Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Operaformában hazai közéleti bulvártémát dolgoz fel a független színházi alkotó, aki kőszínházban mutatta be A bajnok című új drámáját. Botrány lett belőle.

Először lép ki a független színházi keretekből a nevét viselő társulat 1998-as megalakulása óta, és dolgozik kőszínházban Pintér Béla. Évek óta minden hasonló felkérést visszautasít, mert minden művészi ambícióját leköti saját csapatának működtetése, amelyben rendszerint ő a darab írója, az előadás rendezője, és mindig játszik is. Pintér régóta Puccini-rajongó, ízlelgette már a Pillangókisasszony adaptálásában rejlő lehetőségeket is, de A köpeny című, szerelmi háromszög történetet feldolgozó egyfelvonásos eszébe juttatott egy vidéki polgármesterről terjedő bulvárhírt, amely az eredeti operalibrettó egyes motívumait megőrző, de teljesen új színpadi mű írására késztette. A Katona prózai színészei szokatlan módon mind végig énekelnek, Kéménczy Antal – Pintér állandó zenei munkatársa – zongorakíséretével.

Rezes Judit és Jordán Adél
©

Mint a mai közéletre reagáló darabjaiban, ebben is megtestesül Pintérnek a 2010-es politikai fordulat után többször elsütött bonmot-ja: „az előző kormány pénzt adott a színházi alkotóknak, a jelenlegi pedig témát”. A színházi nyelv gyökeres megújításával itthon és külföldön egyaránt népszerű, számos rangos díjjal elismert szerző többször nyúlt az operaformához.

Társulatának egyik leggyakrabban játszott, emblematikus előadása az erdélyi népdalokból építkező Parasztopera, amely a műfaj klasszikus elemeit is integrálja. Pintér már ekkor kedvtelve játszott az énekbeszéd adta dramaturgiai lehetőségekkel, a szöveg megemelésének és idézőjelbe tételének ez a módja a cselekmény továbblendítésére és a prózai színészek énekhangbeli hiányosságainak áthidalására is megoldást kínál.

A bulvárpletyka ezúttal is csak apropóként szolgál Pintér Bélának arra, hogy egy önnön törvényei szerint működő mikrokörnyezetben drámai szituációt, konfliktusokat, emberi karaktereket teremtsen.

A politikusnak a nyilvánosság előtt mutatott kirakatélete, a tisztes családi élet tablóképe köztudottan olyan Patyomkin-fal, amely mögött elférhet bármi. Pintér színházában a hatalmon lévők gátlástalansága hiába vezet totális emberi széteséshez, éppen ez működteti a hatalom megőrzésében érdekelt gépezetet.

Az alapul vett Puccini-opera, A köpeny a XX. század elején, a Szajnán állomásozó teherhajón játszódik. Az idősödő kapitány fiatal feleségének elhidegülése miatt őrlődik, s amikor éjszaka a nő rakodómunkás szeretője megérkezik a légyottra, leleplezi és meggyilkolja őt. A bajnok is egyetlen éjszaka története: egy fiktív város, Verőcsény polgármesterének kertre nyíló, tágas nappalijában, a helyhatósági választások után illusztris társaság gyűlik össze: a kampányfőnök, a helyi tévé stábja, élén a dekoratív riporternővel, az olimpiai bajnoknő és a polgármester felesége, hogy megünnepeljék a főnök, Attila negyedik fölényes győzelmét. Nagy Ervin polgármesterként képtelen örülni a diadalnak. Nejeként Rezes Judit alig leplezi férje iránti undorát, és a lopott pillanatokra vár, hogy összebújhasson a Jordán Adél által megformált kick-box bajnoknővel, aki lázadozik a folyamatos hazudozás kényszere ellen.

"Túllőtt a célon", "majd megszabadulunk tőle"

A Bajnok bemutatója után a kormánypárti média cikkek sorában támadt a darabra, a rendezőre és a Katona József Színházra. A Heti Válasz még csak háborgott, hogy a darab túllőtt a célon azzal, hogy egy viszonylag ismert politikai pletykát állított színpadra. A Magyar Idők ennél tovább ment, megállapítja, hogy az ellenzék dühében elkezdte rángatni a kormánypárti politikusok magánéleti szálait. Majd a Katona igazgatója, Máté Gábor igazgatói megbízását firtatja, amit nemrég hosszabbított meg a fideszes többségű főváros, és a lap szerint a Bajnok bemutatásával máris méltatlanná vált a feladatra.  A lap megjegyzi: „majd megszabadulunk tőle újra”.

Ascher Tamás a Facebookon védte meg Máté Gábort és Pintér Bélát. Mint írja, korábban is voltak politikusokat ábrázoló-parodizáló darabok és filmek, igaz „Pintér sokkal nagyobb formátumú rendező, nagyobb a feltűnés”. Ascher egy Gyurcsányt ábrázoló soproni Kerényi-előadást és az Elment az Őszöd című filmet említi. Mint írja, ezek művészi vacakságát senki nem tagadta. „Pintér darabja ellenben megrázó színházi remeklés, a csúfolódás mellett a tragikus emberi helyzetek részvétteli, hiteles ábrázolása sem idegen tőle”.
A bajnokról a Facebookon általában is nagy vita indult, s leginkább a politikai hovatartozás mentén alakulnak az álláspontok. Mindez természetesen nagy reklámot nyújt a darabnak, amire egyébként már nincs is szüksége: jegyet már nem lehet kapni egy előadásra sem.

A jelenlegi médiaviszonyokat eleveníti fel Pálmai Anna dögös vidéki démonként megjelenő, rutinosan alákérdező tévériportere, aki egyben – szigorúan a városvezető szolgálatában álló – profi kurva. Kampányfőnökként Bezerédi Zoltán olyan Cipolla-szerű figura, aki afféle személyi mindenesként beosztja a polgármester minden percét, ellátja fehér porral, alkohollal, nővel, és gondosan építi a nagy tekintélyű városvezető imázsát, megfordítja az eseményeket, majd eltakarítja a romokat. Miközben Puccini operájának hősei szenvedélytől hajtott hétköznapi emberek, Pintér a vidéki hatalmi elit saját hazugságaikba ragadt, velejükig romlott jellegzetes figuráit állítja színpadra, akik a szerzőtől megszokott módon az idő előrehaladtával egyre mélyebbre süllyednek saját piszkukban.

Jelenet az előadásból. Illusztris társaság
©

Puccini operáinak jellegzetessége az énekbeszéd, amellyel az áriák egymásba folynak, s így a zenei motívumok a szereplők érzelmeinek hullámzását követik. A népszerű operaszerző legkomorabb operájának feszültséggel telített, baljós dallamai, a műfajhoz kötődő emelkedettség tökéletes kontrasztban állnak a hétköznapi elemekből építkező, banalitásokkal, közhelyekkel, kampánylózungokkal vagy éppen tömény trágársággal tűzdelt szövegekkel. Az eredeti operából átvett motívumok és díszletelemek, fontos dramaturgiai pillanatban beúsztatott Puccini-operaslágerek, illetve a fényűző környezet és a köztiszteletben álló helyi potentát és felesége alpári, méltatlan viselkedése olyan szélsőséges hatáselemek, amelyek segítségével a vicc és a tragédia sokféle árnyalata egy időben, egymással szoros összefüggésben jelenik meg a színpadon. Pintér és a Katona együttműködéséből a mai közélet lényegét megragadó, érvényes előadás született, amely az eredeti opera ismeretében intellektuális élmény, de enélkül is felettébb szórakoztató.