Népek árja

Felbolydult a világ – summázta a nemzetközi menekültválságot Antonio Guterres, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) vezetője. Szerinte tragédia, hogy az emberek azt hiszik, a humanitárius szervezetek képesek uralni a helyzetet, mert ez immár lehetetlen. A latin-amerikai országokban, Afrikában és a Közel-Keleten, valamint Ázsiában egyre több és több ember szenved a háborúktól, a terrortól, az éhezéstől, és az otthonukat elhagyók száma tavaly napi 42 500-ra növekedett az egy évvel korábbi 32 ezerről.

Az utóbbi öt évben legalább 15 jelentősebb fegyveres konfliktus tört ki vagy éledt újjá, ezek több mint kétharmada Afrikában és a Közel-Keleten. Háborús cselekmények vagy üldözés miatt tavaly év végére az otthonát elhagyni kényszerült emberek tömege megközelítette a második világháború utáni, rekordnak számító hatvanmilliót – ez 8,3 millióval több, mint egy évvel korábban, és a növekmény is éves csúcs. Ebből a csaknem hatvanmillióból 38 millióan a saját hazájukban maradtak, de a többiek átlépték az országhatárt. Az UNHCR jelentése szerint közülük összesen 20 millióan tekinthetők politikai menekülteknek, több mint a fele gyermek. Ha ez a 60 millió egyetlen országot alkotna, akkor a 24. legnépesebb állam lenne a világon.

A Világbank másik összesítése szerint a nemzetközi migránsok száma 2013-ban 247 millióra nőtt, és az idén várhatóan bőven túllépi a negyedmilliárdot, de az sem kizárt, hogy megközelíti a 300 milliót. Az ENSZ nemzetközi migránsnak tekinti mindazokat, akik már legalább egy éve távol vannak a szülőhazájuktól. Közéjük tartoznak a politikai menekültek, a menedékjogkérők és a gazdasági migránsok, akik legálisan vagy illegálisan lépik át a határt, mert üldözés, fegyveres konfliktus vagy természeti katasztrófa elől menekülnek, vagy egyszerűen jobb életet akarnak.

A nemzetközi menekültútvonalak szinte behálózzák a Földet, de a migránsok fele tíz országban él. A Világbank úgy számítja, hogy a Dél–Dél migráció (azaz fejlődő országból fejlődőbe) a legnagyobb 37 százalékkal, a Dél–Észak (fejlődőből fejlettbe) 35 százalék, míg az Észak–Észak 23 és az Észak–Dél 5 százalék. Nyilvánvaló, hogy a fő gondot az első két kategória okozza, vagyis a nemzetközi migránsok közel háromnegyede kiszolgáltatott helyzete miatt „indul világgá”. A migránsok száma évek óta a világ népességének három százaléka, vagyis a Föld lakosságának növekedésével együtt emelkedik.

Továbbra is a mexikói–amerikai határ a legforgalmasabb migrációs folyosó, a legtöbb bevándorló az USA-ban él, ahol 46 millió a legalább egy éve ott tartózkodó, külföldön születettek száma, kétszer annyi, mint 1990-ben. Közülük Mexikóból érkeztek a legtöbben – 13 millióan –, számukat az összes többi közép-amerikai eredetű népesség együttvéve tavaly először haladta meg. Ennek oka, hogy Mexikóban javultak a gazdasági kilátások, míg a biztonsági helyzet romlása miatt hondurasiak, salvadoriak vagy guatemalaiak tízezrei kerekedtek fel a jól bejáratott útvonalak mentén a Mexikóval határos amerikai államok, Kalifornia, Arizona, Új-Mexikó és Texas felé.

Oroszország a második célállomás, ami azzal magyarázható, hogy Moszkvának jelentős kapcsolatai maradtak a volt Szovjetunió tagállamaival, így például Ukrajnával vagy Kazahsztánnal. Németország a harmadik, közel tízmillióval, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek negyedik, illetve ötödik helyezését pedig az magyarázza, hogy Dél-Ázsiából jelentős számú vendégmunkás dolgozik az olajmonarchiákban – gyakorta rabszolgaként. A külföldi munkások aránya az Emírségekben például a lakosság 84 százaléka.

A modern kori népvándorlás két drámai helyszíne a Földközi-tenger és az ázsiai Andamán-tenger. Moamer Kadhafi líbiai vezető regnálásának végéig még csökkent is a veszélyes tengeri utat választók száma, de 2011-es bukása után az észak-afrikai partokról Európába indulók tömege hirtelen megsokszorozódott. Tavaly több mint 170 ezren érkeztek lélekvesztőkön Olaszországba, ami a legnagyobb eddigi exodus az EU valamelyik tagállamába. A menekültválság 2014-ben robbant, hiszen az EU-ba a Földközi-tengeren át összesen 220 ezren evickéltek át, ami legalább négyszer több, mint bármelyik korábbi évben. Az idén várhatóan új rekordot dönt az afrikai partokról az EU-ba tartók száma, eddig csak Olaszország és Görögország százezer migránst fogadott.

Bár kisebb mértékű a menekültáradat az Andamán-tengeren, ahol főként bangladesi és mianmari szerencsétleneket szállítanak Thaiföld, Malajzia és Indonézia felé – tavaly január óta 88 ezerre teszik a Bengáli-öböl melletti útvonalon átcsempészettek számát –, sorsuk és kiszolgáltatottságuk a csempészeknek nem kevésbé embertelen, mint a Földközi-tengeren hánykolódóké.

Az EU-ba tartó menekültek és a gazdasági migránsok főként Nigériából, Dél-Szudánból, Szomáliából, Eritreából, Afganisztánból és Szíriából érkeznek – utóbbiban a polgárháború a közel 22 milliós lakosság felét otthona elhagyására kényszerítette. Immár több mint négymillió szír el is hagyta a hazáját, nagy többségüket a szomszédos Törökország, Libanon, Jordánia és Irak, valamint Egyiptom fogadta be.

Ennek tükrében nem épp a szolidaritásáról tesz tanúbizonyságot az EU, hiszen a – várhatóan a lapzártánk után, csütörtökön és pénteken tartandó csúcstalálkozón is megvitatandó – tervek szerint a tagállamoknak mindössze 40 ezer menekült elosztásáról kellene megállapodniuk, ebből 24 ezret Olaszországból, 16 ezret Görögországból vennének át. Egy másik terv szerint pedig további 20 ezer szíriai menekült érkezne török, libanoni és jordániai táborokból. Pedig az EU-ban 2013-ban 33,5 millió olyan külföldi élt, aki az akkori 27 tagállamon kívül született, és 16 millió körül volt az EU-n belüli migráns. Az UNHCR szerint az EU-ban több mint egymillió menekült tartózkodhat, de a számuk rohamosan nőhet, mivel tavaly legalább 600 ezer menedékkérelmet nyújtottak be, ami majdnem ötvenszázalékos növekedés az előző évhez képest. Idén áprilisig az Eurostat szerint 185 ezer, elsőre beadott kérelmet regisztráltak, ebből a legtöbbet – 73 ezret – Németországban, és majdnem 33 ezret Magyarországon, ami a második legnagyobb adat.

A világ mozgásba lendült, amit mutat, hogy a belső migránsok számát 740 millióra teszik, de sokak szerint ez igen konzervatív becslés, hiszen nehéz nyomon követni az ázsiai földműveseket, akik még mindig igen nagy számban menetelnek falvakból a városokba. A természeti katasztrófák évi átlagban 27 millió embert késztetnek menekülésre, és jelentősek a viszonylag rövid idő alatt történő népmozgások is. Tavaly júniusban például Irakban az Iszlám Állam (IS) dzsihádista szervezet hirtelen felbukkanása félmillió embert késztetett távozásra, ugyanennyi jemeni hagyta el otthonát márciusban a polgárháború miatt, és április óta százezer burundi menekült a szomszédos országokba a zavargások következtében és a kormány által üldözve.

Szakértők úgy vélik, a menekültek és gazdasági migránsok szenvedései, a migrációk okozta válságok csak akkor kezelhetők és orvosolhatók, ha a bajok gyökerénél keresik a megoldást. Vagyis az olyan globális problémáknál, mint a világ gazdag és szegény része közti mérhetetlen szakadék, a szegénység, az éhezés, továbbá a vízhiány, a szárazság és általában is az éghajlatváltozás, valamint a biztonság hiánya, a fegyveres konfliktusok és egyes államok teljes anarchiája.

KERESZTES IMRE