Nemrég jelent meg az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) előzetes elemzése: az 1983-tól folytatott mérések óta újabb, sose látott csúcsot döntött a légköri metánkoncentráció. Hogy ez miért baj? Mert ugyan a szén-dioxid a "leghíresebb” üvegházhatású gáz, a metán is fontos, és egyre növekvő szerepet játszik az éghajlatváltozás folyamatában. „A metán 10-15 évig marad a légkörben, így ez jóval rövidebb, mint a szén-dioxid 50-200 éves légköri tartózkodási ideje, viszont a globális felmelegedési potenciálját tekintve erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Ez annyit jelent, hogy sugárzás elnyelő képessége hatékonyabb, így egy egységnyi tömegű metán jobban fokozza a felmelegedést, mint egy egységnyi szén-dioxid” – írta Szabó Amanda Imola éghajlatkutató-meteorológus, az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének doktorandusza a Másfélfok.hu-n megjelent írásában.

Honnan ered a metán?

Bár a metánkibocsátás körülbelül 40 százaléka természetes forrásokhoz köthető, ezeket jobban felpörgeti a globális felmelegedés: ilyen természetes forrás például a permafroszt olvadása és a mocsarak, tavak és egyéb olyan területek, ahol oxigénszegény környezetben lezajló szervesanyag bomlás történik. Metán kerülhet a légkörbe olyan természetes geológiai folyamatokból is, mint a vulkanizmus. Emellett vannak az antropogén források, amelyek oka már az emberi tevékenység: ilyenek a rizsföldek, a kérődző állatok és a nagyüzemi állattartás. De maga a kőolaj- és földgázipar is jelentős, egyre növekvő mennyiségű metánt juttat a légkörbe. A hulladéktelepek és a fosszilis tüzelőanyagok használatához köthető folyamatok, így kitermelés és a szállítás is jelentős metánkibocsátók.

Klímabarát földgáz?

Az éghajlatkutató-meteorológus többek között arra is felhívja a figyelmet, hogy az kevésbé ismert tény, hogy a fosszilis tüzelőanyagok közé tartozó földgáz kitermelése is igen jelentős metánforrás, hiszen a földgáz egyik elsődleges komponense (több mint 90 százaléka) a metán. A földgáz-felhasználás és kitermelés sajnos nemhogy nem csökkent, hanem egyre népszerűbb, többek között amiatt a téves állítás miatt, miszerint a használata “klímabarát”, ugyanis adott mennyiségű energia előállítása esetén jóval kevesebb szén-dioxid kibocsátással jár, mint az ugyanannyi mennyiségű energia előállításához szükséges kőolaj vagy szén égetése. Emiatt egyfajta híd-technológiaként tartják számon a fosszilis tüzelőanyagok és a megújuló energiaforrások között és az Amerikai Egyesült Államokban egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) megállapítása alapján, ha 66 százalékos valószínűséggel 1,5 °C alatt akarjuk tartani a globális felszínközeli átlag-hőmérséklet emelkedését akkor már csak 420 gigatonna szén-dioxidot bocsáthatunk ki, ami azt jelenti, hogy már csak 10 évre elegendő kibocsátható mennyiséggel rendelkezünk. Ez azonban csak a szén-dioxidra vonatkozik, az egyre növekvő mennyiségű metánkibocsátással viszont még tovább rontjuk a helyzetet.