Az egész országot megrázta, amikor a Nők Lapja hasábjain Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát előállt egy volt bencés gimnáziumi oktató szerzetes ügyével, aki „illetlen érintésekkel” illette diákjait, és ezért gyermekbántalmazási eljárás indult ellene az egyház kebelén belül. Az ügyre a rendőrség is reagált, a sajtóértesülések után feljelentés-kiegészítést rendelt el, hogy megállapítsa, történt-e bűncselekmény.

Az ügy 2014 októberében pattant ki a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, amikor az ominózus tanár diákjai megkeresték a főapátot, és beszámoltak az őket ért inzultusokról. Várszegi egy háromtagú bizottsággal kezdte el kivizsgálni az ügyet, a nevelőtanárt felmentette állásából. A szerzetesi közösség elöljárója, Várszegi főapát olyan súlyosnak ítélte az ügyet, hogy Rómához fordult, ahol azt a tanácsot kapta, itthon, egyházi bíróság előtt folytassák le az eljárást, ez most zajlik.

A diákok kétféle sérelemre panaszkodtak, egyfelől a nevelőtanár nagyon erős érzelmi függésben próbálta őket tartani, teljes elfogadást követelt tőlük, „zsarolta őket, visszaélt érzelmi kiszolgáltatottságukkal” – mondta Várszegi. A másik pedig testi természetű: nem erotikus, de olyan testi kontaktusok érték a sértetteket, amelyek traumatizálták őket.

A nevelőtanárok afféle pótpapák

Sikerült elérni olyan volt pannonhalmi diákokat, akik nem ennek a nevelőtanárnak az osztályába jártak, de valamennyire ismerték, és ráláttak pedagógusi munkájára. A tanár kiléte ugyanis informálisan ismert, de az érintett hozzájárulása nélkül nem hozható nyilvánosságra. Próbáltuk elérni az ügyben a Pannonhalmi Bencés Apátságot, és a feltételezett tanárt is, de elérhetetlenek voltak, illetve nem reagáltak a megkeresésünkre.

Pannonhalma egybehangzó vélemények szerint az ország egyik legjobb iskolája, ha nem a legjobb. Az ide kerülő fiataloknak meghatározó élmény a gimnázium szellemisége, s az ott születő, akár a diákok, akár a tanárok között kialakult emberi kapcsolatok is sokszor egy életre szólnak. A fiatalok ide bekerülve elsősorban az osztályfőnök és a prefektus felügyelete alá kerülnek – elvileg az előbbi a tanulmányokért felel, mint egy „mezei” osztályfőnök, a prefektus pedig az iskolán kívüli teendőknél segít: reggel ébreszt, este intézi a lefekvést, kezeli az osztálypénzt, kíséri a diákokat, kiengedi őket, ha vásárolni akarnak valamit stb., „afféle pótpapa”, ahogy az egyik forrás fogalmazott.

Logikus, hogy egy otthoni környezetből kiszakadt ifjú ember jobban kötődik ezekhez az emberekhez: oltalmat, védelmet kér és vár tőlük, de ez alkati kérdés is. Ugyanakkor a krónikus paphiány (egyre kevesebben választják a papi szolgálatot) miatt előfordult, hogy egyetlen emberhez tartozott mindkét terület. A rendszer mára megváltozott: már két nevelőtanára van egy osztálynak, és pszichológus is felügyeli a gyerekeket, illetve a közös munkát.

Erre a szociálisan és érzelmileg is erősen meghatározó életközösségre rakódik rá az iskola elitizmusa, ami nem elsősorban a versenyistálló jellegben mutatkozik meg az ott végzett diákok szerint, hanem a tudásszerzés minőségén, szervezettségén és intenzitásán. A napi rutin rendszert és fegyelmet követelt, „nálunk csend volt az órákon”. Ugyanakkor a szigort a legtöbben úgy élték meg, hogy az iskola „rálátást engedett a világra”, rengeteg foglalkozást (filmklub, előadások) bocsátott a diákok rendelkezésére, hétről hétre neves vendégek jöttek, az egyik diák elmondta, gimnáziumi évei alatt ellátogatott hozzájuk a dalai láma, a pápa, az ortodox pátriárka, a magyar miniszterelnök.

„Nehéz volt elhinni, hogy jó ember”

Tudásra szomjas, tehetséges diákok kerültek hát ide, akiknek jólesett, ha a tanárok, főleg az iskola által is sztárolt, nevesebb nevelők, mint amilyen az ügyben érintett férfi is, elismerik őket. Márpedig ő nem ilyen volt: egy diák úgy emlékszik vissza rá, hogy egy hideg, távolságtartó ember volt, aki a neki nem tetsző diákokkal éreztette ellenszenvét, kemény dolgokat mondott nekik. Ugyanakkor kiépített maga köré egy „elit alakulatot” legfőképp a saját osztályából, és máshonnan is. „Szerettem volna, ha elismer”, vallja be egy diák, akit a mai napig kísért a visszautasítás ténye és módja. Elsősorban azért, mert kettős kép élt benne a tanárról: „nehéz volt elhinni, hogy ő jó ember”, ugyanakkor az iskola támogatta, a módszereivel kapcsolatos panaszokat elmismásolták, mert a diákjai jó eredményeket értek el versenyeken.

És amikor egy fiatalember úgy érzi, egy sokak által példaképnek tartott ember elutasítja őt, durván leszólja, akár meg is alázza, viszont a környezet ebben nem lát semmi kivetnivalót, akkor kezdi elhinni, hogy vele van a baj. „Ha egy diák nem a legkiemelkedőbb, nem a legjobb képességű, nem nyúlhatunk így hozzá pedagógiailag” – mondja a volt bencés diák. „Felnőttként is zavarba jövök ettől.” És az élményei miatt azt is gondolja, ha dönteni kéne, hogy a bencésekhez írassa a gyerekét, hát az nem volna könnyű döntés.

Elvileg a szerzetesi élet, a szerzetessé válás folyamata során kiszűrhetőek a problémás lelkivilágúak, és ha valaki alkalmatlan arra, hogy gyerekeket neveljen, eltanácsolják. A tanárokat a főapát osztja be tanári pozíciókba, így felvetül Várszegi Asztrik felelőssége, akár tudott a történtekről, akár nem. (Várszegi Asztrik 1991-ben lett pannonhalmi főapát, ebben a tisztségében azóta négyszer erősítették meg – szerk.) A nevelőtanár körül sokan voltak, akik látták, hogy manipulál és terrorizál a férfi, mégsem léptek semmit.

„Szerintem pszichopata”

A megkérdezett véndiákok elmondása szerint saját osztályaival és más osztályokkal is furcsa viszonyt alakított ki a tanár, akinek „a hatalommal volt fura viszonya”. Volt, hogy teátrálisan megsértődött rájuk, mire az osztálynak teátrálisan bocsánatot kellett kérnie. Teljes elfogadást követelt, nagyon személyes viszonyra törekedett, „őt szeretni kell”, és a diákjainak úgy kell gondolkodni, ahogy ő. Több mint valószínű, hogy máshol is akadnak ilyen tanárok, de a bentlakásos iskola körülményei felerősítik az ilyen jellemvonások hatását és hatókörét. Az érintett tanár nagyon alulról küzdötte fel magát, befolyásos és fontos szereplője lett a bencés, egyházi életnek éppúgy, mint a kulturális életnek, és Pannonhalmán is fontos pozíciókat töltött be. Az érintett osztályról egyik forrásunk úgy beszélt, „sajnálattal néztük őket”.

„Szerintem pszichopata”, mondta egy másik volt diák. „Főleg a saját osztályában érvényesült ez, ami valósággal kettészakadt: a neki behódolók, akik mindenben követték, és a mondjuk úgy, hogy rosszfiúk, akik erre nem voltak hajlandóak. Nagyon erőltette a saját szemléletét, azt, hogy mindent vele beszéljenek meg, mindenről tudjon” – mondta nevének elhallgatását kérve egy másik egykori diák, aki szintén beszélt arról, mennyire zárt ez a világ, amin belül az osztályok még inkább annak számítanak. Ezzel pedig könnyű visszaélni, „mindenki vágyik arra, hogy beilleszkedjen”.

Az „illetlen érintések” kapcsán a forrásaink azt mondták, ez az ügy kevésbé érdemi része, „nem volt szex vagy ilyesmi”, azaz a tanár nem volt egyfajta bencés S. Pál, aki a tanári vonzerejét használta fel, hogy kiélje szexuális vágyait – de ebben a témában nagyon körültekintő és óvatos eljárás szükséges még.

„Amikor először meghallottam, hogy maga a pannonhalmi főapát hozta az ügyet nyilvánosságra, azt gondoltam: ez már tényleg a hasonló ügyek újfajta, proaktív kezelése” – mondta egy egyházat belülről ismerő forrásunk, aki a kényes téma miatt szintén névtelenséget kért. A katolikus egyházat megrázó pedofilbotrányok után ugyanis 2009-2010-ben a Vatikán szigorított a szabályozáson, és közvetlenül a Szentszék hatáskörébe vonta a kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélések kivizsgálását. Szerinte így került a képbe azonnal a Vatikán ebben az esetben is: ahogy azt előírták, a Pannonhalmán felmerült információkról értesíteni kell a Hittani Kongregációt, mint a Szentszék egyik minisztériumát. A forrás arra is felhívta a figyelmet, hogy nagyjából egy éve került ki a főapátság honlapjára egy új, „segítség és kapcsolat” menüpont, amely pontosan eligazít, mi a teendő, ha valamely intézményükben „bántalmazás vagy visszaélés gyanúja merül fel”.

„A szerzetesi közösség olyan, mint egy család”

A várható sajtóvisszhang nem használ a bencés rendnek, amely a legliberálisabb magyarországi szerzetesrend, és a gimnáziumra sem jellemző az ideológiai keményvonalasság. Egy katolikus egyházon belüli forrásunk is azt mondta: komoly eredmény, hogy a lezárult vizsgálat végeredményével maguk álltak ki, így eltussolás fel sem merülhet, azonban ennek van egy mérlegelendő, másik oldala is. „Azzal, hogy teljes nyilvánosság tudomására hozták, olyan egyszerű hívő emberekhez is eljut, akiket ez nem érint, el sem ért volna, de most így megzavarhatja őket. Ez a hír megrázkódtatás számukra, vagyis a közzétételnek káros mellékhatásai is lehetnek” – mondta.

Főleg, hogy szerinte sokak számára nem világos, hogy a pannonhalmi bencés rend önálló jogi kategória a világegyházon belül, amelynek kizárólag Várszegi Asztrik az elöljárója. „Ott van ugyan a katolikus püspöki konferencia ülésein, de neki magyarországi főnöke nincs” – mondta. Ezért a Magyar Katolikus Egyháznak nem szerencsés, hogy „összemossák” őket, hiszen úgy érzik, most nem az egyházzal, hanem a „bencéseknél van a gond”.

„Furcsa ez a helyzet, és nehéz egyensúlyozni ezek között a szempontok közt. Nyilván nem véletlen, ha a diákok csoportosan ilyen panasszal keresték meg a főapátot, de ennyi év után nehéz pontosan rekonstruálni a történteket” – tette hozzá. De szerinte az is érthető, ha elsőre sok diák, kolléga hárít, nem hiszi el. „A szerzetesi közösség tagjai annyira szoros kapcsolatban vannak, hogy ez pont olyan, mintha egy családtagról derülne ki hasonló dolog” – jegyezte meg.