Amikor március 7-én az olasz kormány elhatározta, hogy Észak-Olaszország jelentős részét (egész Lombardia tartományt és 14 további megyét) karanténba helyezi, arra alapoztak, hogy a koronavírus-fertőzések elharapózása miatt ugyanolyan lezárásokra van szükség az északi régiókban, mint a február végén izolált, gócpontnak számító falvakban, és talán azt hitték, hogy ezt ugyanolyan fegyelemmel lehet betartatni, mint Lodi megyében és Vo’ településen, amelyeket sikeresen zártak el a külvilágtól február 22. után.

Ám a lezárás nem lehetett olyan teljes körű, mint a néhány, jobbára közúton megközelíthető falu és városka esetében. Másnap már az északi régiókban dolgozó és tanuló déliek tömegei indultak útnak, hogy a karantént elkerülve hazatérjenek családukhoz. A vasúti szerelvényeken és távolsági buszokon fürtökben lógó emberek tömegei rémülettel töltötték el a déli polgármestereket: Facebook-felhívásban kérlelték földijeiket, hogy maradjanak ott, ahol vannak, vagy szálljanak le a buszról és forduljanak vissza, ne hozzák Délre a kórt.

Az olasz koronavírus-járvány első heteiben a déli régiókban aránylag kevés fertőzöttet találtak (Pugliában március 8-án 36, Molisében 14, Szicílián 51 fertőzött volt), azok is részint a délen kiránduló északiak voltak. A déli diákok és munkavállakók hazaözönlése után egy héttel azonban már pontosan kirajzolódott, ahogyan naponta 10-20 százalékkal nő a fertőzöttek száma ezekben a déli régiókban, arról nem beszélve, hogy közben az északolasz fertőzöttségi adatok nemhogy felvillantanák a remény szikráját, de minden korábbinál letaglózóbbak.

A Repubblica.it cikke konkrétumokat is felsorol, amelyek alapján az északi karanténból hazafelé áramló tízezrek vihették óvatlanul a lenti vidékekre a megbetegedést. Azt állítják a polgári védelem adataira hivatkozva, hogy a múlt hétvégén a Puglia régió nagyobb vasútállomásain végzett testhőmérséklet mérések alapján az ellenőrzött hazatérő utasok 15 százalékának volt láza, vagy influenzás tünetei. 

Rendőri ellenőrzés Rómában

MTI/EPA-ANSA/Alessandro Di Meo

Gioacchino Anganaro, Bari egyetemének infektológia professzora azt nyilatkozta, hogy sok olyan fertőzöttet kezelnek most Pugliában, akiknek a gyereke az északi területekről érkezett haza. A helyi egészségügyi hatóság prevenciós részlege által készített felmérés szerint pedig a pár nappal ezelőttig regisztrált 466 pugliai koronavírus-fertőzött egytől egyig olyan emberekkel volt közvetlen vagy közvetett kapcsolatban, akik a lombardiai vagy a venetói vörös zónából érkezett. Vagyis gyanítható, hogy a családjuk által hazavárt fiatalok közül sokan fertőzötten érkeztek. Az igazolt fertőzöttek száma azóta növekedésnek indult Pugliában, jelenleg 642 beteget tartanak nyilván, és 29-en haltak eddig bele a koronavírusba, miközben mindössze négyen gyógyultak fel a betegségből. (Ebben az egyedüli 4 milliós tartományban 5617 vírustesztet végeztek már el, másfélszer annyit, mint Magyarországon.)

Bár a Repubblica cikke elsősorban Pugliával foglalkozik, a napról napra érkező olasz adatok azt mutatják, hogy az igazolt fertőzöttek száma nagy ütemben emelkedik egész Dél-Olaszországban. Ugyan az esetszám a közelébe sem ér a jelenleg az északolasz régiókban mértnek, a dinamika aggasztó: Szicíliában 20,1 százalékkal, Pugliában 16,2 százalékkal, Basilicátában 26,9 százalékkal, Molisében 22 százalékkal több fertőzöttet találtak csak az utóbbi 24 órában a péntekihez képest. De sok az új fertőzött a fővárost magába foglaló Lazio régióban (18,1 százalékos emelkedés), és a Magyarországhoz legközelebb eső, északi Friuli-Venezia Giuliában is, ahol 20,4 százalékos emelkedés. (Az ehhez hasonló mintázatok és folyamatok megértése a fertőzés magyarországi terjedésénél is hasznosak lehetnek, nálunk azonban a hatóságok nem hajlandók elárulni, hogy a hazai fertőzötteket hol regisztrálták.) 

Ezek után érthető, ha a déli települések vezetői is szoronganak. Pár nappal ezelőtt nagyot ment a Facebookon a szicíliai Delia polgármesterének nyolcperces kirohanása (egy két és fél perces verziót itt megtekinthet) azok ellen, akik a kormányrendelet intelmei ellenére nem maradnak otthon, hanem valamilyen ürüggyel örökké mehetnékjük van. Bár fertőzöttet még nem találtak a négyezer fős településen, Gianfilippo Maria Bancheri mondatai betalálhatnak azoknál, akik a temperamentumos monológ tartalmára is odafigyelnek. Ha az általános iskolában futottatok utoljára, akkor ne most jusson eszetekbe, hogy a stressz miatt kocogni akartok, csak mert az nem tilos; ne járjatok naponta a dohányboltba, ha megvehetitek az adagot több napra előre; ne kerekedjetek fel mindenáron nagybevásárolni a környékre, ha elég arra a helyi bolt; és mi a frászt kerestek a benzinkútnál, ha eleve otthon kellene maradnotok? - üzeni polgárainak, arra meg végképp ki van akadva, hogy egyesek képesek házhoz rendelni a fodrászt. Mégis mi szükség van a frizurára itt, most, ebben a pillanatban, amikor ezzel mindannyiunk bőrét viszitek a vásárra? - összegezhető a polgármester kifakadása.

Az olaszok most azzal próbálnak lelket önteni egymásba, hogy kifüggesztett transzparenseken üzenik: "minden rendben lesz". Bancheri viszont azt kérdi: mégis hogyan lesz így minden rendben? Némi reményre az adhat okot, hogy a délihez hasonló fertőzöttség mellett, hetekkel ezelőtt északon még nem volt általános kijárási tilalom, így szabadulhatott el a vírus. Az elmúlt hetekben bevezetett, a társas érintkezést szigorító rendeleket talán az elejét veszik annak, hogy ugyanaz ismét bekövetkezzen.

Olasz kávézó kirakata a Bajcsy-Zsilinszy úton

Túry Gergely