Minden korábbinál hosszabb, izzasztó hőhullámok és trópusi éjszakák, aszály és szokatlan őszi árvíz – sokan emlékezhetünk a tavalyi rendkívüli időjárási eseményekre. A HungaroMET kutatóinak beszámolóiból részletesebben is láthatjuk, milyen volt 2024 időjárása, ami jól mutatja, mihez kell hozzászoknunk, ha nem tudjuk fékezni a felmelegedést.
Tavaly 1,6 Celsius fokkal magasabb volt a Föld átlaghőmérséklete mint az iparosodást megelőző, 1850-1900 közötti időszaké, írta a HVG az év elején, most viszont azt is tudjuk, hogy már az 1991-2020-as átlaghoz képest is 0,7 Celsius-fokkal feljebb ment a hőmérséklet – derült ki a HungaroMET és a Magyar Meteorológiai Társaság közös szakmai rendezvényén, amelyen a hazai időjárási adatokat részletezték a kutatók.
Magyarországon 2024 lett a legmelegebb év a 20. század eleje óta, még a korábbi rekorder 2023-at is 0,7 fokkal meghaladta. A hónapokat nézve az elmúlt 124 évben egyszer sem volt még ilyen meleg a február, a március és a július, és az évszakok közül három – a tél, a tavasz és a nyár – is minden korábbit felülmúlt – összegezte előadásában Szentes Olivér, HungaroMET Éghajlatkutatási osztályának munkatársa.
Tavaly nyár végi összefoglalónkban még csak azt tudtuk megírni, hogy milyen forró volt július és augusztus, most már az egész évi adatsor a rendelkezésre áll, és kiderül: a sokéves átlaghoz (1991-2020) mérve az egyetlen november (-1,9 fok) kivételével minden egyes hónap melegebb volt, de a legnagyobb mértékben a február, amikor 7 fokkal volt magasabb hőmérséklet az ilyenkor jellemző átlagnál.
Az éves középhőmérséklet országos átlagban 12,9 fokos volt, de a Dél-Alföldön sokfelé a 13,5, sőt egyes helyeken a 14 fokot is elérte. Összehasonlításként: 1901-ben még 9,5, sőt 1902-ben a 9 fok alatt maradt ez az érték. A hazai középhőmérsékletet pedig 10,4 fokban állapítják meg az 1991-2020-as alapján. Ez utóbbitól tehát 2,5 fokkal tért el felfelé 2024.
Az alábbi ábrán jól látható a trend, ami átlagosan 1,6 fokos emelkedést mutat, de, mint a kutató jelezte, az ország bizonyos részein elérte az 1,8 fokot is.
2024-ban csak 65 fagyos nap volt – ezek azok a napok, amikor 0 fokig vagy az alá is hűl a levegő –, ami 1901 óta a második legkevesebb. Összehasonlításként: még a 2000-es években is több olyan év volt, amikor 100 feletti volt az ilyen napok száma, de 2011 óta egyik évben sem érte el ezt a határt. 1901 óta pedig átlagosan 22-vel kevesebb a fagyos nap évente.
Zord nap alig volt (az országos átlag 0,3), Magyarország nagy részén tehát egyszer sem süllyedt -10 fokig a hőmérséklet tavaly. A hideg napoknak a mezőgazdaság számára van jelentősége: ekkor ritkulnak a terményeket károsító rovarok és kórokozók, vagyis a növények aktív időszakában kevesebb növényvédőszerre van szükség, és az esetleg lehulló hó is megmarad, majd ideális esetben lassan olvadva egyenletesen pótolja a talajnedvességet. Ez a mögöttünk álló télen sem volt jellemző, sőt folyóink vízgyűjtőin is alig gyűlt össze hó.
Minden korábbinál több, 36 volt viszont a hőhullámos napok száma, amikor a napi középhőmérséklet elérte a 25 Celsius-fokot. A Dél-Alföld egyes részein 50 napnál is többször fordult elő ilyen:
Az elmúlt 124 évben pedig 2024 volt az egyetlen, amikor ilyen sok – 16 – trópusi éjszaka fordult elő. Ezek azok az éjszakák, amikor a hőmérséklet sem süllyed 20 fok alá. A Dél-Alföld nagyobb területén 24 ilyen éjszaka volt, a városokban és a hegységek déli lejtőin pedig összességében bőven egy hónap fölé ment az az időszak, amikor éjszaka is sem lehetett hűsölni.
A nyári napok száma – amikor a hőmérő higanyszála legalább 25 fokig emelkedik – tavaly majdnem négy hónapot tett ki: 117 ilyen nap volt országos átlagban, ennél csak 2018-ban volt több. A déli és délkeleti országrészen ugyanakkor sok helyen meghaladta a 130 napot is, vagyis ott már kimondhatjuk, amire az ELTE meteorológusai is felhívták a figyelmet korábban: a megszokott három helyett egyre inkább négy hónapig tart a nyár, és búcsút mondhatunk az indián nyárnak.
2024-ben átlagosan két hónapnyi időszakot is elért a hőségnapok – amikor 30 fok vagy afeletti hőmérsékletet is mérnek – száma: 60, ami a legtöbb 1901 óta, de a délkeleti tájakon 75 fölé is ment ez az érték. Megközelítette a két hetet a 35 fokos hőmérsékletet is elérő forró napok száma, amiből 13-at számoltak, igaz ennél 2015-ben kevéssel magasabb volt az országos átlag. Ezekre a változásokra viszont hosszabb távon az egészségünk is rá fog menni.
A szélviszonyokat nézve inkább enyhe volt 2024, a legtöbb hónapban átlag alatti volt a szélsebesség, akár a napi átlagos, akár a napi maximális széllökések sebességét nézzük. De a globálsugárzás – ami a közvetlenül a napból érkező, illetve az égbolt minden részéről érkező szórt sugárzás együttese – majdnem minden hónap meghaladta a 2001-2020-as átlagot, a leginkább kiugró a júliusi érték volt: ekkor több mint 700 megajoule jutott minden hazai négyzetméterre. Ennek oka a szárazabb év: kevesebb a felhő, több a besugárzás.
A csapadék hozta a XX. század elejétől megfigyelhető csökkenő tendenciát, a csapadékösszeg 550 mm alatt volt országos átlagban, ami az 1991-2020 közötti időszakban 616 mm. A legszárazabb tavaly az Alföld középső és déli része volt, a Tiszántúlon 350 mm körül alakult, és csak a nyugati országrészben érte el a 700 mm-t a lehullott csapadék. Feltűnő az eltérés 2023-hoz képest: jó 200 milliméterrel kevesebb csapadék hullott tavaly, mint előző évben, és az ország területének 81 százalékán volt egy hónapnál is hosszabb folyamatosan száraz időszak, ami 2023-as érték jó ötszöröse (bár nem a legnagyobb érték, ai 98 százalék volt 2011-ben.
A csapadékeloszlás egyenetlenebbé válására utalhat, hogy miközben csökken azoknak a napoknak a száma, amikor legalább 1 mm csapadék esik – 1901 óta 21-gyel kevesebb –, a 10 mm-nél nagyobb csapadék jellemezte napok száma emelkedik, igaz csak 2-vel. Ezt jelzi ugyanakkor a tavaly a szeptemberi 65 százalékos átlag feletti érték is, amikor a térségünkben örvénylett Boris ciklon csapadéka is jelentősen növelte a havi többletet, jóllehet csak a széle érintette az ország területét.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
