Ha 35 évvel ezelőtt kérdezik, jó hírnek tartotta volna, hogy egy kínai autógyártó fejlesztési központot hoz Budapestre, most azonban hümmögéssel fogadja a BYD érkezését Bod Péter Ákos egykori jegybankelnök, az Antall-kormány ipari és kereskedelmi minisztere, aki a VIG Befektetési Alapkezelő konferenciáján tartott kerekasztal-beszélgetésen beszélt erről. Szerinte a német autógyáraknak is legalább 15-20 év kellett, hogy a letelepedés után kutatást is hozzanak Magyarországra. A kínaiak arról beszélnek, hogy ez egy 100 milliárdos beruházás, ha kapnak hozzá 20 milliárd forint állami támogatást. Ebből szerinte csak az utóbbi 20 milliárd a biztos, ha pedig valóban létrejön a beígért 2000 mérnöki munkahely, annak is lesznek követelményei, például anyanyelvi kínai nyelvtudás.

Sokkal kedvezőbb véleményen van a beruházásról Pogátsa Zoltán közgazdász, aki szerint a rendszerváltáskor Kína 30 évvel mögöttünk volt, ma viszont 30 évvel előttünk van. „Amit megcsinált 30 év alatt Kína, azt mi is megcsinálhattuk volna, ha a rendszerváltás idején elkezdünk befektetni oktatásba és technológiába” – mondta ezzel kapcsolatban (az Antall-kormány idején az iparért felelős Bodnak válaszolva). Ehelyett a külföldi működőtőkére tette le a voksát az akkori kormányzat, aminek köszönhetően a magyar gazdaság máig a multik összeszerelő-üzeme, a gazdaság alakítói továbbra is ebben gondolkodnak, még ha tagadják is.

Pogátsa szerint könnyű lesz észrevenni, ha a magyar gazdaság már nem összeszerelő-üzemként funkcionál: abból fog látszani, hogy magasak lesznek a bérek, jelenleg azonban erről szó sincs. Kínáról pedig idejétmúlt kép él az emberekben, továbbra is a gyorséttermeket és a kisboltokat azonosítják az országgal, amely időközben technológiai vezetővé vált.

Azt, hogy idehozza a BYD a fejlesztőközpontját, elképesztően fontos és jó dolognak tartom”

– tette egyértelművé a közgazdász, aki szerint a kormány által hangoztatott 100 új gyár helyett 100 új fejlesztőközpont kellene. Az szerinte nem lehetséges, hogy a beruházásból csak az állami 20 milliárd forint valósuljon meg, az vonzza magával a befektetés többi részét. A BYD beruházását jó iránynak tartja, az viszont elgondolkoztató szerinte, hogy már a legelsőnél elgondolkozunk, van-e elég mérnök az országban.

Závecz Tibor szerint, ha 30 éve megkérdezték volna egy ilyen beruházásról az embereket, a többség a kérdést se vette volna komolyan. Most viszont már látszik, hogy a három készülő nagyberuházás (a BYD, a CATL és a BMW gyárai) egyenként is kézzelfogható hatással lesznek a magyar GDP-re. Szerinte a kulturális különbségek miatt viszont van félsz az emberekben, nyitott kérdés, hogy mi lesz, ha megjelenik 30-40 ezer kínai Debrecenben.

Épül a CATL debreceni gyára

Reviczky Zsolt

Bod Péter Ákos ezzel kapcsolatban elmondta, hogy amikor a rendszerváltás után megjelent a külföldi tőke Magyarországon, megtanultuk, hogy a kultúra nagyon fontos. Volt olyan francia cég, ahol még az ásványvíz is francia volt, a magyar hozzáadott érték így minimális maradt. A legtöbb külföldi beruházó hasonlóan gondolkodott, kivételt a Suzuki jelentett, mivel nekik 60 százalékban helyi beszállítókkal kellett együtt dolgoznia, hogy eladhassák európaiként az itt gyártott autókat. Bod azt is felidézte, hogy a különböző nemzetiségű cégekkel máshogy kellett tárgyalni, a Suzuki vezetője például hosszas tárgyalás után még a vezérigazgatói széket is felajánlotta neki.

A kínaiakkal viszont az a tapasztalat, hogy egyáltalán nem adnak át technológiát, a volt jegybankelnök szerint nem fognak Magyarországon fejleszteni. Még a baráti, nyugati cégeknek is hosszú időbe telt, hogy ilyen folyamatokat Magyarországra telepítsenek, a győri egyetemen például évtizedek kellettek, hogy kifejlődjön a szükséges oktatás. Az ideérkező cégek Bod szerint nem a GDP-t tolják meg, csak az exportot és az importot. Szerinte nagy kockázata van annak, ha a magyar kormány a kommunista Kínára tesz tétet, miközben van egy amerikai orientációjára is, az pedig kérdéses, hogy mi fog megvalósulni a tervekből, hiszen a Fudan Egyetem budapesti campusát is bejelentették, aztán végül mégse lett semmi.

Pogátsa szerint viszont nem kell találgatni, pontosan lehet tudni, hogy mi fog történni a BYD-központban, hiszen bejelentetté: a kínai technológiákat fogják Európára szabni, az európai szabványoknak, elvárásoknak való megfelelést fogják kutatni a magyar kutatók. Ő merne arra fogadni, hogy meg fog látszani a beruházás a magyar GDP-ben. Szerinte az ország elmaradottabb részein a gyárak is magasabb hozzáadott értéket jelentenek, a béreket is ismerjük már Debrecenben és Szegeden, ami rá is ijesztett a helyi vállalkozókra. Ezt ő is egy keveset tárgyalt, de valós veszélynek tartja: mi lesz akkor, ha ezek a gyárak elszívják a munkavállalókat a térség kkv-itól?

A CATL és a BMW beruházásai szerinte Debrecent 30 évvel előrerúgják az időben, amivel a város ott fog tartani, mint most Győr vagy Kecskemét. A magyar gazdaság drámája viszont az, hogy Kecskemétből vagy Győrből nem lett Ingolstadt (az Audi központja) – tette hozzá. Debrecenben szerinte a gyárak logisztikai és infrastrukturális fejlesztéseket is magukkal hoznak, már most látszik, hogy tanácsadócégek és szállodák költöznek a városba. Szerinte ez és a szegedi beruházás már 2026 végétől látszani fog a magyar GDP-ben.

Závecz szerint az ország fejlettségét bemutató térképeken jól látszik, hogy azok a legfejlettebb területek, ahová a gyárak bevonultak. A magyar vállalkozókra szerinte nagyon ráfér, hogy megváltozzanak a gazdasági körülmények, mert a többség nem kellően ambiciózus, nem akar terjeszkedni, örül, ha azt a szintet fenn tudja tartani, amelyen jelenleg működik.

Pogátsa szerint az ázsiai gazdaság emelkedése megállíthatatlan, a 21. század pedig Kína évszázada lesz. Felidézte, hogy ez a folyamat Japánban, a Meidzsi-restaurációval kezdődött, innen terjedt át az egykori japán gyarmatokra, majd érkezett meg Teng Hsziao-ping alatt Kínába. Azóta rendszeresen megírják, hogy a kínai növekedés mindjárt összeomlik, de ez eddig egyszer sem következett be, és ezután sem fog.

Bod Péter Ákos szerint jó látni, hogy a befektetők látnak potenciált a térség vállalataiban, de az szerinte az igaz, hogy a magyar vállalkozói kultúra óvatoskodó, bujkáló, aminek köszönhetően jó a cégek túlélési képessége, ugyanakkor nem túl dinamikusak. A keleti periféria szerinte fokozatosan átveszi a déli országok szerepét, de Magyarország a régióban sereghajtó, amiben a politikai struktúrának is komoly szerepe van.

Závecz Tibor úgy látja, hogy míg az USA próbálja minél több országra próbálja kivetni a hálóját, Kína azonban ehelyett hídfőállításokat épít, ezek között szerepel Magyarország is. Európa mindeközben saját sebeit nyalogatja, lassú és nehézkes. Szerinte Oroszország is ott van, mint negyedik tényező, nem tör előre, mint Kína, de nagy piac, érinti a gazdasági életet. Magyarország számára az a kérdés, hogy hol tud kapcsolódni ezekhez a szereplőkhöz.