„Az Európai Unió Kína-politikája változatlanul nem egységes. De nem csak Kína ügye az, amelyben az európai aggodalmak nem eredményeznek kohéziót és stratégiai együttműködést. Attól kezdve, hogy miként válaszoljon a jogállamiság elveit megsértő Magyarország és Lengyelország politikájára, egészen addig, hogy miként osszák szét a földrészen a menekülteket, az EU-n belül nincs valós stratégiai konszenzus az unió és annak alapértékeinek a megerősítéséről” – áll az 56. Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia alkalmából összeállított jelentésben.

A tanulmány szerint a problémák egyik fő oka, hogy a koordináció helyett inkább a mély szakadékok jellemzik az unió motorjának számító két hatalom, Németország és Franciaország viszonyát.

AFP / Ludovic Marin

„Ugyan egy ideig úgy tűnt, hogy sikerül újraindítani Párizs és Berlin együttműködését, ám újra jelentkeztek a nézeteltérések, elsősorban az EU-bővítés – Franciaország megvétózta a nyugat-balkáni államok csatlakozását – valamint az Oroszországhoz való viszony és a NATO-val kapcsolatos elképzelések terén. Az Európával kapcsolatos elképzelések egymással versenyeznek és ez jelenleg akadályozza, hogy a földrész versenyképesebbé váljon” – hangsúlyozták a tanulmány szerzői.

Illiberális internacionálé Orbánnal

Az is hozzájárul a Nyugat egységének a megbomlásához, hogy kialakulóban van egy illiberális és nacionalista tábor, amelynek vezetői szerint a Nyugatot most más vallást és kultúrát képviselő külső erők támadják és az „öngyilkos hajlamú” nyugati közösség a liberalizmussal, a nők szerepének növelésével és a migráció lehetővé tételével a saját sírját ássa meg.

Az elemzés Orbán Viktort is név szerint említi: „a magyar miniszterelnök szereti magát a nyugati liberalizmus elleni harc úttörőjének bemutatni, ez otthon azt jelenti, hogy meg akarja védeni a hagyományos értékeket a „dekadens liberalizmustól”, míg a nemzetközi színtéren Orbán azt hangoztatja, hogy küzdeni kell azok ellen, akik a nyitott társadalmak és egy nemzetek fölötti kormány létrehozását tekintik céljuknak” – áll az elemzésben.

Máté Péter

Amelyből az is kiderül, hogy az évek óta tartó magyarországi agymosás ellenére a magyar polgárok több mint háromnegyede – 76 százaléka – hisz az EU-tagállamok közötti egységben és úgy véli, az unió eredményesebben tudja megvédeni a tagok gazdasági érdekeit, mint az egyes államok önállóan. 

Transzatlanti árkok

A jelentés szerint egyre mélyülnek az USA és a nyugat-európai országok közötti együttműködést akadályozó árkok, s a nézeteltérések a hét végén tartott konferencián is egyértelművé váltak. Az USA-delegáció – amely a szakértők szerint szokatlanul népes volt ahhoz képest, hogy az Egyesült Államokban az idén választás lesz – folyamatosan azt hangsúlyozta, hogy Kína az új ellenség, és a Nyugatnak lépnie kell Peking és a kínai vezetés eszközeként lefestett távközlési vállalat, az 5G-rendszerek kiépítésében utazó Huawei ellen, az európaiak ezen a téren sem voltak egységesek.

A résztvevők szerint csak az a biztos, hogy jó ideig nem áll helyre a kiváló transzatlanti viszony, ám abban már komoly nézeteltérések alakultak ki, hogy mi a teendő. Az EU-ban jelenleg legalább három „iskola” létezik: a kelet-európai államok többsége szerint minden vita ellenére Európának fenn kell tartania a Washingtonhoz fűződő szoros kapcsolatokat, míg Franciaország úgy véli, eljött az európai „függetlenség” időszaka. A két véglet között van Németország, s hogy ki lesz a nyertes hosszabb távon az attól is függ, hogy Donald Trumpnak sikerül-e másodszor is megnyernie az amerikai elnökválasztást.

A konferencia résztvevői ugyanakkor abban egyetértettek, hogy a „független Európa” fő védelmezője, Emmanuel Macron francia államfő volt az, aki lendületet adott az unió jövőjéről szóló vitának.

AFP / Tobias Hase

A konferencián felszólaló Macron ismét azt hangsúlyozta, hogy az EU-nak saját védelmi és külpolitikát kell folytatnia, hogy részt vehessen a nagyhatalmak közötti versenyben, majd hangsúlyozta, ha nem akar a Brexit után maradó mind a 27 tagállam részt venni ebben, akkor azoknak kell összefogniuk, akik egyetértenek ebben a kérdésben. Franciaország szerepe egyébként mindenképpen nő Nagy-Britannia távozása után: ugyan a NATO-n belül London továbbra is Nyugat-Európa szövetségese marad, ám immár Franciaország ez egyetlen atomhatalom az EU-n belül.

Visszavonulás a Földközi-tenger medencéjében is

A konferencián az EU-s ügyek és a transzatlani kapcsolatok mellett napirendre kerültek a nemzetközi biztonságot leginkább fenyegető kihívások is. Ezek közül a müncheni tanulmány a mediterrán térség elhúzódó válságát emelte ki: a térségben már nyolc éve tart a válság, ám a nyugati államok egyelőre képtelennek bizonyulnak arra, hogy stabilizálják a helyzetet, és kezeljék a krízis mellékhatásait: a szervezett bűnözés megerősödését, a terrorizmust és a migráció kérdéseit. „Közben a líbiai válság kiterjedését és súlyosságát tekintve már a szíriaihoz kezd hasonlítani. És a Nyugat, amely ebben a térségben sem lép fel egységesen, fokozatosan más erőközpontoknak adja át a térségbeli befolyást” – hangsúlyozza a biztonságpolitikai jelentés.