El sem kezdődött a zöld átmenet, a megújuló energiatermelés nem kiváltja a fosszilist, hanem csak az egyre növekvő igények kielégítésére szolgál, növekvő népesedéssel, növekvő GDP-vel kétséges, hogy érdemben csökkenteni tudjuk a káros gázok kibocsátását, amivel megelőzhető lenne a túlzott globális felmelegedés
– ezzel a korántsem optimista felütéssel kezdett Pogátsa Zoltán közgazdász azon a Corvinus Egyetemen szervezett vitaesten, ahol Ürge-Vorsatz Diána klímakutatóval, a CEU professzorával és az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) alelnökével arról, hogy vajon a népességnövekedés vagy a túlfogyasztás a kulcs a klímaválság megoldásában.
A hétfő este nagy érdeklődés mellett – 70-80-an is bezsúfolódhattak a Corvinus C épületének egyik kisebb előadójába, a későn érkezők más termekből áthozott asztalok tetejére ültek le – rendezett esemény volt az Útkeresés a fenntarthatóság felé: viták a jövőről című sorozat első vitaestje, amit az egyetem Etika, Felelősségvállalás, Fenntarthatóság Hubja keretein belül szerveztek.
Ürge-Vorsatz Diána és Pogátsa Zoltán a vitán, az ábrán a legnagyobb kibocsátók kategóriák szerint
HVG
Pogátsa a kibocsátás, a népesség, az egy főre eső GDP szuperexponenciális növekedését mutató grafikonokkal sokkolta a közönséget és egy négy elemből álló szorzattal támasztotta alá mondanivalóját. Az üvegházhatású gázok (ühg) kibocsátását a népesség, az egy főre eső GDP, a GDP-hez kapcsolódó energiafelhasználás és az energiatermelés nyomán kibocsátott ühg szorzataként értelmezte, és megállapította, hogy minél többen vagyunk, minél nagyobb a GDP, annál nagyobb a kibocsátás, és hiába javítjuk az energiahatékonyságot, csak korlátosan tudjuk, miközben egy sor kulcsfontosságú technológiára nincs ühg-mentes megoldás. Például az agráriumban a műtrágya, ami nélkül szerinte 3-4 milliárd embert lenne képes táplálni a Föld, és már most 8 milliárdnyian vagyunk. „És még csak az élelmezésnél tartunk. Szorozzuk össze a fentieket, és
ha ebből valaki ki tud hozni csökkenő ühg-trendet (nem jön ki) good luck!
Szerinte eddig a túlfogyasztás okozta az ühg-többletet, jövőben pedig a túlnépesedés fogja. A különböző fejlettségi szintű országokban előrejelzett népességnövekedés alapján arra jutott, hogy bár legszegényebb országokban nő majd a leggyorsabban a népesség – ahol meglehetősen alacsony a kibocsátás –, de számottevő lesz az alsó-közép és a felső-közép kategóriába sorolható országok lakosai száma, ahol viszont már komoly többlet-kibocsátással jár majd az életszínvonal és GDP növekedése.
https://hvg.hu/gazdasag/20250110_urge-vorsatz-diana-15-fok-atlepese-klimavalsag-klimavaltozas-globalis-felmelegedes-megallitasa
Arra is figyelmeztetett, hogy hiába csökken az egy főre eső kibocsátás a legfejlettebb országokban, az ott használt javak nagy részét máshol állítják elő. Bár a közepes és alacsony fejlettségű országokban az egy főre eső kibocsátási görbék laposak, úgy vélte, hogy majd most fognak meredekebbé válni, mint például a felső közép jövedelmi kategóriába eső országokban, mert igyekeznek utolérni életszínvonalban a gazdagabbakat, „megszerezni ugyanazt, ami nekünk van már”.
A fentiek alapján kritizálta az államok népességnövekedést támogató politikáját, Václav Smilt, a kanadai University of Manitoba kutatóját idézte, aki a növekedés jellemzőit számos területen vizsgálva megállapította, hogy az erőforrások végessége okán sehol sem lesz fenntartható az exponenciális növekedés, ebből kiindulva a közgazdász megállapította:
Ha azon dolgozunk, hogy nőjön a népesség, és ekkora kibocsátással, annak katasztrófa lesz a vége. És nem az a kérdés, leáll-e a növekedés, mert le fog állni, hanem hogy mikor, és hogy kontrollált módon vagy összeomlás-szerűen.
A hálószobákból a szuperjachtokra
Ürge-Vorsatz Diána ezzel szemben azt mondta, hogy nem a szegényebbek körében várható népességnövekedéstől kell tartani elsősorban, mert a kibocsátásuk elhanyagolható, miközben a világ népességének leggazdagabb 10 százaléka felel az összes kibocsátás csaknem feléért, a legszegényebb 50 százalék pedig alig tizedével járul hozzá. Ezt mutatja meg a híres pezsgőspohár-ábra:
A pezsgőspohár-grafikon - A népesség globális kibocsátása jövedelmi kategóriák szerint
Oxfam
A klímakutató fizikus szerint nem az országok kibocsátását kell külön-külön nézni, hanem országtól függetlenül a legszegényebb és leggazdagabb társadalmi csoportok közötti különbséget. Hiszen ezek még ez Európai Unión belül is hatalmasak, és sokat elárul, hogy miközben itt a legszegényebbeknek 32 százalékkal csökkentették, a leggazdagabbak 7 százalékkal növelték a kibocsátásukat 1990-2023 között. A leggazdagabb magyaroknak is jóval nagyobb a kibocsátásuk, mint például egy átlagos katari lakosé – ami globálisan a legmagasabbak között van, és a magyar átlagnak is a sokszorosa. Ráadásul szerinte hiába tűnik százalékosan kevésnek a leggazdagabbak kibocsátásának növekedése, összességében jóval nagyobb, mint a szegények esetében, hiszen magasabb alapról indul. Az Oxfam korábban már kiszámolta: egy dollármilliárdos egymillószor több káros gáz kibocsátásáért felel, mint egy átlagember.
Ürge-Vorsatz Diána emlékeztetett a hazai klímakutatók által tavaly kiadott, A klímatudomány 10 üzenetére – aminek ő maga is aláírója –, és aminek egyik pontja arról szólt, hogy a legtöbbet a tehetősek tehetik. A fizikus szerint valójában elég lenne a jövedelmét tekintve felső 1-10 százaléknak csökkenteni a kibocsátását. Ezzel kapcsolatban ki is szólt a zömében corvinusos diákokból álló hallgatóságnak: ha végeznek tanulmányaikkal, ők is a világ top 10 százalékában lesznek, jó ha tudatosítják magukban a fentieket.
https://hvg.hu/zhvg/20240927_a-klimatudomany-10-uzenete-klimavaltozas-klimavedelem-tudosok-kutatok-nyilatkozata-az-eghajlatvaltozas-ellen
Tehát szerinte itt lenne elég tere a kibocsátás-csökkentésnek, és ő is bemutatott pár egyenletet:
- egyetlen milliárdos szén-dioxid-kibocsátása = sok ország teljes lakosságának kibocsátása;
- szuperjacht és magánrepülő kibocsátása = amit egy átlagember teljes élete során kibocsát;
- egyetlen alacsony pályás pár órán át tartó űrutazás = 60 átlagos magyar egy évi kibocsátása.
Szerinte azért is vitatható a népesség-növekedéssel kapcsolatos felvetés, mert már 25 százalékot sem fog növekedni az emberiség száma, ugyanis esik a fertilitás, minden korábban előrejelzettnél hamarabb ér a csúcsra a népesség. Emellett az alsó jövedelmi kategóriákban jóval kisebb mértékben nő a kibocsátás, és a népességnövekedés visszafogásával kapcsolatos megközelítés etikailag problémás kérdéseket is felvet:
- Ki mondja meg, kinek a gyereke az, aki már beleszámít a túlnépesedésbe?
- Mennyire lehet beleszólni más kultúrákba, és hogy mit csinál valaki a hálószobájában?
- Mindez mennyire neokolonializmus (új gyarmatosítás)?
Akik ezt a mantrát nyomják, gyakran fehér, nagyon gazdag férfiak
Indul a vita
HVG
Aki a népesedéssel jön, az felmenti magát és másra tolja a felelősséget, legyenek akár a legnépszerűbb nagyra becsült természettudósok – David Attenborough-t és Jane Goodallt is említette, akik, mint emlékeztetett, többször is jelezték a túlnépesedéssel kapcsolatos aggályaikat, de nem hangsúlyozták a fogyasztás problémáját. Szerinte komplexebb a probléma, és nem a népesedéssel, hanem a GDP-vel a fogyasztással lehetne és kellene valamit kezdeni.
A nagyon nagy fogyasztóknak kényelmesebb a túlnépesedésre mutatni.
Szerinte a legszegényebbek körében azért több a gyerek, mert ők a nyugdíjbiztosítás, a ház körüli munkaerő, ők hozzák a vizet a folyóról, gyűjtik a tüzelőt, segítenek a főzésben, és a halandóság miatt igyekeznek túlbiztosítani is magukat a szülők. Viszont, ha hozzájutnak olyan közszolgáltatásokhoz, mint vezetékes víz vagy energiaellátás, akkor már nem erőforrásként tekintenek a gyermekre, és csökkenni fog a gyermekvállalás. Ürge-Vorsatz Diána szerint tehát a népesség növekedését hatékonyan fékezhetik az olyan intézkedések, amik növelik a létbiztonságot a szegényebbek körében, de
mindezt nem azért, hogy nekünk ne kelljen kevesebbet repülnünk, hanem mert nekik is joguk van ehhez.
Ugyanakkor felhívta a figyelmet a többgyermekes családok és a gyermektelenek összkibocsátási tendenciáinak jellegzetességeire:
- akinek nincs gyermeke, jellemzően többet tud dolgozni, többet tud félretenni, amit el tud például nyaralni, és a távolsági, sokszor repülős utazások – a legnagyobb kibocsátás ide köthető – révén magasabb kibocsátásai lesznek,
- aki pedig akár több gyereket is vállal, sokszor kevésbé intenzíven használja az erőforrásokat, ráadásul – érvelt Ürge-Vorsatz Diána –, akik mindennek tudatában vannak, olyan gyereket tudnának nevelni, aki segít megoldani a kllímaváltozás problémáját.
A kezdő előadások utáni több mint egy órás éles vitában Pogátsa Zoltán igyekezett tisztázni, hogy ő nem akar beleszólni mások hálószobai életébe, de kitartott amellett, hogy csak 3-4 milliárd embert lehet ühg-mentesen etetni. Ha egy terem tele van – nézett körül a zsúfolásig telt előadóban – lesz, aki egyszerűen fizikailag már nem fér be.
https://hvg.hu/zhvg/20250528_digitalis-karbonlabnyom-kibocsatas-fenntarthatosag-Huszics-Gyorgy-carboncrane-zcast-podcast
Szerinte a felmelegedés másfél fokos szinten tartását, most már nem tudjuk megoldani, hanem a múltban kellett volna ezt megtenni. Elismerte ugyanakkor, hogy valóban nagy egyenlőtlenség van társadalom leggazdagabbjai és legszegényebbjei között, de mivel szerinte a legnagyobb népességnövekedés középen várható, ahol nem nulla a kibocsátás, erre kellene leginkább fókuszálni, mert itt várható a legnagyobb a kibocsátás-növekedés.
Ürge-Vorsatz Diána viszont azzal érvelt, hogy a fogyasztás csökkentésével többet lehet elérni, és a föld akár 10 milliárd embert is tud élelmezni (igaz, nem teljesen kibocsátásmentesen).
Pogátsa szerint bár ő a maga részéről nem akarja megmondani senkinek hogy mennyit vállaljon, de közösségi érdek a kevesebb gyerek.
Ürge-Vorsatz egyetértett a közösségi érdekkel, de azt mondta, fontosabb, hogy ne növekedjen az összfogyasztás – és kibocsátás –, amit könnyebben, etikusabban és kevesebb szenvedéssel is el lehetne érni.
Inkább a fogyasztást csökkentsük mint a családtervezést.
A moderátor, Köves Alexandra, ökológiai közgazdász, a Corvinus docense azt vetette fel, hogy akár kevesebb végső kibocsátással járó fejlődési pályát is befuthat a feltörekvő országok növekvő népessége, akik a későn jövők előnyeivel, nyílt hozzáférésű tudáson és technológián keresztül érhetnek el jólétet, de a vitázó felek megosztottak maradtak. Pogátsa Zoltán szerint a zöld technológia adaptációja a fejlettség tetején tapasztalható, nem az alján, és megkérdőjelezte, hogy létezhet-e más típusú fejlődés, mint amit eddig befutottak a fejlettebb államok, és emlékeztetett, annak idején milyen életszínvonalra vágytak például a magyarok is.
Amikor a moderátor azzal szembesítette, hogy a népesedéspolitikával valójában a klímaadósság kérdéséről van szó, vagyis, hogy a globális észak az általa létrehozott problémát a globális déllel akarja megoldani a népességpolitikán keresztül, a közgazdász elismerte, hogy a fejlett világ hozta létre a problémát, és
mind a kettőnek meg kellene történnie: csökkenteni a fogyasztást, de a népességet is.
https://hvg.hu/360/20241208_fenntarthato-fejlodes-koves-alexandra-okologia-novekedes-klimavalsag-okologiai-labonyom-nemnovekedes
