Lehetett-e újabb pilóta-öngyilkosság az Air India júniusi tragédiája?
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
Úgy kezdte, mint a tavaly decemberben, 95 évesen elhunyt dél-afrikai Nelson Mandela: bebörtönzött ellenzékiből szabadságharcos, majd államfő lett. De a halálakor is hősnek tekintett Mandelával szemben a napokban 90 éves Robert Mugabe zimbabwei elnök a hatalom megszállottjává, kérlelhetetlen diktátorrá vált. Az országát 34 éve irányító Mugabe Afrika legrégebben hatalmon lévő vezetője, és a nála 203 nappal öregebb Simon Peresz izraeli elnök után a világ második legidősebb államfője. A főváros, Harare egyik stadionjában tartott egymillió dolláros partiján a veterán politikus közölte: úgy érzi magát, mint egy 9 éves kisfiú. Azt sem zárta ki, hogy a következő, 2018-as elnökválasztáson is indul.
Bár a tavalyi születésnapjáról a saját képével veretett aranyérmével megemlékező Mugabe az idén csak óriástortával és 90 lufival hivalkodott, változatlan személyi kultuszáról a The Herald című kormánylap gondoskodott. Tucatnyi vállalatvezető, minisztérium és állami intézmény több mint húsz oldalon át közölt hirdetésekben üdvözölte a szeretett vezért. Ezekből kiderül, hogy az elnök „ikon és az ihlet pillére”, „a kiválóság világítótornya”, „önzetlen elöljáró”. Az újság további 16 oldalon át Mugabe 90 veretes mondását is idézte, a pályafutása különféle – például a szabadságharcos, a Nyugat-ellenes vagy a homoszexuálisokat disznóknak nevező – korszakaiból.
Az ács apától és tanár anyától az egykori Dél-Rhodesiában 1924-ben született fiúnak szerencséje volt, mert az elemi iskolák után tovább képezhette magát. Egyik tanárának köszönhette korai ideológiai fejlődését, már kamaszként magáévá tette az emberek közti egyenlőség és a széles körű oktatás eszméit. A jezsuita missziókban tanult, okosnak tartott fiatalember munkát is vállalt, hogy segítsen megözvegyült anyjának. Alapfokú tanári képesítésének megszerzése után maga is tanítani kezdett, de közben magánúton és levelező tagozaton tovább járta az iskolákat, és 1953-ra történelem és angol szakon diplomát szerzett. Kielégítetlen tudásvágyát jelezte, hogy a Londoni Egyetem levelező hallgatójaként közgazdaságtant tanult, a kurzust már Ghánába költözve, 1958-ban fejezte be.
A magát marxistának tartó, ghánai feleséggel 1960-ban hazatért Mugabe új Rhodesiával találta magát szemben: a brit gyarmati elnyomás fokozódásával fekete családok tízezreit telepítették ki, a fehér lakosság aránya növekedésnek indult. Mugabe a fiatalok körében szervezkedni kezdett, de később összekülönbözött Joshua Nkomo szakszervezeti vezetővel, aki engedékenyebbnek bizonyult a gyarmattartókkal folytatott tárgyalásokon. A fiatal ellenálló végül 1963-ban létrehozta a ma is hatalmon lévő párt ősét, a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Uniót (ZANU), és nyilvánosan is gerillaharcra buzdított. Börtönbe vetették, és tízévi raboskodás után, 1974-ben bocsátotta szabadon Ian Smith rhodesiai kormányfő.
A kérlelhetetlen Mugabe a fehérek uralma elleni harcával szerzett tiszteletet, ami miatt számos afrikai vezető a mai napig nem hajlandó keményen bírálni. Rhodesia déli része Zimbabwe néven 1980-ban szerezte meg a függetlenséget (az északiból 1964-ben lett Zambia), Mugabe pedig az új ország miniszterelnökévé avanzsált. De a Nkomóval szembeni ellentétek erőszakos harcokhoz vezettek, végül a kitartása megint diadalt hozott: az alkotmány módosításával 1987-ben végrehajtó hatalommal felruházva elnökké választották. A bukdácsoló gazdaságba sikerült életet lehelni, de a fehérek által birtokolt farmok elkobzása megint tönkretette a legfontosabb ágazatot, a mezőgazdaságot.
Mugabe egyre inkább elrugaszkodott a valóságtól, az általa kisemmizett fehér farmerek kárpótlását például Londontól várta. A választásokat rendre elcsalta, a Nyugat szankciókat vezetett be, éhínség pusztított, a munkanélküliség ma is 90 százalékos, a lakosság négyötöde napi 2 dollárnál kevesebből tengődik. Az egypárti uralom és a vágtató infláció révén népe teljesen kiábrándult belőle, így a 2008-as, első többpárti választást el is vesztette. De nem adta át a hatalmat, ellenfeleit erőszakkal megfutamította, és a kiegyezésről szóló paktum ellenére ma is az ő kezében összpontosul a hatalom. A korán kelő és állítólag rendszeresen testgyakorlatokat végző, nagy politikai túlélőnek tartott Mugabét második, nála jóval fiatalabb felesége és gyermekei is felköszöntötték a jeles ünnep alkalmából. Legközelebbi tanácsadója pedig közölte: a királyok nem mondanak le, halálukkal távoznak a hatalomból, márpedig Mugabe „Zimbabwe királya”.
