A nem hivatalos végeredmény szerint a hivatalban lévő államfő, Recep Tayyip Erdogan nyert a törökországi elnökválasztás második fordulójában: a voksok  53,5 százalékát kapta, míg ellenfelére, Kemal Kilicdaroglura a választók 46,5 százaléka voksolt. Így Erdogan további öt évre hivatalában maradhat, s Orbán Viktor  a katari emirrel holtversenyben elsőként gratulált az ankarai illiberális vezetőnek. Később Azerbajdzsán, Üzbegisztán és Pakisztán vezetője is csatlakozott hozzájuk.

A 69 éves, egyre inkább autoriter eszközökkel kormányzó politikus már a május 14-ei első fordulóban is kis híján diadalmaskodott – akkor a voksok 49,5 százalékát kapta meg – ám akkor a nacionalista politikus, Sinan Ogan az általa szerzett az 5,2 százalékkal megakadályozta Erdogan azonnali győzelmét. A második fordulóban viszont éppen Ogan lehetett az, aki megsegítette őt: a hivatalban lévő államfő támogatására szólította fel híveit, és ezzel már jó előre lecsökkentette az első fordulót 45 százalékos eredménnyel zárt ellenzéki induló Kemal Kilicdaroglu esélyeit. Az államfő délelőtt voksolt – és ugyan nem ezzel nyerte meg a szavazást – de az mindenképpen jól festi le a törökországi állapotokat, hogy a politikus pénzt és játékokat osztogatott a szavazóhelyiségnél összegyűlt felnőtteknek és gyerekeknek. A pénz és játékok mellett Mesut Özil is a győzködés eszköze volt: az Erdogant köztudottan tisztelő egykori német labdarúgó sztár egy dalt tett fel Twitter-oldalára, amelyben az énekesek azt kérték az államfőtől, hogy győzzön és ezzel ismét fakasszon mosolyt a törökok arcára.

Sorsdöntő támogatás

Ogan elsősorban azért állt Erdogan mellé mert az elnök már korábban is harcolt a terroristáknak tartott és Ogan által is ellenségként kezelt kurdok ellen. Kilicdaroglu is érezte a vesztét, a vasárnapi második forduló előtti beszédeiben – szakítva a korábbi megengedőbb álláspontjával – egyértelműen kizárt mindenféle tárgyalást a többmilliós kurd kisebbség soraiban működő milíciák vezetőivel. A többpárti támogatással indult Kilicdaroglu azzal vigasztalhatja magát, hogy most első alkalommal sikerült megakadályozni Erdogan elsőkörös győzelmét.

A voksolás a legtöbb helyen fennakadások nélkül zajlott le, ám érkeztek jelentések arról, hogy több körzetben szabálytalanságok történtek. Egy Karaali nevű faluban például az Erdogant támogató személyek megverték az ellenzéki választási megfigyelőt, aki videót készített volna a jogsértésekről, például arról, hogy több esetben is férfiak szavaztak a nők nevében. Más helyeken arról számoltak be, hogy évek óta halott személyek is „voksoltak”, s az is előfordult, hogy az ellenzéki választási megfigyelők Erdogant bejelölő szavazólapokból álló kötegeket találtak. Míg az első fordulóban 87 százalékos volt a részvételi arány, most az első jelentések szerint kevesebben járultak az urnákhoz.

Gazdasági problémák és török század

Erdogan – aki annak ellenére diadalmaskodott, hogy Törökországban elszabadult az infláció, a gazdaság súlyos válságban van és a februári földrengés során a mentési munkálatok is igencsak szervezetlenül folytak – így valószínűleg folytatni fogja a Kemal Atatürk által 1923-ban létrehozott világi állam lebontását: tovább csökken a hadsereg autonómiája, tovább nő a közéletben részt vevő vallási vezetők száma, és még inkább lelassul a múlttal szakítani akaró Kemal Atatürk által az országra „erőltetett” nyugatiasodás. A külpolitikában pedig marad a Kelet és a Nyugat közötti lavírozás: az ország ugyan tagja marad a NATO-nak – a török a katonai szövetség második legnagyobb hadereje – ám Erdogan nyitva tartja a csatornákat az Ukrajna elleni agresszió miatt a Nyugat által kiközösített Oroszország felé.

Erdogan – akinek győzelmére néhány hónappal ezelőtt kevesen fogadtak volna nagy összegben – leginkább annak köszönheti győzelmét, hogy azok az emberek álltak be mögé és maradtak hívei, akik vesztesei vagy ellenzői voltak az atatürki reformoknak. Azok a milliók is Erdoganra voksoltak, akik a mostani gazdasági válság előtti években tapasztalt „török csoda” éveiben kiemelkedtek a szegénységből.

Mindez része az Erdogan által meghirdetett választási programnak, a „Törökország századának”, melynek célja, hogy egyebek mellett az 1982-ben elfogadott alkotmány lecserélésével, átalakítsa a társadalmat és ezzel párhuzamosan különféle infrastrukturális projektekkel növelje az ország gazdasági és ezzel politikai potenciálját. Dolgát megkönnyíti, hogy az elnökválasztás első fordulójával egy időben rendezett parlamenti választáson pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a radikális iszlámot képviselő Nemzeti Mozgalom Pártjával abszolút többséget szerzett a törvényhozásban.