, fekete mágiájával egy kisgyerek halálát okozta.
Pápua Új-Guineában a boszorkányüldözés 2013-ban is a mindennapok része. A helyi lapok hetente számolnak be állítólagos boszorkányok kínzásáról vagy meggyilkolásáról, de Leniata esetéről a világsajtót bejáró fotók is készültek, amelyeken látszik, hogy kisebb tömeg nézte végig a kínhalált. A pápua új-guineai törzsek között gyakori a „puri puri”, azaz a hit a fekete mágiában. Ha valaki meghal a közösségben, nem azt kérdezik, hogy mi, hanem hogy ki az oka a tragédiának. A végeredmény gyakran az, hogy valakit meggyilkolnak egy másik ember halála miatt. Sokan azért tekintik legitimnek a kínzásokat, mert egy 1971-ben hozott, máig érvényben lévő törvény rögzíti a boszorkányság létezését, és nemcsak azokat kriminalizálja, akik a gyanúsítottakat bántalmazzák, hanem azokat is, akik gyakorolják a fekete mágiát.
Az utóbbi időben sokkal kegyetlenebbek és gyakoribbak a támadások, mint régebben – állítja Philip Gibbs antropológus, boszorkányság-szakértő és katolikus pap, aki hosszú ideje Pápua Új-Guineában él. „Olyan mindig előfordult, hogy valakit elzavartak a falujából vagy lelöktek egy szikláról, de manapság a cselekmények egy része vásári látványossággá alakult, amelyeket tömegek néznek végig. Ráadásul szadista kínzások is előfordulnak, amikor például az áldozat nemi szerveit égetik. Ennek egyik oka lehet a megnövekedett marihuána- és alkoholfogyasztás” – magyarázta a HVG-nek Gibbs.
Az antropológus szerint a társadalomban végbemenő változások – főleg a nők szerepének átalakulása – is okai lehetnek az egyre brutálisabb és gyakoribb támadásoknak. Míg a tradicionális felfogás szerint a nők szerepe kimerül a gyereknevelésben, a kertészkedésben és a jószág gondozásában, manapság olyasmiket is megtehetnek, amikre néhány évtizeddel ezelőtt gondolni sem mertek: választásokon jelöltethetik magukat, beszédeket mondhatnak, autót vezethetnek, és saját vállalkozásba foghatnak. Azaz szakadék van a női szerepekről szóló általános vélekedés és a gyakorlat között. A férfiak társadalmi dominanciáját veszélyezteti, hogy olyan területeken kell versenyezniük a nőkkel, ahonnan azok korábban ki voltak rekesztve. A társadalmi változások által a férfiakban kiváltott negatív érzések – főleg ha drog- vagy alkoholhasználattal párosulnak – gyakran a nők elleni erőszakban testesülnek meg – véli Gibbs.
Az Amnesty International (AI) jelentése szerint a boszorkányüldözés valójában csak ürügy a nők elleni erőszakra. „A kutatások azt mutatják, hogy a legnagyobb valószínűséggel a nőket, különösen az idősebbeket vádolják meg boszorkánysággal. A Melanéziai Intézet adatai szerint az ország egyes részein a nők hatszor nagyobb eséllyel válnak ilyen jellegű támadások áldozatává, mint a férfiak” – állítja Kate Schuetze, az AI kutatója.
Habár a jogvédő szervezetek nemi hovatartozási kérdésként kezelik a pápua új-guineai boszorkányüldözést, a képlet nem ennyire egyszerű. Az ország az utóbbi néhány évtizedben – főleg a rohamosan növekvő bányászatnak köszönhetően – óriási gazdasági fejlődésen ment keresztül, és ez szétzilálta a társadalom szerkezetét. „A bányanyitások következtében a lakosság egy részét kitelepítették, és korábban ellenséges törzsek tagjai kerültek egymás mellé dolgozni a tárnákban. A pénzt kereső emberek hihetetlen gazdagnak tűnnek, és új életformát reprezentálnak, szemben a hagyományos kertkultúrában dolgozó, ásóbotos földművelést folytató falusiakkal” – magyarázta a HVG-nek Vargyas Gábor kultúrantropológus, aki többször járt Pápua Új-Guineában. „A boszorkányság a jelzője, fokmérője és levezetési módja a társadalomban meglévő feszültségeknek. Ha bármilyen szomszédsági probléma van, akkor ezt úgy próbálják megoldani, hogy boszorkánysággal vádolják a másikat” – tette hozzá. Ráadásul felmerül az anyagi érdekeltség is, hiszen ha valaki bűnösnek találtatik, akkor a házát felgyújtják, kertje és kávéültetvényei viszont azokra szállnak, akik meggyanúsították őket. Sok esetben pedig a „látó”, aki megmondja, hogy a közösségben bekövetkezett halálesetért vagy betegségért ki a felelős, anyagi kompenzációban részesül.
Az ország GDP-je évente 7,7 százalékkal nő, Pápua Új-Guinea ezzel az egyik leggyorsabban fejlődő ország. Ebből viszont a legtöbben nem vesznek észre semmit, és habár a hivatalos statisztikák szerint a munkanélküliség csak 1,9 százalékos, a lakosság több mint harmada a szegénységi küszöb alatt vegetál. A hatmilliós népesség csaknem 90 százaléka vidéken él, mezőgazdaságból tartja fenn magát. Csak egy szűk réteg részesül oktatásban és egészségügyi ellátásban, a mobiltelefon viszont mindenhol jelen van – ennek köszönhetően járták be a világot a képek a kínzásokról.
Nem segít a helyzeten a rendőrök képzetlensége és a velük szembeni általános bizalmatlanság sem. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának 2011-es jelentése szerint a rendőrök nincsenek megfelelően felszerelve, alulfizetettek, körükben gyakori a korrupció. Pápua Új-Guineában egy bűnöző elfogásának esélye 3 százaléknál is alacsonyabb. A jelentés szerint a rendőrök gyakran ütlegelik és kínozzák a gyanúsítottakat, ami tovább rombolja a szervezet tekintélyét a lakosság körében. A boszorkánysággal vádolt bántalmazottak sokszor azért sem viszik bíróságra az ügyet, mert nincs, aki tanúskodjon mellettük. Az AI szerint a szemtanúk félnek, hogy ha vallomást tesznek, akkor megkínozzák vagy megölik őket saját családtagjaik, vagy a közösségük tagjai.
A katolikus és lutheránus egyház igyekszik megakadályozni a támadásokat, de ez nem mindig megy könnyen. „Egy katolikus püspök mesélte, hogy amikor megpróbált megmenteni egy áldozatot, a támadók levágták az illető karját, és megfenyegették őt, hogy ha beavatkozik, akkor a torkát is elvágják” – mondta Gibbs. A legfontosabb lépés az 1971-es törvény eltörlése lenne, ám a törvényhozás 2009-ben hiába kezdeményezte a visszavonását, erre a mai napig nem került sor.
GÁL ÉVA LAURA
