„Szükség lenne egy olyan bíróságra, amelyiknél összpontosul a közigazgatási jogi szaktudás. A jogállamiság szempontjából ez legalább olyan fontos, mint az Alkotmánybíróság” – így indokolta Trócsányi László igazságügy-miniszter a közigazgatási bíróságok megreformálását. Hogy ezen pontosan mit is kell érteni, mára kiderült: egy novemberi miniszteri rendelettel megnyílt az út a politikai ejtőernyősök előtt, akik a januárban életbe lépett új eljárási szabályok alapján, ráadásul az eddiginél többféle ügyben járhatnak el. Az átalakítás révén lényegében nem maradt olyan, politikai befolyástól mentes állami szervezet, amely kizárólag szakmai szempontok alapján, függetlenül ellenőrizhetné a hatalom működését.

Adó-, menekült- és ingatlanügyek, gyámhatósági határozatok felülvizsgálata – eddig leggyakrabban ezekben ítélkeztek a közigazgatási bíróságok. A legnagyobb sajtóvisszhangot azonban a választási, népszavazási döntéseik kapták. Azt vizsgálták, hogy az érintett állami szerv eljárása törvényes volt-e. E körben eddig 70:30 volt a megerősített, illetve elmeszelt állami döntések aránya. Januártól bővül az ügycsoport: akár már egyetlen szoborállítás vagy rosszul kihelyezett közlekedési tábla miatt is perelni lehet az illetékes szerveket. Az állami tisztviselőként vagy bizonyos fegyveres testületek tagjaiként dolgozók viszont nehezebb helyzetbe kerültek: az ő munkaügyi perükben is a közigazgatási bíróságok döntenek a jövőben, amit esetükben megnehezít, hogy a bizonyítási kötelezettség őket terheli. A bírói hatáskör is módosult: az ítész már nem csak azt vizsgálhatja, hogy törvényes volt-e az adott állami szerv eljárása, ki is kikényszerítheti döntése végrehajtását, például bírságot szabva ki az ítéletben foglaltakat elszabotáló állami szerv vezetőjére. Megteheti azt is, hogy elveszi az adott hatóságtól az ügyet, és átadja egy másik, azonos hatáskörű szervnek.

Csak politikai megfontolásokkal magyarázható, hogy az ilyen súlyú döntéseket szeretné minél inkább „birtokon belül” tudni a kormány. „Hatalmi viszonyokat fog alakítani a közigazgatási bíró, ezért van nagy jelentősége annak, hogy kik fogják ezeket a döntéseket meghozni” – értékelte a helyzetet egyik bírósági forrásunk. A Fidesz még 2015-ben futott neki a politikailag kényes ügyeket tárgyaló önálló közigazgatási bíróságok létrehozásának, ám az többek között az Országos Bírósági Hivatal (OBH) heves tiltakozása nyomán – amely szerint az ötlet „indokolatlan, alaptörvény-ellenes, megbontja a bírósági szervezet rendszerét, a bírósági szervezetet és a bírókat a napi politika színpadára húzhatja” – lekerült a napirendről.

A különbíróságok létrehozását megpróbálta a Fidesz egyszerű többséggel is átnyomni, de ezt az államfői vétó nyomán az Alkotmánybíróság akadályozta meg. Az Igazságügyi Minisztérium viszont azóta is fontosnak tartja, hogy a közigazgatási bírói álláshelyekre eséllyel pályázhassanak a bíróságokról és a közigazgatásból jelentkezők. Csakhogy az utóbbiak számára a múlt év őszén szép csendben még lejtősebbé is tették a pályát. Miközben ugyanis a bíróságokon még csak véleményezték a pontrendszer átalakítását, az erről szóló – november 1-jén már hatályba is léptetett – miniszteri rendelet értelmében az állami hivatalnok pályázók duplaannyi pontot kapnak, mint azok, akik a hagyományos bírói karriert futották be. Azaz például már fogalmazóként, titkárként is a bírósági szervezetben dolgoztak. Az új feladatokhoz 200 új bírót is felvesznek, amivel az Orbán-kormány évtizedekre meghatározhatja az „államügyekben” ítélkező bírói kar összetételét.

Ehhez muszáj volt belenyúlni a rendszerbe. Az eddigi pályázatok ugyanis nem az „elvárások” szerint alakultak. A korábban, még a régi szabályok alapján meghirdetett 45 bírói álláspályázatra túlnyomórészt a bírósági szervezeten belülről érkeztek a pályázók: a 750 érvényes pályázatból 150-et jegyeztek a szervezeten kívülről. A külsősök nagyobb rohama, persze ha lesz ilyen, eztán várható: a második ütemben január végéig lehet pályázni, s ezen – az új metódus nyomán – már az eddiginél jóval nagyobb eséllyel indulnak a külsősök.

Leginkább a kívülről érkezők attitűdjétől tartanak a bíróságokon, hiszen „a közigazgatásban alaptétel, miszerint az államnak mindig igaza van” – magyarázta bírói forrásunk. Hozzátéve: „A közigazgatási ügyekkel foglalkozó bírónak nem a közigazgatásból hozott tapasztalatokra lenne szüksége, hiszen például az adóhatóságról érkezőnek is kell majd gyámügyekkel foglalkoznia. A bírónak egy-egy döntés törvényességét kell megítélnie, amihez a törvényeket kell ismernie, nem pedig a közigazgatást.”

Az átszervezésnek lehetnének persze szakmai indokai is. „A közigazgatási bíráskodás külön szervezeti keretek közé szervezése megfelelő előkészítés után jótékony hatással is lehet a jogrendszer működésére – jogállamokban” – írta egyik korábbi elemzésében Fleck Zoltán egyetemi tanár, hozzátéve azonban, hogy „mivel Magyarországon rendszerszerűen hiányzik a kormányzati hatalom kontrollja, a hatalommegosztás helyébe ismét a hatalom centralizált felfogása lépett, és felszámolódtak az intézményi és szakmai autonómiák”. Így Fleck szerint a magyar közjogi-politikai berendezkedés sem tekinthető ma már jogállaminak.

PÁLMAI ERIKA