Kijevben nem hiszik el, hogy Orbán mindjárt tankra ül, és elfoglalja a Kárpátalját

Magyarország és Ukrajna között akkor lesz újra jó a kapcsolat, ha mindkét fél megszabadul az oroszok által terjesztett mítoszoktól – véli Dmitro Tuzsanszkij ukrán elemző. Interjú.

Kijevben nem hiszik el, hogy Orbán mindjárt tankra ül, és elfoglalja a Kárpátalját

HVG: Miért fordult szembe egymással a két ország?

Dmitro Tuzsanszkij: Az ukrán–magyar vita azzal kezdődött, hogy Kijevben 2017 októberében elfogadták az oktatási törvényt. Még Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is azt mondta egyszer, reméli, hogy a kapcsolatok visszatérnek az október előtti kerékvágásba. Számomra viszont egyértelmű, hogy a konfliktus gyökerei a 2014-es évig nyúlnak vissza. Akkor győzött ugyanis Orbán Viktor újra a választáson, s akkor hangzott el a botrányt kiváltó beszéde a Kárpát-medencei autonómiáról és a magyarok önigazgatási jogáról.

Az is világossá vált 2014-ben, hogy a magyar miniszterelnök vette kezébe a külpolitikát, s ő lett az ország fő diplomatája. Ukrajnában is gyökeres változások mentek végbe, győzött a forradalom, majd Moszkva elcsatolta a Krímet, s megkezdődött Kelet-Ukrajnában az Oroszország elleni háború. Vagyis Kijev egészen mással volt elfoglalva, és az Orbán-beszédet akkor alig vették észre, de azt nagyon fontos megérteni, hogy 2014-ben Ukrajna más országgá vált: valódi forradalom volt, és új társadalmi egyezség született.

HVG: Pedig 2014-ben még voltak magas szintű találkozók is a két ország között, ez mit jelzett?

D. T.: Akkortájt Magyarország valóban komoly figyelmet szentelt Ukrajnának, Orbán is elutazott Kijevbe, hogy találkozzon Petro Porosenko államfővel, s több egyezmény is született. Ukrajnának viszont akkor nem volt ideje Magyarországra, amelyről Kijevben mindenki elfeledkezett. Egészen 2017-ig egyfajta egyenlőtlenség alakult ki a kapcsolatokban. Budapest új nagykövetet küldött, létrehozta a Kárpátalja és Magyarország közötti együttműködésért felelős tisztséget, és komoly fejlesztési tervek születtek. Ukrajna viszont késlekedett az új nagykövet kinevezésével is, mert a háborúval volt elfoglalva. Nemcsak Magyarországról feledkeztünk el, hanem Lengyelországról, Romániáról és Szlovákiáról is. Ebben a hangulatban fogadta el a parlament az oktatási törvényt. De azt hiszem, ha nem született volna meg a jogszabály, akkor valami más miatt tört volna ki a válság a kétoldalú kapcsolatban.

Az ukrán válság 2014-ben
AFP / Vasily Maximov

HVG: Például mi miatt?

D. T.: Már 2017 előtt felhalmozódott több olyan probléma, amit még meg sem tárgyalt a két ország. Például a magyarok kettős állampolgárságának az ügye, illetve a magyar többségű kárpátaljai választókörzet kérdése. Azt is meg kell érteni, hogy 2014 óta Ukrajnában mindent a háború szemüvegén keresztül néznek, nemcsak a keleten zajló eseményeket, hanem a kárpátaljaiakat is. Ezért is erősek a reakciók az autonómiával vagy a szeparatizmussal kapcsolatos kijelentésekre. Az oktatási törvény elfogadása felnyitotta a sebet, minden apróságból vita lett, botrányt botrány követett a kétoldalú kapcsolatokban. Mindehhez az is hozzájárul, hogy az orosz titkosszolgálatok és az oroszpárti ukrajnai médiumok 2014 óta folyamatosan hergelték egymás ellen a magyarokat és az ukránokat. 

HVG: Hogyan lehetne kijutni az ördögi körből?

D. T.: Végig kell menni az összes vitás kérdésen, és mindenkinek erőfeszítéseket kell tennie, hogy megértse a másik felet. Meggyőződésem, hogy Budapesten és Kijevben sem tudják pontosan, mi zajlik a Kárpátalján, illetve a másik országban. De az is biztos, hogy a készülőben lévő nyelvtörvény miatt is lesznek viták, s az sem segít, hogy márciusban és ősszel választások lesznek Ukrajnában, ezért újabb vita alakul majd ki a magyar többségű választókörzet sorsáról. Én ugyanakkor annak ellenére optimista vagyok, hogy továbbra is elég feszült a helyzet. Ukrajna többé-kevésbé beleegyezett abba, hogy a Velencei Bizottság javaslatainak megfelelően átalakítsa az oktatási törvényt, és kivegye belőle a magániskolákat. A magyar fél sem követeli már a törvény kisebbségi iskolákat érintő paragrafusainak teljes visszavonását. Lassan ugyan, de közelednek az álláspontok.

HVG: Néha úgy tűnik, mindkét országnak érdekében áll a feszültség fenntartása.

D. T.: Az egyik nagy baj az, hogy sok szereplője van a konfliktusnak. Magyarország például a Kárpátalján keresztül építi az Ukrajnához fűződő kapcsolatait, és a helyi elittel tárgyal. Ez nem jó, mert míg Magyarországon egyértelmű a hatalmi struktúra, és nagyjából az történik, amit a központ akar, Ukrajnában ez egyáltalán nincs így. Könnyen előfordulhat, hogy mást mond az államfő, mást a kormányfő, s valami harmadikat a helyi kormányzó.

Dmitro Tuzsanszkij

A megállapodást az is nehezíti, hogy az utóbbi időben nagyon sok be nem váltott ígéret hangzott el, és többen politikai játszmákra is használták Kárpátalja ügyét. Ez egyértelmű volt a 2018-as magyarországi választáson, és most az európai parlamenti voksolás előtt is előkerült Ukrajna. Ukrajnában viszont kevésbé játszották ki a magyar kártyát, már csak azért is, mert viszonylag keveset tudnak Magyarországról, illetve a kárpátaljai magyarokról. Szerintem egy ukrán politikus nemigen tudja jelentősen javítani a népszerűségét azzal, ha nekimegy a magyaroknak.

Ha már az ukrán elnökválasztásnál tartunk, normális, hogy Budapest próbálja megtalálni a maga jelöltjét, de hiba lenne a második kör előtt erre sort keríteni. Az összes felmérés ugyanis csak viszonylagos, és szerintem nem túl okos dolog, amikor Szijjártó miniszter arról beszél, hogy Porosenko nagyon gyenge, és nincs esélye a győzelemre. Porosenkónak ugyanis még mindig van esélye, és ha győz, emlékezni fog ezekre a szavakra, s így nehezebb lesz a kapcsolatok javítása.

HVG: Ukrajnában azért beszélnek az állítólagos magyar szeparatizmusról. Van ennek alapja?

D. T.: A magyar nemzet egy része a hazáján kívül rekedt, de történelmi lakóhelyén él. Ez a nemzetrész szoros kapcsolatokat ápol az anyaországgal. A szeparatizmus az, ami Kelet-Ukrajnában zajlik. A Kárpátalján egyes felelőtlen ukrán politikusok, valamint az orosz szereplők akarják megmutatni, hogy ugyanolyan a helyzet, mint a Donyec-medencében, azaz hogy Ukrajna szétesőben van, és a Kárpátalján is elképzelhető a polgárháború kitörése. Ennek az aktivitásnak a részei a különféle provokációk.

Az viszont baj, hogy ez az orosz politika szimpatikus lehet egyes budapesti politikusoknak. Az ő látásukat elhomályosítják azoknak az oroszpárti ukrán politikusoknak az ígéretei, akik arról beszélnek, ha győznek, a magyarok területi autonómiát kapnak, s a magyar nyelv teljesen egyenjogú lesz az ukránnal. Ezek jelenleg illúziók, a magyaroknak megvan a kulturális és politikai autonómiájuk, ám a területi egyelőre egyáltalán nem reális. Magyarország és Ukrajna között akkor lesz újra jó a kapcsolat, ha mindkét fél megszabadul az oroszok által terjesztett mítoszoktól, Ukrajnában például nem hiszik el, hogy Orbán mindjárt tankra ül, és elfoglalja a Kárpátalját. 

HVG: Sokan gondolják azt, hogy a magyar kormány Moszkva érdekeit követi Ukrajna-politikájával. Ezt hogyan látja?

D. T.: Szerintem Magyarország a saját érdekeit tartja szem előtt, ám amikor valamit lép, mindig megvizsgálja, mit szól ehhez Moszkva. Sajnos ez a realitás.

Ilyen egyszerűen lopták el egy nő több száz millió forintot érő budai telkét

Ilyen egyszerűen lopták el egy nő több száz millió forintot érő budai telkét

Nyolc nap leforgása alatt elajándékoztak, majd eladtak egy jelenleg 300-400 millió forintot érő telket Budapest XII. kerületében – mindezt úgy, hogy a tulajdonos erről semmit sem tudott. Azóta egy konténer is megjelent a területen, a csalás áldozata pedig nem tehetne semmit egy esetleges építkezés ellen sem, mert jogilag már nem az övé a telek. A HVG információi szerint egyre több a hasonló ügy.