Alaposan meglepte a hongkongi Mira Hotelbe érkezett újságírókat, hogy az őket váró, szenzációs amerikai hírszerzési leleplezéseket ígérő Edward Snowden nem egy tapasztalt, megkeseredett idősebb férfi, hanem egy 29 éves koránál is ifjabbnak látszó, naiv, igazságkutatásról beszélő fiatalember. Snowden 1983-ban az USA Észak-Karolina államában született, majd a parti őrségnél dolgozó apjával és bírósági tisztviselő anyjával 1999-ben Marylandbe, Ellicott Citybe, történetesen a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) közelébe költözött. A középiskolából kimaradt, és bár szórványosan bejárt egy marylandi állami főiskola előadásaira, igazán csak a japán anime képregények, a videojátékok és a számítógépek érdekelték. 2004 májusában jelentkezett a hadseregbe, abban a reményben, hogy kommandósként Irakban „segíthet az embereket felszabadítani az elnyomás alól”, ám az alapkiképzés alatt a lábát törte, és négy hónap után leszerelt.
Egy évvel később a marylandi állami egyetem nyelvészeti kutatóközpontjában helyezkedett el, amely az NSA számára is dolgozott. A hírszerzési szakmába 2006 közepén került be, amikor rendszer-adminisztrátori állást kapott a Központi Hírszerző Ügynökségnél (CIA), és ezzel hozzáférési jogosítványt a titkos dokumentumokhoz. Diplomáciai fedőállásban 2007-ben Genfbe küldték, amely a CIA egyik legfontosabb európai bázisa – sok a külföldi diplomata és nemzetközi pénzügyi intézmény –, Snowden a számítógépes rendszer biztonságáért felelt. Mostani beszámolója szerint ott kezdett kiábrándulni a hírszerzői munkából, amikor azt látta, hogy a CIA lerészegített egy svájci bankárt, majd amikor azt ittas vezetésért őrizetbe vették, felajánlotta, hogy eléri az ügy eltussolását, ha a férfi titkos pénzügyi információkat ad át.
A CIA után az NSA külsős szerződéses munkatársaként – titkos anyagokhoz való hozzáférési jogosultságát megőrizve – Japánban egy amerikai katonai bázison dolgozott, ahol szembesült az USA egyre növekvő globális megfigyelési potenciáljával. Ez a szabadságjogok elszánt támogatójává tette, és a tavalyi amerikai elnökválasztási kampányban 500 dollárral támogatta az állam szerepét minimálisra szorítani akaró, libertariánus – és esélytelen – Ron Paul republikánus képviselőt. Az NSA és az amerikai hírszerzői közösség egyik nagy szerződéses magánszektorbeli partnerének számító Booz Allen Hamilton tanácsadó cég szakértőjeként az idén márciusban került az NSA Hawaiin található bázisára, rendszer-adminisztrátorként.
Epilepsziája kezelésére hivatkozva egészségügyi szabadságot kért, és május 20-án – akrobatikus és rúdtáncosként dolgozó barátnőjét maga mögött hagyva – Hongkongba utazott. A brit Guardian napilap két újságíróját és egy dokumentumfilmest kémregénybe illő konspirációs körülmények között fogadta – azonosításként egy bűvös kockát használt –, és álnévként a Veraxot vette fel, ami latinul igazságmondót jelent. Korábban két brit lázadó hívta magát így. A XVII. századi Clement Walker, aki szembeszállt a parlamenttel, a londoni Tower börtönének mélyén végezte. A XIX. században a Manchester Examiner című lapban heti jegyzeteiben Veraxként társadalomkritikát megfogalmazó Henry Dunckleyt elismerés övezte és díjakkal halmozták el.
A városvezetés szerint nem tehettek mást, mint hogy rábólintanak a kérelemre, a lakók viszont nem akarnak a szomszédságba vegyi üzemet. Különösen az eljárást nehezményezik, mert a polgármester a testület nélkül döntött a gyártó beköltözésének lehetővé tételéről.
Az influenszernek bíróság elé kellett állnia, de hozzászólása még a bírót is megnevettette.
