Bár a telefonbetyárok kora már lejárt, nehéz volt az általunk kedden feltárcsázott féltucat csepeli magánszemélyt meggyőznünk arról, hogy nem tréfából hívjuk őket, hanem tényleg szerepelnek a kerület rendszeresen frissített adóslistáján.

A felsorolásból találomra kiválasztottak közül volt, aki néhány százezer, de olyan is, aki több mint egymillió forinttal tartozik – legalábbis az önkormányzat szerint: az öt megkeresettből négynek ugyanis fogalma sem volt sem az adósságról, sem arról, hogy a neve szerepel a szégyenlistán. A tartozásról állításuk szerint semmilyen értesítést nem kaptak a helyhatóságtól, ahogy arról sem, hogy a nevüket a bárki által böngészhető kínos felsorolásban láthatják viszont. Az ötödik megkérdezett arról tudott ugyan, hogy egy vitatott telekadóügylet miatt néhány százezres hátraléka van az önkormányzat felé, de majdnem elejtette a telefont, mikor tőlünk tudta meg, hogy az összeg inkább a kétmillió forinthoz közelít.

Hasonlóan jártunk a miskolci adósok névsorát ellenőrizve is: itt négy érintettet – köztük egy ügyvédi irodát – hívtunk fel, de mindegyiküktől azt a választ kaptuk, hogy nincs tartozásuk, és ennek az ellenkezőjéről, illetve a listára kerülésről sem kaptak semmilyen értesítést az önkormányzattól. (Mindkét hivatal összesítésében vannak persze olyan, a cégnyilvántartás szerint sok esetben már felszámolás alatt álló vállalkozások is, amelyek az adóhatóság havonta frissített adóslistáján is szerepelnek, tehát feltehetően joggal áll a nevük a települési összesítésben.)

A helyi hátralékosok listájának közzétételére egy 2003-as törvénymódosítás hatalmazta fel az önkormányzatokat, amely azonban csak annyit írt, hogy azt a helyben szokásos módon – értsd: a helyi újságban vagy a polgármesteri hivatal faliújságjára kifüggesztve – tehetik meg. Az internetre 2011-ben elsőként az akkor még Lázár János vezette hódmezővásárhelyi önkormányzat töltötte fel adósai névsorát, a város főjegyzőjének győzelmi jelentése pedig – miszerint a lépés hatására az adósok csaknem fele jobb belátásra tért, és pár nap alatt befizetett közel negyvenmillió forintnyi kintlévőséget – valóságos lavinát indított: egymás után tette közzé a listáit a honlapján több tucat további önkormányzat is.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke, Péterfalvi Attila többször tiltakozott ugyan a jogalkotó szándékán szerinte túlmutató gyakorlat miatt, ennek következménye – egy, az akkor a Fidesz frakcióját is vezető Lázár Jánossal folytatott csörte mellett – azonban mindössze az lett, hogy egy törvénymódosítással legalizálták a netes névsorokat, a közzététel korábbi, cégeknél száz-, magánszemélyeknél ötvenezer forintos határát pedig leszállították tízezerre, illetve ezerre.

A kutyát sem érdekli

Az azóta eltelt öt évben viszont több, a listázásban anno élen járó önkormányzat felhagyott az adósok kipellengérezésével: az internetes megjelenítésért hat éve még a Nemzetgazdasági Minisztériumnál lobbizó Lakitelken például azt mondták a hvg.hu megkeresésére, hogy évek óta nem teszik fel a névsort, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ugyanezt válaszolta a tavalyig listázó, jobbikos vezetésű Kosd, illetve a keleti határhoz közeli Balkány önkormányzata is, pedig utóbbi listáján az utolsó, tavaly februári összesítés szerint nem(csak) kispályások vannak: az egy-két milliós – főként céges – tartozás gyakoribb, mint a néhány tíz- vagy százezres.

Hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter városában élőkben a korábbi évek hagytak-e nyomot, vagy más áll a háttérben, azt nem tudni, a listalavinát anno elindító Hódmezővásárhely főjegyzője a hvg.hu megkeresésére mindenesetre azt mondta: az önkormányzat azért hagyott fel az adósnévsorok közzétételével, mert a városban időközben visszaszorult a nem fizető, hátralékgörgető mentalitás. A javulás Korsós Ágnes szerint ugyanakkor nemcsak a listának, hanem a befizetési lehetőségek bővülésének is köszönhető.

A Baja melletti Bácsbokod és a budapesti XVII. kerület honlapján viszont annak ellenére közzéteszik és frissítik még a névsorokat, hogy annak állításuk szerint az égvilágon semmi haszna vagy hatása nincs.

„Évek óta mindig ugyanazok vannak fent és láthatóan senkit nem érdekel”

– magyarázta lemondóan a mindössze 27 névből álló listáról Bácsbokod jegyzője. A legnagyobb adós itt egyébként 600 ezer (ha az azonos címre bejelentett cégét is hozzávesszük, akkor 900 ezer) forinttal tartozik, a legkisebb hátralék pedig 53 ezer forint. A rákosmenteiek adómorálján a hivataltól kapott tájékoztatás szerint szintén nem javított az internetes szégyenfal, de azért „mindig is ki lesz téve”. A nem teljesen logikus magyarázat szerint mégpedig azért, „mert ez egy lehetőség, amivel él az önkormányzat”.

Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke

MTI / Bruzák Noémi

A cikk elején említett ellentmondásokkal – a listán szereplő, de állításuk szerint nem tartozó magánszemélyekkel – kapcsolatban megkerestük természetesen a miskolci, illetve a csepeli önkormányzatot is, utóbbi helyen azonban a jövő hétig tartó ügyintézési szünet miatt nem tudtunk beszélni senkivel, a borsodi megyeszékhelyről pedig többszöri ígéretük ellenére sem hívtak vissza.

A listázás aktuális gyakorlatáról megkérdeztük az adatvédelmi hatóság vezetőjét is. Péterfalvi Attila szerint magukkal a listákkal az említett törvénymódosítás óta már nincs baj, az azonban mindenképp aggályos, ha valaki úgy szerepel ezekben a névsorokban, hogy nem is tartozik. A NAIH vezetője szerint az adatkezelőnek nemcsak a listák naprakészen tartása a kötelessége – tehát, hogy csakis azok legyenek rajta, akik valóban tartoznak –, hanem az adósok „felejtéshez való jogának” biztosítása is. Vagyis, hogyha tartozott valaki, de már rendezte a hátralékot, akkor ne csak a konkrét adatbázisból távolítsák el, de ne lehessen visszakeresni az adósság tényét az internetes keresők archívumából sem.