"A kiállítás nem csak azért van, hogy jól érezzük magunkat"

Tavaly a hazai műkritikusok Hegyi Dórának ítélték a legjobb kurátori teljesítményért járó AICA-díjat. A romániai Iasi kortárs biennáléját jegyezte 2008-ban. Hogy mit csinál egy kortárs művész, valljuk be, sokszor nehezen érthető a nagyközönség számára. De hogy a kurátor mit csinál, az szinte teljesen homályban marad. Hegyi Dóra kurátorral, a tranzit.hu program vezetőjével beszélgettünk.

Hegyi Dóra: Az AICA díj megalapítása szerintem nagyon fontos fejlemény. A kortárs művészeti szakma öndefiníciójához járulhat hozzá. A szakmának létérdeke, hogy önmagát komolyabban vegye. Kis, mondhatni belterjes szakmáról van szó, fontos számára a nagyobb nyilvánosság. Fontos, hogy a közönség ne tekintse megközelíthetetlennek a kortárs művészetet. Már csak azért se, mert amikkel ez a terület foglalkozik, azok a szélesebb nyilvánosságot nagyon is érintő kérdések. Az öndefiníció összetett kérdés; a szocializmus alatt működött egy bizonyos intézményrendszer, és ez a struktúra nehezen alakul át, a hozzá kapcsolódó reflexek nehezen változnak meg. Meg kellett jelennie egy új generációnak, amely pár éve kerülhetett helyzetbe. A nagy intézményekben végre megtörtént a generációváltás, gondolok például a Műcsarnokra, a LUMÚ-ra (Ludwig Múzeum - a szerk.). De még sok öröklött problémával kell megküzdeniük az intézményeknek a szakmaiság, a munkamorál terén is.  

© Stiller Ákos

H.D.: Egy szakma felelősségtudata, etikája hosszú idő alatt alakul ki. Egy nagyobb intézményben egy vezetőnek hosszabb távra érdemes terveznie, legalább 5-10 évre van szükség egy következetes program megvalósításához. Itt is fontos volna a lépcsőzetesség, az egymásra épülő intézményrendszer; hogy például a fiatal szakemberek először kis intézményekben dolgozhassanak rövidebb megbízatásokkal. Pont ezért van szükség a szakmai mércékre. Például egy díjra, amely évről-évre más embereket emel ki, másokra irányítja a figyelmet.

hvg.hu: A Periferic Biennale kurátoraként legutóbb Romániában dolgozott. Ott is ugyanilyen megcsontosodott intézményi struktúrát talált?

H.D.: Ott egyáltalán nincs intézményi struktúra, úgyhogy a kortárs művészetnek keresnie kell a megnyilvánulási lehetőségeket.

hvg.hu: Különösnek tűnik, főként a kortárs román kultúra nemzetközi sikereinek fényében.

H.D.: Ezek inkább egyéni sikerek, egyéni életutak; mondjuk, ha Dan Perjovschi nemzetközi ismertségére gondolunk például. Ott azzal küzdenek, hogy egyáltalán nincsenek intézmények. Bukarestben 2004-ben létrehoztak ugyan egy sokat vitatott kortárs művészeti múzeumot, amely a Ceausescu-palotába került, de a szcéna egy része abszolút megtagadja a vele való bármilyen kapcsolatot. Nagyon nehéz helyzet: épp egy ilyen múlttal rendelkező épületben próbáltak elhelyezni egy progresszív intézményt. Emellett a többi nagyobb városban, mint Kolozsvár, Temesvár, Iasi, intézmények híján az egyéni kezdeményezések alakítják a művészeti színteret, s ezekt szerencsés esetben szponzorok segítik.

hvg.hu: A kritikusi díj a Iasiban végzett munkáját ismerte el. Már nem először hívnak meg Romániába egy nagy eseményhez magyar kurátort, a magyar közönség mégis keveset tud az ott zajló dolgokról. Milyen volt Iasiban dolgozni?

H.D.: Iasi észak-kelet Romániában található a moldáv határnál. A biennálét létrehozó művésznek, Matei Bejenarunak az volt a célja, hogy kortárs képzőművészeti kontextust teremtsen saját maga körül. A román művészek az 1990-es években egyre többet utaztak, sokasodtak a nemzetközi kapcsolataik, és szükségét érezték, hogy odahaza is legyen művészeti közeg. Iasiban nincs progresszív kortárs művészeti galéria, vagy bármilyen intézmény, amely terepe lehetne az aktuális trendeknek. A Periferic egynapos performance-fesztiválként indult, aztán lett belőle szélesebb spektrumú kiállítás, majd kortárs képzőművészeti biennálé. A Periferic és a szervezőkből alakult Vector Egyesület lett a helyi kortárs művészeti közeg, az intézmény, amely információt és kapcsolatokat közvetít. Iasi közepes méretű egyetemi város, négyszázezer lakossal. Valaha főváros is volt egyébként, 1859-ig. Nyomott hagyott rajta a szocializmus, de mégiscsak élhető város, létező tradíciókkal, színházzal, egyetemmel. A tavalyi a nyolcadik biennále volt, és a harmadik, amelyre nemzetközi kurátort hívtak meg. Korábban én is elutaztam oda látogatóként, mert hallottam a Periferic-ről és érdekelt, hogy jön létre egy nemzetközi biennálé a hagyományos művészeti centrumoktól távol.Írtam is róla az exindex online magazinba, a cikk aztán megjelent a romániai IDEA művészeti folyóiratban is angolul és románul. A biennálé nemzetközi tanácsadó testülete is ajánlott a szervezőknek.