szerző:
- csunderlik -

Szalonrománozások és olcsó buzizások között osztják az észt a jobboldal nehézfiúi az Echo TV boroskólás hangulatú Keménymag című műsorában. Azért egy poént vagy eredeti beszólást összehozhattak volna, mert ennek híján csak a jól ismert szurkolói rigmussal köszönthetjük a „közéleti B-közepet”: „Egyszerűen senkik vagytok, hej!”

Ha vége a kommunisták uralmának, jönnek majd a „nemzeti színű gatyában felsorakozó” „műparasztok” – jósolta Márai Sándor, de azt még az első Orbán-kormány kedvenc írója se láthatta előre, hogy a műparasztok magukat majd „konzervatívnak” tartják, és Márait meg „konszarvatív” gondolkodóként szarják le.

Pedig jelenleg ez történik a Fidesz szellemi hátországában. A fiatal pártértelmiségiek, akik tíz éve még Oakeshottért voltak oda, ma már Trumpért rajonganak, és ha még egyszer behúzzák a kétharmadot, annyira elszabadulnak a „kezüket dörzsölő” srácok, hogy lesz még itt vén hülye John Lukacs is.

Ők azok, akik a konzervativizmus „ideológiamentes” gondolkodása alatt eszmei és erkölcsi tartástól mentességet értenek. És most végre a magyar alt right mozgalom kirakatműsorának szánt Keménymag című drukkerkocsmával saját show-t is kaptak a Mandiner Facebook-szemléiből ismert jobboldali odamondogatók, akikhez képest Kun Béla is Churchill.

©

Velkovics Vilmos műsorvezető körül, akit büntetésből rakhattak ide, öten pörögnek az Usztics Mátyás Parabolája óta legszellemesebb jobboldali produkcióban. A „válogatott megmondóemberekben” közös, hogy egytől egyig írogatnak, viccesnek találnák, ha felgyújtaná magát egy emberjogi aktivista, és azt mondanák rá, hogy hiszti, és úgy vannak rosszul Whoopi Goldbergtől, mint Superman a kriptonittól.

És persze mind sértésnek használják, hogy „értelmiségi”.

Ebben különösen Megadja Gábor jeleskedik („Hát ő nagyon értelmiségi, az biztos” – írta le például Elek Istvánt), aki persze nem segédmunkás, hanem tudományos segédmunkatárs, és „eszmetörténészként” ül benn a stúdióban. Ezt a „közíróhoz” hasonlóan lejáratott megjelölést jellemzően azok a történészek szeretik használni magukra, akik nem folytatnak kutatást. Bár neki könyve is van – cikizik is ezért a többiek –, amelyben asszonyverő reggae-zenészként rugdossa a földön fekvő „utópikus gondolkodást”, azért még várjuk tőle az eddigi sokrétű tudományos mondanivalóját összegző „A nyolcadik utas: az Utópia”, „A bolygó neve: Utópia” és „A végső megoldás: Utópia” eszmetörténeti trilógiát.

©

Ráadásul éppen a DJ-k ellenforradalmára, Jeszenszky Zsolt „politikai hobbista” (kollégák Soros Györggyel!) szerepeltetése a cáfolata annak, hogy a Fideszt elhagyta az értelmiség, hiszen a meglátásai vannak annyira értékesek, amennyire gasztronómiai csúcsteljesítmény volt, amikor mikróban és műanyagtálban főzött mexikói csirkelevest Kozsóval még a politikai öntudatra ébredése előtt.

Apáti Bence balett-táncos szinte dicsekszik azzal, hogy nem olvassa végig a hosszú oknyomozó cikkeket („Azzal akarnak kikészíteni minket, hogy halálra untatnak” – mondja itt valaki, és hát ilyen betűk, faszom, tényleg), de leginkább arra büszke, hogy nem homoszexuális, és sose kapott díjakat. Pedig a banyát is eljátszotta a Hófehérke és a hét törpében.

Díja Ambrózy Áron újságírónak sincs (bár az egyik adásban váratlanul kapott egy Soros-arcképes kokárdát Megadjától, de ezen a stúdióban ülők se röhögtek), ellenben a rózsaszín pólójával, a szakállával és a baseballsapkájával úgy néz ki, mintha most lépett volna ki a Philadelphiából. Elsőre melegjogokért küzdő hipszter ügyvédnek tűnik, de ha megszólal, úszóedzőnek. Ő az alfahím a műsorban, és megállapítható, hogy ugyan sok jelentkező van a magyar történelemben, de azért tényleg ritka, hogy valaki y-nal a nevében olyan tudjon lenni, mint Ambrózy. Bár sok „halott fehér csávót” (például Thomas Mannt) olvasott, és Kant szerinte ritka ostoba volt.

Bezzeg a vicces pólóban beülő Vésey Kovács László tutiblogger egy szellemóriás, ő fantasztikus forma a keményfiúk közt. A Hivatali patkányok azon karakterére emlékeztet, akit arra se méltatnak, hogy kirúgják, hanem csak leköltöztetik az alagsorba. Mivel félhet attól, hogy a migránsok elveszik a tűzőgépét, nagyon lelkesen dobja bele magát a beszélgetésekbe, de azért nem lennék biztos benne, hogy Ambrózy nem köp bele a tejeskávéjába, ha nem figyel oda.

©

Ők öten elvileg partizánok, nem sorkatonák, de ebben a fideszes gonzóságban az a lehetetlen küldetés, hogy egy olyan táborban kell lazázniuk, ahol egy kétmondatos közleményt is kétszer le kell okéztatni a pártközpontban, úgyhogy nem meglepő módon merész előretörésekre nem vállalkoznak, hanem jól kitaposott utakon járnak. A Keménymag csak abban különbözik a Sajtóklubtól, hogy itt a kocsmahangulat tetőpontján, amikor elhangzik, hogy a románok nem húzzák le a vécét, csak egy lépésre vannak attól, hogy berakják a zenegépbe az Eddától A kört.

A nagyvadak által már megrágott és kiköpött sztorikat csócsálják a Keménymagban: migráció, brüsszeli bürokraták, balfasz ellenzék, kis színesek az utópikus Svédországból, és egymásnak bizonygatják, hogy mivel nincs objektivitás, minden újságíró valakinek a propagandistája, mintha egy offshore cégek kusza hálóját felgöngyölítő félévig készült cikk és egy Pilhál György-jegyzet ugyanaz a műfaj lenne. De előkerülnek azért történelmi kérdések is, mint hogy Göncz Árpád 1990 előtt vagy után volt-e nagyobb patkány. Kiábrándítóan unalmas szellemi dögevés ez.

Úgyhogy az ezerszer megrágottak helyett ajánlok új témákat: legközelebb megvitathatnák, hogy aki állami pénzekkel kipufajkázva lövöldözik kifelé a pártház ablakán, az valóban „pesti srác”-e, vagy ávéhás? Hogy lehet-e közpénzből lázadni? Államtitkári fizetéssel el lehet-e játszani punkot? És hogy rajtuk kívül a történelemben kik nevezték még „bátorságnak” a kormány melletti kiállást?

Meg ahogy Pierre mondja a Megáll az időben: az sem mindegy, hogy „milyen színvonalon vagánykodik az ember”.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!