hvg.hu: A koronavírussal szembeni fejlesztett védőoltások közül ön szerint melyek a legígéretesebb és legérdekesebb kutatások? És mikorra várható, hogy elkészülnek?

Guido Silvestri: Az a legfontosabb, hogy már sokféle vakcinaváltozattal folynak a kutatások. Ezekből több már ígéretes eredményeket ért el állati kísérletekben, sőt vannak olyanok is, amelyek már az embereken végzett kísérletek első és második szakaszába is eljutottak. A vírus biológiája arra enged következtetni, hogy a vakcina működni fog, vagyis optimisták lehetünk. De nem szabad túlzottan lerövidíteni a folyamatot, mert a múltban adódtak már problémák vírusellenes védőoltásokkal. Előfordulhat olyan komplikáció, amit úgy hívunk antibody dependent enhancement (ADE), ilyenkor a vakcina olyan antitestet hoz létre, ami a vírust segíti, és nem az emberi szervezetet. Vagy előfordulhat olyan válaszreakció a Th2 limfociták szintjén, amely szintén a vírusnak kedvez.

Ne felejtsük el, hogy szükség van előbb a klinikai vizsgálatokat megelőző állatkísérletekre, azután az önkénteseken végzett biztonsági és hatásvizsgálatokra, amelyek során meggyőződnek arról, hogy a vakcina nem okoz kárt, és képes az antitesttermelés beindítására. Azt is meg kell vizsgálni, hogy megfelelő mennyiségű antitest jön-e létre, annyi, amennyi képes megelőzni a fertőzést vagy a betegséget. Ehhez megfelelő mennyiségű páciensre van szükség, és egy helyre, ahol a vírus cirkulál, mert a kutatásoknak folytatódniuk kell még nyáron is, amikor – reményeink szerint is – a vírus kevésbé terjed. Vagyis arra kell ügyelnünk, hogy végigcsináljuk az összes szükséges ellenőrző vizsgálatot, míg minden más töprengés arról, hogy vajon melyik vakcina lehet hasznosabb, felesleges és hiábavaló.

Egy olyan, tömegtermelésre készült vakcina, amely bizonyítottan működik és több millió ember beoltható vele, nem hiszem, hogy jövő év tavaszánál vagy nyaránál hamarabb elkészülhet. Persze lehet, hogy egyes országok úgy döntenek, hazárdjátékba kezdenek, és hamarabb elkezdik beoltani az embereket. Mint minden hazárdjátékban, ebben is lehet nyerni és veszíteni is. De úgy vélem, az országok többsége meg fogja várni, amíg megfelelő mennyiségű adat áll majd a rendelkezésünkre a védőoltás hatékonyságáról.

hvg.hu: Még mindig sokan nem értjük, hogyan lehet, hogy bizonyos országokban a járvány erősebben lesújtott, míg más régiókban kevésbé?

G. S.: Több oka is lehet, több teóriánk van. Az egyik, hogy a vírus terjedése nagyban függött az alkalmazott óvintézkedésektől, tehát van, ahol nagyon gyorsan, nagyon határozott lezárások történtek, más helyeken kevésbé. Aztán ott vannak a környezeti viszonyok, nemcsak a klimatikus viszonyokra gondolok, de arra is, hogy milyen körülmények között élnek az emberek, hogy mennyire érintkeznek egymással.

Guido Silvestri

Olasz származású amerikai virológus, az atlantai Emory Egyetem professzora és Patológia Intézetének vezetője, a Yerkes Főemlősök Nemzeti Kutatóközpont Mikrobiológiai és Immunológiai Tanszékének igazgatója. 2013 óta a Journal of Virology, a világ legrégebbi és legtöbbet idézett virológiai folyóiratának szerkesztője. 2018 óta az ANRS (Agence Nationale pour la Recherche sur le SIDA) francia kormányhivatal tudományos tanácsának az elnöke, amely az AIDS, a hepatitis és az új vírusos betegségek kutatását koordinálja. 244 tudományos cikk és három tudományos könyv szerzője.

Jusson eszünkbe, hogy az elhunytak közül sokan idős emberek, már meglévő betegségekkel, és tudjuk, hogy a idősotthonokban különösen pusztított a járvány. Ahol kevésbé elterjedtek az idősotthonok, ott a vírus is terjedése is nehezebb volt. És a fertőzés erősen terjedt kórházi környezetben is, mert ha behoznak egy tudtán kívül koronavírusos beteget, akkor az orvos-beteg viszony természete miatt az orvosokat, ápolókat és a többi beteget is megfertőzi. Tehát azt tudjuk, hogy az idősotthonok és a kórházak a fertőzés jelentős forrásai voltak.

hvg.hu: Hogy lehetséges az, hogy korunkban, az információáramlás jelenlegi szintjén mégis megtörténhetett több országban ugyanaz, ami előtte Olaszországban az idősotthonokban és a kórházakban? Miért nem szolgált ez vészjelzésként Amerika, Spanyolország, Anglia számára?

G. S.: Hogy miért követik el ugyanazt a hibát? Részben az emberi természet miatt. Nálunk itt Georgiában viszonylag alacsony a halálozási arány. Georgia 11 millió lakosú, vagyis nagyobb Lombardiánál, és itt 1300-an haltak meg. A halottak több mint fele visszavezethető egy nagy csoportosuláshoz, a dél-georgiai idősotthonokhoz, közel Floridához. Volt ugyanis egy temetés, amelyre New Yorkból is sok ember érkezett, volt halottvirrasztás is, ölelések és csókok, ahogyan egy temetésen szokás. Pár résztvevő megfertőződött, majd hazavitte az idősotthonba és megfertőzte az ott dolgozó ápolókat, személyzetet, akik közül néhányan duplaműszakban más idősotthonban is dolgoztak, így elterjedt a többi otthonban is. A halottak több mint fele ezeknek az otthonoknak volt a lakója, már ágyhoz kötött, több betegséggel élő idős ember.

Sajnos, előfordul az ilyen. Társadalmunk öregszik. Március elején sokan, többek közt én is írtam az idősotthonokhoz köthető problémáról, már akkor tudni lehetett róla, a Kínában történetek alapján. Ha a vírus most elmegy, és decemberben vagy januárban visszajön, már felkészültebbek leszünk ilyen szempontból.

hvg.hu: Vannak újdonságok a koronavírus elleni gyógyszerek fejlesztésében is?

G. S.: Jól haladunk. A következő hullámra a terápiára is készen állunk majd. Ha valaki légzési nehézséggel jelentkezik majd, és pozitív lesz a tesztje, rögtön antivirális kezelést kap. Ott van például a Remdesevir nevű gyógyszer, amelyről már az első vizsgálatok után bebizonyosodott, hogy egyharmaddal csökkenti a halálozási rátát, ami nem kevés. Más vírusellenes gyógyszerek is kísérleti fázisban vannak, és reméljük, a következő hónapokban már komoly tapasztalat áll róluk rendelkezésünkre.

Ilyen gyógymód lehet a monoklonális antitest terápia, amely lényegében azt a feladatot végzi, amit a gyógyultak vérplazmája, de monoklonális antitestekből több is előállítható, ha szükség van rá. Azt ugye tudjuk, hogy a felgyógyultak vérplazmájában nagy mennyiségben találunk vírusellenes antitesteket, és ha ezt a plazmát a betegeknek adjuk, akkor segít a szervezetüknek legyőzni a vírust. A vérplazmával csak az a baj, hogy egyrészt nem sztenderdizált, vagyis van, akinek több, van, akinek kevesebb antitest van a plazmájában, másrészt csak keveset lehet levenni belőle, nem vehetjük el az összeset valakitől. Egy átlagos betegnek két-három adag vérplazmára van szüksége. Van, aki már az első adag után jól reagál, de van, akinél két-három adag is kevésbé hat. A monoklonális antitestek előnye ezzel szemben az, hogy ha a vérplazmában levő adott antitestről bebizonyosodik, hogy hat a vírus ellen, akkor mi azt az adott antitestet előállítjuk, fiolákba töltjük és azt adjuk a betegnek. A vérplazma-terápia nehézségei nélkül, és hatásosabb is.

Nagyon optimista vagyok, mert ismerem ezt a vírust. Meglehetősen aljas, mert az idősebbekre, a gyengébbekre, a betegekre támad. De azért okoz most nekünk ennyi kárt, mert nem voltunk rá felkészülve.

hvg.hu: Olvastam olyan esetekről is, ahol a betegek visszaestek, vagy legalábbis nagyon sokáig pozitívnak bizonyulnak a teszteken.

G. S.: Orvosi szempontból nagyon helytelen visszaesésnek nevezni ezeket az eseteket. Ezek valószínűleg olyan páciensek, akiknek a tesztje azért pozitív, mert még van egy kevés vírus a szervezetükben. Ugyanis a tesztek, amikkel dolgozunk, nagyon érzékenyek, és kimutatják a nem élő vírust is. Gyógyult páciensek nem betegednek meg újra, legalábbis nem azonnal. Azt, hogy két év múlva megbetegedhetnek-e, még nem tudhatjuk. Tudjuk, hogy a SARS-ból kigyógyult betegek pár évig rendelkeztek antitestekkel, de nem tudhatjuk, hogy ezek az antitestek elégségesnek bizonyultak volna-e egy újabb fertőzés esetén, mivel a SARS nem jött vissza többé. Egy olyan vírus esetén, amely különösebben nem mutálódik, az antitestek megvédenek. Persze, előfordulhat, hogy valakinek kevesebb antitestje termelődik, ami hamarabb eltűnik a szervezetéből, és ha mondjuk beteg volt márciusban, akkor újra megbetegszik decemberben, de ha ez egy jellemző dolog lenne, már kiderült volna, hiszen már több százezren, talán több millióan kigyógyultak. Ezért nem helyes a visszaesés kifejezést használni.

Vagy elmegyünk valamiféle mágikus gondolkodás felé, és azt képzeljük, hogy ez a vírus természetfeletti tulajdonságokkal bír, vagy két lábbal a földön maradunk, és bízunk a tudományban, mert akkor a védettség megvan.

hvg.hu: Épp az Il virus buono (A jó vírus) című könyvét olvasom, amelyben arról ír, hogy egy vírus számára a gazdatest halála nem a legjobb kimenetel, mert a vírus nem képes önálló életre, ezért a gazdatesttel együttélés az érdeke, nem pedig a megölése.

G. S.: Abszolút. Egyébként az is lehetséges, hogy a vírus igyekszik majd alkalmazkodni hozzánk. Egy vírusnak az az érdeke, hogy terjedjen, és nem az, hogy gyilkoljon. Viszont nem szabad antropomorfizálni sem, mintha valami ellenség lenne, aki utál minket. Amikor egy vírus így viselkedik, az egy baleset, a természet balesete.

Frissítés: A kizárólag a hvg.hu-nak szóló interjút előző pénteken adta Guido Silvestri Zoom-beszélgetés formájában.