Egyetlen olyan kérdés sincs, melyben ki akarna egyezni politikai vetélytársaival a miniszterelnök, így a Fideszben mindenki biztosra veszi a „háborús politika” felpörgetését. Bár a Fideszben többen is konszolidációt szeretnének, úgy tudjuk, Orbán Viktor történelmi esélyként tekint az újabb kétharmados győzelemre, ezért egyetlen politikai vagy gazdasági célkitűzését sem adná fel. A Fideszben arra számítanak, hogy a Jobbik feltörése miatt az MSZP szétesik, majd a „centrális erőtér” jegyében a nemzeti radikális pártnak is nekimennek.

„Konszolidáció? Na, az nem lesz, legfeljebb stabilizáció, ami azért teljesen más” – magyarázta a hvg.hu-nak a kormány egyik, neve elhallgatását kérő meghatározó személyisége, hogy a miniszterelnök az április 6-i választás eredménye alapján elszánt az eddigi, sok konfliktussal járó politika folytatásában.

Ez a kifejezés évek óta visszatérő eleme a kormánypolitikusi nyilatkozatoknak, interjúknak. A legtöbbet a most véget érő kormányzati ciklus félidejében beszéltek konszolidációról. Lázár János 2012 februárjában azt mondta a Népszabadságnak, hogy „kevesebb konfliktus és több megegyezés” lesz. Kósa Lajos a Fidesz két évvel ezelőtti születésnapján „kiegyezést” emlegetett, a KDNP-s frakcióvezető, Harrach Péter pedig a parlamentben azt fejtegette, hogy az ország „megújítása a második szakaszához érkezett, a konszolidáció időszaka következik”, de még Kövér László házelnök is túl gyorsnak és kapkodónak tartotta a parlamenti törvényalkotási üzemet.

Maga Orbán Viktor is utalt erre a Le Monde-nak adott a 2012. februári interjújában: a költségvetés és a gazdaság nehéz helyzetével indokolta az első két év „buldózer tempóját”, de szerinte „a veszély elmúlt” most már „több idő lesz az egyeztetésre”, a „konszolidáció korszakába kell lépni”. Ám hiába lépett hatályba az új alaptörvény a ciklus felénél és zárták le a kétharmados törvények vitáját, az ígért konszolidáció elmaradt: az utóbbi két évben 105-tel több döntést hozott az Országgyűlés, mint 2010-2011-ben. Ellenzéki javaslatokat pedig csak kivételesen fogadtak be, az ígért politikai egyeztetéseknek nyoma sem volt.

Orbán bízik a 2018-as győzelemben

Élénk vita folyt a Fidesz egyes vezetői között már az április 6-i választás előtt, majd azt követően is, hogy milyen irányt vegyen, milyen stílusú legyen a harmadik Orbán-kabinet – értesült a hvg.hu több kormánypárti forrásból is. A Fidesz frakcióvezetője, Rogán Antal is elismerte a hvg.hu-nak adott április 1-i interjújában, hogy a konszolidáció kérdése sokakat foglalkoztat. „Ez olyan kifejezés, amit mindenki igényel, sokszor beszélnek/beszélünk is róla, csak senki nem tudja, mit is kell rajta érteni” – magyarázta Rogán.

Orbán a választások éjszakáján - ragyog a centrális erőtér központi csillaga
©

Több forrásunk is elismerte, hogy a Fidesz vezetői valóban egy új rendszerként tekintenek az 2010 és 2014 között megszültetett alkotmány, kétharmados törvények és intézmények által meghatározott politikai-jogi, hivatali szerkezetre. De nyíltan beszéltek már arról is a hvg.hu-nak, hogy ehhez hozzászámítják a Fidesz-közelinek tartott médiavállalkozások, építőipari, energetikai, élelmiszer-ipari és mezőgazdasági cégek térfoglalását, illetve a kormány által új irányba terelt, államosított gazdasági ágazatokat is. A Fidesz vezetőit pedig a leginkább az érdekli, hogyan lehet fenntarthatóvá tenni ezt a rendszert, illetve garantálni a fennmaradását egy esetleges vesztes választás után is.

„Konszolidációt csak azok követelnek, akik félnek 2018-tól. A miniszterelnök úgy látja, ha ilyen nehéz, konfliktusos négy év után ilyen győzelmet értünk el, akkor négy év múlva is sikerülhet” – magyarázta a magas rangú kormányzati forrás. Úgy tudjuk, Orbán azon az állásponton van, ha jól működtetik az eddig kiépített rendszert, továbbra is évi 2 százalék lesz a gazdasági fejlődés, és a Fidesz be tudja teljesíteni a 2010-es „kötcsei doktrínát” – azaz fenntartja azt a politikai szerkezetet, melyben a kormányváltó szavazók megoszlanak több közép- és kispárt között –, akkor 2018-ban is győzni tudnak. „A választók vasárnap igent mondtak a 2010 után bevezetett új közjogi rendszerre, az új gazdaságpolitikára és a néppárti kormányzásra” – mondta Orbán a választások másnapján tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján.

„15- 20 év” – mi is az a „kötcsei doktrína”?

„Annyi azonban bizonyos: megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg” – jelölte ki a Fidesz hosszú távú programját 2009. szeptember 5-én Orbán Viktor a magukat jobboldalinak tartó értelmiségiek kötcsei találkozóján.

 

A pártelnök ezen a találkozón fogalmazta meg először a „centrális erőtér” elvét, melyet a Fidesz politikusai közül többen már „doktrínaként” emlegetnek. Ennek az a lényege – ahogy ezt Orbán Kötcsén kifejtette –, hogy a Fidesz 2008-as népszavazással történt megerősödése és a baloldal összeomlása után a jobboldali pártnak kell a legnagyobbnak lenni, és ha nem tud felnőni mellette egy váltópárt, akkor 15-20 éven keresztül „a centrális politikai erőtér” kormányozhat, s nem tér vissza „a kétpártrendszer” „állandó értékvitákkal”.

 

A pártelnök 2009-ben azt fejtegette: a baloldal válsága mély és hosszú lehet, „összeomlásuk” pedig „egy korszak”, „a kétpártrendszer” lezárását jelenti. Szerinte ez azért következett be, mert meggyengült a szocialisták „hatalompolitikai rendszere”, amit „három dologgal kellett etetni, hogy újratermelődjön: pénzzel, ideológiával és szavazattal”. Orbán akkor azt fejtegette, azért fogyott el a pénzük, mert lezárult a privatizáció, a válság pedig bebizonyította, hogy a külföldi hitelekre alapozott „hatalompolitikai rendszer” fenntarthatatlan.

 

Az ideológiájuk Orbán szerint azért „morzsolódott fel”, mert a költségvetési megszorítások miatt „saját választóik érdekeivel szöges ellentétben álló döntéseket kellett hozniuk”, így elveszítették a támogatóik jelentős részét. A pártelnök azt mondta: akik pedig mellettük maradtak, „nem tudják megmondani”, hogy mitől baloldaliak, és nézeteik mennyiben hozhatók összhangba az akkori MSZP-s kormány tevékenységével. Két évvel később egy szűk körű háttérbeszélgetésen pedig azt fejtegette, a baloldal nem volt képes új témákat találni, pedig még ő is tudna 5-6 olyan ügyet mondani, mellyel „megszorongathatnák” a Fidesz-kormányt.

Nincs kiegyezés

A Szabadság téri emlékmű „csak azért is” felállítása, a csúcsminisztériumi szerkezet fenntartása, a vitatott teljesítményű miniszterek és államtitkárok meghagyása – több magas rangú kormánypolitikus is ezeket a példákat hozta fel azt bizonygatva, hogy a miniszterelnök-párelnök nem akar konszolidációt, hanem az eddigi politika folytatását szeretné. Bár a sajtó a választások előtt és után azt találgatta, kik lesznek az új miniszterek, forrásaink szerint a többségük marad, ahogy Orbán is utalt rá az április 7-i nemzetközi sajtótájékoztatóján: a kívülállók „észre sem fogják venni”, hogy volt közben egy voksolás.

Választások éjszakája: több ezer szimpatizáns gyűlt össze a Fidesz kampányközpontja előtt a Vörösmarty téren 2010-ben
©

„A kampánystáb egyik ülésen felvetődött, mi lesz, ha annyira szétlőjük a baloldalt, hogy nem érik el a 15 százalékot és kiesnek (mivel a baloldali pártok szövetségben indultak, számukra 15 százalék volt a küszöb – a szerk.). Volt, aki azt mondta, egy ilyen nagy arányú Fidesz-győzelem magyarázhatatlan lenne Európában. Orbán viszont azzal vágott vissza, hogy a vagyona felét odaadná, ha a baloldal kiesne” – illusztrálta egy történettel az egyik forrás, hogyan gondolkodik a miniszterelnök az MSZP-ről, illetve a Kormányváltó összefogás szereplőiről. A választási eredménynek és az újabb kétharmadnak köszönhetően tovább erősödött Orbán éppen ezért hallani sem akar arról, hogy bármilyen ügyben kiegyezzenek a baloldallal, vagy akár gesztusokat tegyenek nekik – állítják egybehangzóan forrásaink, akik hangsúlyozták a párton belüli beszélgetésekben a konszolidáció rendszerint egyet jelent a kiegyezéssel.

Több forrás is egybehangzón állítja, legalább két Fideszen belüli erőcsoport is a konszolidációt szorgalmazta az utóbbi időben. Úgy tudjuk, még az orbáni politikai mellett mindig is kitartó Kövér László választmányi elnök is úgy érvelt, az elmúlt 4 évben kiépült már az új rendszer, nincs feltétlenül szükség a kétharmadra, legfeljebb azért örülne neki, hogy ezzel bosszantsák a „balliberálisnak” nevezett értelmiséget. Szintén egy mérsékeltebb, visszafogottabb stílust szeretne az utóbbi években háttérbe szorult „nemzeti liberális”, „jobbközép” irányzat is, melynek forrásaink szerint egyik szimbolikus alakja az országos politikától visszavonult Pokorni Zoltán, vagy az MTA-elnök, Pálinkás József. Úgy tudjuk, nemcsak a humánértelmiség, a Fidesszel szimpatizáló jogászok és közgazdászok is a szakpolitikák tekintélyének helyreállításáért, a megfontoltabb jogalkotásért lobbiznak. Legutóbb a miniszterelnöki főtanácsadó, Habony Árpád bázisának tartott Századvég elnöke, Heim Péter javasolta a Heti Válaszban „a háborús politika” visszafogását. „Ha véget érne a háborús politika, korrigálnák az oktatási reformot, a kultúrpolitikát, akkor ismét számítana a véleményük, visszakerülnének a fősodorba” – magyarázta egy magas rangú, a legfelsőbb vezetés vitáira rálátó forrás.

Január közepén a Népszabadságnak több névvel vagy név nélkül nyilatkozó kormánypárti forrás is arról beszélt, Orbán „szabadságharcos attitűd helyett konszolidációs miniszterelnöki pályaívet képzel magának, és államférfihoz méltó gesztuspolitizálásra készül”. Visszatekintve erre az időszakra, forrásaink szerint az erről beszélő fideszes politikusok inkább a vágyaikat fogalmazták meg. Igaz, erre Orbán is alapot adott, amikor decemberben a Magyarországra akkreditált uniós nagykövetek előtt maga is konszolidációról beszélt. Ám ezt egy magas rangú kormánypolitikus úgy kommentálta, Orbán a már kiépült közigazgatási rendszer tökéletesítését, a bürokrácia csökkentését ígérte, amit a Fideszben inkább „stabilizációnak” neveznek.

Mesterházy volt a kiválasztott?

„Orbánnak 20 évébe került, hogy ilyen tekintélyre és ekkora hatalomra tegyen szert, és egyelőre ő képes egyedül ekkora szavazótábort mozgósítani. Akárki jöjjön is utána, egy ideig mindenképpen gyengébb lesz nála, így még az sem kizárt, hogy koalícióra kényszerül” – mondta az egyik neve elhallgatását kérő forrás, aki szerint ezért még azok a fiatal politikusok is elgondolkodtak a konszolidáción, akik Orbán legfőbb végrehajtói voltak 2010 és 2014 között.

Lázár és Rogán Orbán mögött - 2018-ra gyúrnak
©

Ám ők nem alkotnak egy külön összetartó csoportot, rendszerint féltékenyen figyelik egymás lépéseit. A Fidesz „nagy reménységei” között tartják számon Lázár Jánost, Rogán Antalt, az Európai Parlamentben a párt frakcióját összetartó – és így Szájer Józsefnél is befolyásosabbnak tartott – Gyürk Andrást, vagy a parlamenti munkában fontos szerepet játszó Gulyás Gergelyt. Forrásaink szerint ők viszont mind „a Fidesz naprendszerének központi csillaga”, Orbán körül keringnek, tehát pályájuk tőle függ, így folyton igazodnak hozzá.

A fiatalok közül ketten is arról beszéltek a hvg.hu-nak, a jövőben valamilyen szinten szükség lesz kiegyezésre, hiszen érdekeltté kell tenni a Fidesz ellenzékét a most kiépülő rendszer megőrzésében. Ám szerintük egyelőre kérdéses, hogy kivel, hiszen a baloldal legtöbb szereplője a Fidesz-vezetés, különösen Orbán és Kövér számára elfogadhatatlan. Mesterházy Attilát viszont többen is kompromisszumkésznek tartják, ezért volt olyan magas rangú fideszes politikus, aki egyenesen arról beszélt: ha az MSZP elnöke idén megőrzi pozícióját, legyőzi Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont, akkor a ciklus további részében „lehetővé teszik számára”, hogy megerősítse a párt infrastruktúráját, médiáját (arról, hogy az MSZP miért nem tudott kitörni az adósságcsapdából, itt olvashat).

Több, a kampánystáb működésére rálátó forrásunk viszont egybehangzóan állította, ez a koncepció még április 6-a előttről való, amikor még nem lehetett tudni, hogy milyen arányban nyer a Fidesz. „Az utolsó percig arra számítottunk, hogy a baloldal előáll valamivel, ami felhozza őket. Egyszerűen nem hittük el, hogy ennyire bénák” – magyarázta a kampánystáb egyik tagja. Bár a Kormányváltók végül a vagyonnyilatkozati botrányai miatt támadták Rogán Antalt, de ez mégsem vitte kétharmad alá a Fideszt. (Egyes, a Fideszben terjedő összeesküvés-elméletek szerint Rogán ügyeit nem is a baloldalról teregették ki – szerintük ehhez Rogán frakcióvezetőként túl jó viszonyba került Mesterházyval –, hanem valamelyik ellenérdekelt fiatal vagy az Orbán újabb kétharmadától félő jobboldali erőcsoport szivárogtatta ki.)

A centrális erőtér a matekban is jó

„Ha rajtunk múlik, nem fogunk erőlködni azért, hogy a Jobbik ne előzze meg az MSZP-t az EP-választáson” – mondta egy, a kampány-előkészületekre rálátó forrás. A politikus arra utalt, hogy Orbán környezetében kifejezetten örülnének annak, ha a rossz választási szereplés miatt újabb belháborúk alakulnának ki a szocialistáknál, ami reményeik szerint tovább gyengíti az MSZP-t.

Vona Gábor szavaz - a Jobbik sem ússza meg?
©

Mint a választások előtt a hvg.hu megírta, a Fidesz kampánystábjában arra készültek, hogy a Simon-ügy után ráfordulnak a Jobbikra is, azaz bizonyos kényelmetlen ügyek kiteregetésével gyengítenék a radikális pártot. Ám ez végül elmaradt: részben azért, mert úgy látták, egy negatív kampány esetleg elidegenítené a Jobbik és a Fidesz között hezitáló 200-250 ezres választói csoportot, másrészt pedig – és ezt több, a kampány szervezésében részt vevő forrás is elismerte – úgy látták, a Jobbik erősödése inkább az MSZP-t gyengíti.

A kampánystáb egyik tagja azt is elismerte, ebben is a „kötcsei doktrína”, a „centrális erőtér” jegyében jártak el. Számoltak ugyanis azzal, hogy a Jobbik megerősödésével a kormányellenes szavazatok megoszlanak a jobboldali és a baloldali ellenzék között. Mint a hvg.hu is kiszámolta, ez a stratégia jól működött, ugyanis az egyéniben győztes fideszes jelölt és a második helyezett között olyan nagy lett a különbség a legtöbb kerületben, hogy azt a kormánypárt töredékszavazatként beseperte, és így lett meg a Fidesz-KDNP kétharmada.

Ám forrásaink szerint a „centrális erőtér” azt is megköveteli, hogy idővel a Jobbikot is gyengítsék. A hvg.hu úgy értesült, „a dossziék már a fiókban vannak”, mert mint egy forrás fogalmazott: a Jobbik külföldi, különösen az orosz kapcsolatai a fideszes pártvezetés szerint akár „nemzetbiztonsági kockázatot” is jelenthetnek. Forrásaink egybehangzóan állítják, legkésőbb az önkormányzati választás előtt ebben is „fordulat” várható.

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!