Törvényi határidő ide, államfői döntés oda, elég egy postaládába pillantani, hogy nyilvánvalóvá váljék, a parlamenti választás hivatalosan még meg se hirdetett kampánya valójában már a célegyenesbe fordult. A karácsonyi üzleti ajánlatokat január elején felváltották a politikai kínálat prospektusai. Egy átlagos miskolci családnak múlt szombaton nemcsak az előfizetett megyei lapot kézbesítették – benne Pelczné Gáll Ildikó fideszes európai parlamenti képviselő interjújával –, hanem ingyenes kiadványokat is. A Jó úton járunk címűt például, ami a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területfejlesztési Alapítvány jóvoltából négy lepedőnyi újságoldalon ajnározza Csöbör Katalin fideszes országgyűlési képviselőt. A jogász-politikust, aki – mint írta – ezzel a „kis kiadvánnyal” kopogtat be választóihoz, 19-szer említik a lapban, s pusztán a címoldalon négy fotót közölnek róla. Jutott a postaládákba a Miskolci Naplóból is, amit 85 ezer példányban ad ki az önkormányzati Mikom Nonprofit Kft., az újságban – mintegy igazolva a kortesjelleget – alkalmat adva, hogy közérdekű vagy annak látszó információk között Tóth Gy. László értekezhessen a „2002-től 2010-ig uralkodó MSZP–SZDSZ-kormányok dilettáns és kártékony” tevékenységéről.
Nem pártbrosúrákról van szó, ahogy szorosan értelmezve nem az a Hazai pálya című alkalmi kiadvány se, amit a parlamenti Jobbik-frakció ad ki rendszeresen (és aktivisták terjesztenek), hogy hirdesse a párt igéit – ősszel például összecsomagolva Vona Gábor Jobbik-elnök könyvének szórólapjával. Mindez jelzi, hogy a politikai szereplők már rég megtalálták a kerülő utakat, tehát aligha fogja meg a közpénzes kampányköltekezést az az új rendelet, amely a képviselőjelölteknek járó állami támogatás elszámolását formálisan nagy szigorral szabályozza. Ez a törekvés persze önmagában helyes, különösen, hogy az idei állami költségvetés hatmilliárd forintot tett félre kampánytámogatásra.
Rezsicsökkentési fórum. Miniszteri részvétel.
Stiller Ákos
A jelölt vagy a párt „minden kiadási tételhez részletes szöveges indoklást ad az adott tétel felhasználási céljáról, valamint nyilatkozik a támogatás szabályszerű felhasználásáról” – ezt írja elő a közigazgatási és igazságügyi miniszter új rendelete a parlamenti választási kampánytámogatás kapcsán. Nehéz elképzelni, hogy – néhány formai hibás vagy elkésett elszámoláson túl – bárki megbukik ezen a látszólag kemény előíráson. Valószínűleg trópusi nyaralást vagy sportkocsivásárlást, netán családi vacsorákat kell finanszírozni a pénzből ahhoz, hogy a költekező fennakadjon a kincstári vizsgálaton. Az elfogadható kampánykiadások köre ugyanis hagyományosan igen széles, nemcsak politikai hirdetésekre, gyűlések, plakátok, szórólapok költségeire terjed ki, hanem akár egy koncert kiadásaira vagy autók vásárlására is. Amennyiben a pártok nem Ferrarikat vásárolnak kisbuszok helyett a dologi kiadásokra fordítható keretből, aligha tud rajtuk ütni a felhasználást ellenőrző kincstár.
Alebukás veszélyét az is csökkenti, hogy a korteskiadások kényesebb részeit nem az állami kampánytámogatás terhére számolják majd el a pártok, hanem az egyéb bevételeik, pénztartalékaik kontójára, ezek vizsgálata pedig kívül esik a kincstár hatáskörén. Az ellenőrök ellenőre, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) persze az egész kampányelszámolást átnézi majd a választás után (beleértve a kincstárt is), ám a nagyobb költési és elszámolási szabadsága miatt a „saját pénz” felhasználásakor aligha találnak védhetetlen tételeket komoly pártoknál-jelölteknél. Valószínűbb az, hogy az alacsony jelölési küszöb – az egyéni induláshoz elég ötszáz ajánló – miatt indulni képes látszatjelöltek okozzák majd a legtöbb elszámolási gondot. A számvevőszéki vizsgálat ráadásul nem is gyors és automatikus: a parlamentbe jutottak esetében a választást követő egy éven belül jár el az ÁSZ, míg a veszteseknél eleve csak más jelölt vagy párt „indokolt kérelmére” folytatja le a vizsgálatot (erre a beadványra a voksolás után három hónapot ad a törvény, és „bizonyítási indítványt” is mellékelni kell).
Nemzeti konzultációs plakát. Régi trükkök.
Túry Gergely
A szigorúság indokoltabb lenne a közintézményeknél, legyen szó állami vagy önkormányzati szervezetekről. Az éppen hatalmon lévők kizárhatatlan előnye, hogy közmegbízatásaikat kihasználva kampányolnak, s ez egy határig tolerálható is. Az utóbbi 25 év tapasztalatától a múlt szombati miskolci postaládáig minden azt jelzi azonban, hogy a kampányidőszakban e szervezetek képtelenek megfékezni magukat: a közérdekű tájékoztatás ilyenkor többnyire a hatalmon lévők öntömjénezése, különös tekintettel az újrainduló képviselők munkájának dicséretére (a borsodi megyeszékhelyen ismét próbálkozó Csöbör Katalin alsózsolcai alpolgármester a hat nő egyike, akiket a Fidesz–KDNP a 106 fős egyéni jelölti listáján szerepeltet).
Kiskaput jelent, hogy továbbra is hiányzik az úgynevezett harmadik személyek kampánycélú költekezésének szabályozása. Ezek – legyen szó magánszemélyekről, cégekről, egyesületekről – közvetlenül nem érintettek a mandátumversenyben, hiszen nem indulnak a választáson, ám korteskednek valaki mellett vagy ellen. Ez a jog természetesen mindenkit megillet, ám csak akkor, ha ellenőrizhetően a saját pénzét költi, különben semmi értelme a kampánykiadások átláthatóságáról törvényt alkotni. Az azonban már gyanút kelthet, ha mondjuk egy állami támogatáshoz jutott cég (vagy tulajdonosa, vezetője) áldoz arra, hogy „civilként” valamelyik politikai áramlat emberét segítse benyomni az Országgyűlésbe.
JUHÁSZ GÁBOR
