Az utóbbiak közé tartozik Jeremy Hunt külügyminiszter, Philip Hammond volt pénzügyminiszter és David Gauke igazságügyi miniszter.

Lemondott Greg Clark, aki az üzleti ügyek minisztériumát vezette, bár az ő távozását Johnson is kezdeményezte. Clark ugyanis a brit EU-tagság szabályozatlan megszűnését ellenző kabinetfrakció egyik szószólója volt, Boris Johnson álláspontja szerint ugyanakkor fenn kell tartani a megállapodás nélküli Brexit lehetőségét is.

Távozott a nemzetközi fejlesztési minisztérium éléről Rory Stewart, aki szintén a megállapodás nélküli Brexit szókimondó ellenzője volt.

Chris Grayling eddigi közlekedési miniszter is bejelentette, hogy nem kíván Boris Johnson kormányában tisztséget vállalni, bár londoni médiaértesülések szerint őt is inkább "felkérték", hogy ne akarja tovább betölteni eddigi posztját.

Graylinget számos bírálat érte, miután minisztériuma több erősen vitatott hatékonyságú szerződést kötött hajózási társaságokkal az esetkeges megállapodás nélküli Brexit okozta kereskedelmi fennakadások kiküszöbölésére.

Johnson menesztette Liam Fox külkereskedelmi minisztert is. Ez okozott valamelyes meglepetést, hiszen Fox az új kormányfőhöz hasonlóan a kormányzó Konzervatív Párt keményvonalas Brexit-táborának tagja. Igaz ugyanakkor az is, hogy a Konzervatív Párt vezetőválasztási versengésében Johnson vetélytársát, Jeremy Huntot támogatta.

Menesztette a brit miniszterelnök Damian Hinds oktatási minisztert, Karen Bradley északír-ügyi minisztert, David Mundell Skócia-ügyi minisztert, Caroline Nokest, a belügyminisztérium bevándorlásügyi államtitkárát, és alig három hónap után elvesztette tisztségét Penny Mordaunt, Nagy-Britannia első női védelmi minisztere is. Ő szintén a Konzervatív Párt elkötelezett Brexit-táborának tagja, de ő is Jeremy Hunt volt külügyminisztert támogatta a párt vezetőválasztási versengésében.

Jeremy Hunt a távozását bejelentő szerda esti Twitter-bejegyzésében egyértelművé tette, hogy külügyminisztereként szeretett volna tovább dolgozni, de Johnson más tárcát ajánlott fel neki. Hunt nem részletezte, hogy melyiket, de egyöntetű médiaértesülések szerint volt vetélytársát a kormányfő a védelmi tárca élére állította volna. Hunt csak annyit közölt, hogy Johnson ajánlatát visszautasította.

Johnson szerda este bejelentette, hogy a külügyminiszteri tisztségre Hunt utódjaként Dominic Raab volt Brexit-ügyi minisztert nevezte ki. Raab a Konzervatív Párt legradikálisabban EU-szkeptikus szárnyának prominens képviselője. Ő vetette fel nemrégiben, hogy akár a jelenlegi parlamenti ülésszak idő előtti lezárásával is meg kell akadályozni, hogy a parlament valamilyen módon elejét vegye a megállapodás nélküli kilépésnek az EU-ból. Érvelése szerint erre azért lenne szükség, mert az alsóház már eddig is tett kísérleteket arra, hogy kivegye a kormány kezéből a Brexit-folyamat irányítását.

Az elképzelést a Konzervatív Páton belül is súlyos bírálatok érték.

Johnson a belügyminisztérium élére Priti Patelt nevezte ki. Személyében ugyancsak egy radikálisan EU-szkeptikus politikus került a Boris Johnson kormányába.

Az eddigi belügyminisztert, Sajid Javidot pénzügyminiszternek nevezte ki a brit kormányfő. Javid befektetési banki állásokat töltött be, mielőtt politikai pályára lépett.

Az előző miniszterelnök, Theresa May kormányának tagjai közül elsőként Philip Hammond volt pénzügyminiszter mondott le. Ő még szerdán kora délután, Theresa Maynek nyújtotta be lemondását, még mielőtt May hivatalosan bejelentette volna saját lemondását II. Erzsébet királynőnek.

Hammond, aki a Konzervatív Párton belül a brit EU-tagság rendezetlen megszűnését határozottan ellenző frakciócsoport rendkívül befolyásos és tekintélyes szószólója, már vasárnap, a BBC televízió heti politikai magazinműsorában bejelentette, hogy ha Johnson lesz az új miniszterelnök, akkor ő távozik a kormányból.

Döntését azzal indokolta, hogy tudomása szerint Boris Johnson elvárja majdani kormányának tagjaitól a megállapodás nélküli Brexit lehetőségének elfogadását, márpedig ő ehhez soha nem adná a nevét.