Megfogyva és megtörve

„Borisz Nyemcov meggyilkolásával elillant az utolsó reménye is annak, hogy Vlagyimir Putyin államfő békés úton adja át a hatalmat. A változás erőszakos tömegfelkelés révén következik majd be” – mondta újságíróknak az egyik legismertebb orosz ellenzéki, Garri Kaszparov. A sorozatos fenyegetések és támadások elől az USA-ba költözött volt sakkvilágbajnok hozzátette: az 55 éves Nyemcov életét kioltó múlt péntek esti moszkvai merénylet szerinte üzenet volt. „Nincs esélye annak, aki ellenzékiségre adja a fejét. Nem pocsékoljuk az időt arra, hogy úgy tegyünk, mintha jogállamban élnénk. Egyszerűen leszámolunk veletek” – ismertette a vélt üzenet lényegét Nyemcov egykori szövetségese. Hozzátette, nem utazik Oroszországba Nyemcov temetésére, mivel nem szeret egyirányú jegyet vásárolni.

Bár a Nyemcov emlékére sebtében megszervezett vasárnapi moszkvai gyászmeneten több tízezren vettek részt, egyelőre kizártnak tűnik, hogy belátható időn belül újra akkora elégedetlenségi hullám alakulna ki Oroszországban, mint 2011-ben és 2012-ben: akkor sorozatosan százezrek tüntettek a parlamenti és elnökválasztáson elkövetett állítólagos csalások miatt. Nemcsak azért valószínűtlen az ellenzék térnyerése, mert Putyin elnök korábban lassan, ám biztosan csökkenő népszerűsége az Ukrajnához tartozó Krím félsziget bekebelezése miatt ismét az egekbe szökött, hanem mert a Kremlnek sikerült megakadályoznia a rendszerellenes erők konszolidációját.

A megölt Nyemcov mellett Alekszej Navalnij számít az orosz ellenzékiek legtekintélyesebb képviselőjének, ám a korrupciót ostorozó bloggernek éppen március elsején kellett bevonulnia a börtönbe, hogy letöltse azt a 15 napos büntetését, amelyet azért kapott, mert engedély nélkül osztogatta a tavasz első napjára tervezett ellenzéki nagygyűlésre szóló meghívókat. Navalnij ellen életben van bármikor beélesíthető, három és fél éves felfüggesztett börtönbüntetés is, így energiájának nagy része arra megy el, hogy megőrizze szabadságát. A vádak szerint ő és testvére több százezer eurónyi összeget sikkasztott el egy orosz faipari vállalattól. Navalnij – aki a 2013-as moszkvai polgármester-választáson a voksok 27 százalékát kapta úgy, hogy gyakorlatilag nem is kampányolhatott – tagadja a bűncselekmény elkövetését, s azt állítja, hogy a per az ellene indított politikai boszorkányüldözés részének tekinthető.

Az új ellenzéki generáció legígéretesebb tagja, Jegor Gajdar egykori orosz miniszterelnök lánya, Marija is eltűnt már a színről. 2008 táján még gyújtó hangú beszédeket tartott a rendőri kordon közepette rendezett gyűléseken, ám amikor egyik fő szövetségese, Nyikita Belih 2011-ben kormányzói állást fogadott el Dmitrij Medvegyev akkori államfőtől, csalódott harcostársában, s emiatt még abban az évben az USA-ba költözött, ahol beiratkozott a Harvard Egyetemre. „Belih eladta a lelkét az ördögnek” – közölte Marija Gajdar, aki valószínűleg örökre lemondott az oroszországi ellenzékiségről. Többen akadtak, akik csendben vonultak vissza: többek között Irina Hakamada – Nyemcov egykori harcostársa –, aki manapság a boldog élet titkairól tart előadásokat vidéki városokban. Igaz, Nyemcov halála után megszólalt, s ugyanazt mondta, mint a Kreml, azaz szerinte is Putyin hazai vagy külföldi ellenségei állnak a merénylet mögött.

A tekintélyes ellenzékiek közül Mihail Kaszjanov volt kormányfő, Vlagyimir Rizskov 1997–1999 közötti parlamenti alelnök, valamint a fiatal generációhoz tartozó Ilja Jasin tart ki. Meg is kapták a büntetést: Kaszjanovot például 2006-ban elmarasztalták azért, mert állítólag szabálytalanul privatizált két, állami tulajdonban lévő épületet, majd azokat 2003-ban jó áron eladta. A 31 éves Jasin pedig többször vendég volt a rendőrségi fogdákban: a nagyobb tüntetések után rendre őrizetbe vették, s 15 napos büntetésre vagy komoly pénzbírságra ítélték.

A Nyugat számára szalonképesnek számító ellenzékiek mellett még működnek a radikális bal-, illetve jobboldali szervezetek is, ám a támogatottságuk az utóbbi hónapokban meredeken zuhan. Például az Eduard Limonov vezette Nemzeti Bolsevik Pártból kinőtt Másik Oroszországé, amelynek tagjai valószínűleg egy emberként álltak Putyin mögé, amikor Moszkva bekebelezte a Krím félszigetet. A hivatalosan soha be nem jegyzett párt ideológiája meglehetősen egyszerű: „Oroszország a minden, minden más semmi.” A politikai paletta másik végén, a szélsőjobbon lévő Mozgalom az Illegális Bevándorlás Ellen (DPNI) is a krími győzelem áldozata: korábban évről évre megrendezték a nacionalisták „Orosz Menetét”, ám az utóbbi hónapokban gyakorlatilag nem frissül a szervezet honlapja, s a jelek szerint idén nem lesz felvonulás. Tavaly augusztus óta egyetlen anyag került a DPNI honlapjára, abból viszont kiderül, hogy a különleges kultúrájú orosz nép a fehér faj genetikai jellegének hordozója.

A valódi ellenzékiek legerősebb szervezete jelenleg az Orosz Republikánus Párt – Népi Szabadság Párt (RPR–Parnasz), amelynek élén Nyemcov lelövése után már csak két társelnök, Kaszjanov és Rizskov áll. A párt több ellenzéki tömörülés összeolvadásából jött létre, s befolyására jellemző, hogy egyetlen helyet sem szerzett az orosz parlament 450 fős alsóházában. A Putyin-párti elektronikus közmédiumok számára gyakorlatilag nem is létező RPR–Parnasz eredménytelensége nem jelenti azt, hogy mindenki támogatná Putyint, ám az elégedetlenkedők szavazatainak döntő többségét a Kreml által részben-egészben ellenőrzött álellenzékiek gyűjtik be. Például a Putyin-pártiságát a mai napig nem titkoló Szergej Mironov vezette Igazságos Oroszország, vagy a szélsőségesen nacionalista Liberális Demokrata Párt (LDPR). A Vlagyimir Zsirinovszkij nevével fémjelzett tömörülés szavakban folyamatosan támadja ugyan a Kremlt, ám ha szavazásra kerül sor az alsóházban, a dumában az LDPR-képviselők tudják a kötelességüket, és a fontos ügyekben a Putyin-párttal egységben voksolnak.

NÉMETH ANDRÁS