szerző:

Üresen rohadó, bedeszkázott bérházak, rejtélyes tulajdonosok és „befoglalt” épületek a világörökségi pufferzónában. Az erzsébetvárosi ingatlanpanama szerencsétlen, egyben váratlanul kedvező hatásai a pesti mulatónegyedre, amelyre egy fesztivált is lehet építeni.

Hóesésben ácsorog vagy húsz ember a Deák tér–Király utca sarkán. A fele diákkorú, a másik a nyugdíjasokig húzódik, vegyes. Azért jöttek, hogy Belső-Erzsébetváros elhíresült lakatlan tereit, épületeit csodálják meg, az arcokon leginkább döbbenet ül: téged is érdekel ez?

Néhányan egymásra is találnak, akik részt vettek a Negyed6Negyed7 Fesztivál első, az egykori kóser helyeket végigjáró előző napi sétáján, és készülnek, hogy legközelebb a környék rejtett zsinagógáiba jussanak be. A többségük helybéli lakos, de ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy helyben is turisták lehessenek. A 2-3 órás csavargásokat az adott témában tájékozott szakemberek vezetik. Városszerte egyre elterjedtebbek az ilyen közösségi programok, a napokban Budapest 100 éves épületeit járták be, akiket az érdekel.

©

A fesztivált szervező Marom Klub Egyesület 2009-ban azt vette a fejébe, hogy a nagy zsidó ünnepekkor ledöntik azokat a szimbolikus falakat, amelyek elválasztják a különféle vallásokat, kultúrákat, embereket, és a történelmi hagyománnyal ellentétben – egyebek mellett – nyitottá teszik a zsidó rituálé és vallásgyakorlat tereit. Emellett a városrész aktuális problémái is hangsúlyt kapnak, mint az üresen álló ingatlanok kontra lakhatási nehézségek, párbeszéd a közlekedés átalakításáról vagy éppen a Klauzál tér újraálmodása az itt élők igényeinek figyelembe vételével. A workshopokat romkocsmákban, szórakozóhelyeken tartották, de volt néhány egy zöldséges üzletben is a nagyvárosi kertészkedés lehetőségeiről, hogy hasznosíthatóvá váljanak a VI. és a VII. kerület kihasználatlan kertjei. Mindezt a pészáh – zsidó húsvét, az egyiptomi szabadulás ünnepe – 8 napja alatt.

Ez utóbbi is a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) ötlete nyomán indult, ahogy a lakatlanul álló épületekről szóló szakmai és civil diskurzus nagy sikerű előadássorozata Lakatlan címmel, fél évvel ezelőtt. Ezért lett a fesztivál egyik fő témája is a hasznosítatlan ingatlanok helyzete.

Zsidó múlt

A zsidó vallás egyik legintimebb helyszínét is nyitottá tették a szervezők. A Kazinczy utcában megbújó Mikvében – rituális fürdő – éppen konyhai eszközeiket merítették a két napig forralt esővízbe az orthodox zsidók, miután előzőleg a háztartásokban húsvéti nagytakarítást végeztek. Máris egy közös pont a judeo-keresztény kultúrában. A pészach a kovásztalan kenyér ünnepe, ezért kell megsemmisíteni a fellelhető kovászos maradékokat a chametz-et. A mikve kicsi udvarán raktak tüzet, a sétások pedig nézhették, hogy ég a kalács egy ima kíséretében. Egy másik ortodox férfi bőröndnyi háztartási eszközzel érkezett, merült a fazék után a botmix is. A szent vízbe merítés oka – halljuk Bodrogi „Fűszeres” Eszter gasztrobloggert, hogy az ünnep ideje alatt vagy külön erre a célra használatos edényeket kell elővenni, vagy ilyen módon imádsággal megtisztítani azokat. A kóser konyhát vezető családok az újonnan vásárolt eszközeiket is ekképpen teszik alkalmassá a használatra.

©

Az 1928-ban épült háznak elsődleges funkciója, hogy itt merítkeznek meg a nők a menstruáció miatti elkülönülés után, de sok vallásos férfi is használja a részére fenntartott emeleti fürdőt reggel, ima előtt. „Jelenleg a hazai zsidóság csupán néhány százaléka él a szigorú szabályokat betartva.” – mondja Merker Dávid szociológus, aki szintén tagja a Budapesti Aszfaltprojekt (BUPAP) csapatának, akik ezeket a kreatív, kulturális-helytörténeti sétákat szervezik a fővárosban. A lakatlan épületek egyre több figyelmet kapnak a civilek és a építész szakma körében szintúgy, mint az urbanista csoportok között. Erzsébetváros történelmi és szociális okoknál fogva tipikus bemutatóterepe lehet a városi térhasználat sajátosságainak.

Foghíjak, romok, foglalók

A második világháború előtt a zsidónegyedben szinte minden sarkon volt egy kávéház, az udvarokon kisüzemek, műhelyek és sütödék működtek. Akkoriban 12 szalámigyár volt a környéken, ma egy sincs, csak a romjaik. Az egykoron híres Skrek Lipót Rt. szalámi, kolbászáru és húskonzerv-különlegesség gyára az 1913-as lakcímjegyzék szerint a Dob utca 27. szám alatt folytatta az ipart, egészen 1944-ig. Ma egy új építésű ház belső udvarán koszosodik, ami megmaradt belőle. Lakatlan. Egy sarokra, a Kazinczy utca 41. szám alatti új Kőleves Étterem az egyetlen kiugróan jó példája annak, hogy milyen funkcióváltásokon mehet keresztül egy romos ingatlan.

A ház 1870 körül épült, a tízes években már ortodox kóser húsfeldolgozó volt itt a hitközség felügyelete alatt. 1926-tól 57-ig Rebenwurzl Izidor és Salamon dolgozott a házban, a közeli Skrekék legnagyobb versenytársaként, de az épület egészen 2002-ig ezt a feladatot látta el.

Aztán évekig üresen állt, míg ki nem szúrta magának a korábban az Úttörő Áruházat befoglaló globalizáció-kritikus Centrum Csoport. Céljuk az volt, hogy szociális befogadóhellyel együtt autonóm központot alakítsanak ki az underground művészetnek és kultúrának. 2005 őszén squatolták be a házat (szó szerint guggolnit jelent, ezt a szót használják a foglalásra). A bérházat a rendőrség hamar visszafoglalta. ”A házfoglalásban ténylegesen részt vevő mintegy 35 fő ellen megszüntették az eljárást, annak ellenére, hogy az önkényes házfoglalás elkövetését a bíróság megállapította. Azonban a cselekmény társadalmi veszélyessége nagyjából a nullával volt egyenlő, sőt akár pozitív hatása is lehet, amennyiben az ingatlant társadalmilag fontos funkció betöltésére használják fel a jövőben” – állt a TASZ ügyvédjének, illetve a bíróság ítéletének indoklásában.

Csakugyan, rövid ideig az önkormányzat partnereivel hajléktalan szállót működtetett az egykori húsüzemben. Az ingatlan „szerencséje”, hogy magánkézben van és a tulajdonosnak nem érdeke a ház elértéktelenítése. Bár évekig nem így tűnt. Csupán pányvát vontak a homlokzatra, és a környékbeli bennfentesek arról suttogtak, hogy a tulajdonos szállodát tervez oda. A drámai állapotban lévő egyemeletes ház az utolsó pillanatban menekült meg tavaly ősszel. A környéken egyébként jelentős ingatlantulajdonnal rendelkező befektetőt sikerült meggyőzni, hogy jobban jár egy már jól bejáratott, népszerű étteremmel. Azóta itt van a Kőleves Vendéglő, amely három háznyit költözött a Dob utcai sarokról.

©

A havazásban alkalmunk nyílt arra is, hogy elképzeljük a Király utca 40. mára életveszélyes, födém nélküli tereit, mint Krúdy Gyula törzshelyét, a Bécsi Sörözőt. Nehéz a feladat. A valaha volt pompás épületet Hild József tervezte, de ma arról híres, hogy zűrzavaros a jogi háttere, és máig vitáznak a peres felek. Amikor még lakhatóbb állapotban volt a ház, punkok szállták meg egy időre, de ma már nincs az a punk, aki ide kuckózna be – állítja a Lakatlan séta egyik vezetője, Koniorczyk Bori urbanista. Ő is egyike a városi felfedezőknek (urban exploration, röviden urbex), amely „szakma” világszerte megjelent a városiasodott környezetben. Felnőtt gyerekek, akik felfedezik a kiürült, szabályoktól mentes környezetet, kalandoznak egyet benne és új, nekik tetsző funkciókat találnak neki.

A rom-recycling hasonló formái Berlinben jelentek meg a 90-es évek elején. A város újraegyesítésekor sok keleti lakos hagyta el az otthonát, ezeket foglalták el a szemfülesek. Ma turisztikai értéke van ezeknek az ingatlanoknak, direkt itt bérelnek átmeneti szállást a külföldi diákok. Párizsban is megoldás született a foglalt házak ügyében. Amennyiben súlyos lakáshiány van egy városrészben, és 18 hónapnál régebben lakatlan a nem természetes személy tulajdonában lévő ingatlan, akkor jogos a foglalás. Nem úgy Budapesten.

2013 januárjában néhány, A Város Mindenkié nevű hajléktalan érdekvédelemmel foglalkozó szervezet aktivistája megszállta a Csányi utca 5. szám alatti önkormányzati tulajdonú épületet azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a szociális problémákra. Köztük volt 5 hajléktalan is és Balázs Anna urbanista, önkéntes, a Lakatlan séta másik vezetője. Míg az épülettel ismerkedtek a hajléktalanok, Anna önkéntes társaival együtt élőlánccal védte a kiérkezett rendőrök elől az épületet. Az akció nem tartott sokáig, miután egyesével állították elő őket szabálysértés miatt. 30 ezer forint a bírság fejenként, ami 3-5 nap közmunkára váltható. Anna úgy döntött, inkább ledolgozza.

A Király utcai Sirály Közösségi Tér elhúzódó esetére úgy tűnik, most pont kerül. A Negyed6Negyed7 fesztivál kiemelt helyszíne volt a főváros tulajdonában álló épület, melyet a hónap végéig kell elhagyniuk a sirályos házfoglalóknak, mivel nem tudják kifizetni a kért egymillió forintos havi bérleti díjat. A hely gazdája Schönberger Ádám, a Marom Klub Egyesület elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy korábban az épületet életveszélyes állapota miatt akarták kiüríteni, de a ház udvari részén lakók erről nem értesültek. Zavaros ügy. Schönberger a dolog háttérben azt az okot sejti, hogy valahol a pincében lehet a felbecsülhetetlen értékű Csillagkapu.

©

Az igény valóban megvan az időutazásra, de mostanság inkább visszafelé néznénk – vallja a sétavezető két huszonéves urbanista lány. A történelemben ciklikusan változik az, hogy egy-egy társadalom, vagy annak szelete a jövőbe tekint-e, vagy visszafelé. A XIX. század az antik kultúra felé révedt, a gazdag amerikai fiatalokat szüleik a bölcsőnek tekintett Európába küldték tanulni. A hatvanas években a sci-fi, a futurista divat volt a térnyerő: kellett ehhez egy holdra szállás és gazdasági fellendülés. Minden előre mutatott.

Most a nosztalgia jellemző idehaza. Felnőtt egy olyan generáció – mondja Bori –, amelyiknek nincs közvetlen emléke a szocializmusról, mégis súlyosan meghatározza az életét. A rendszerváltás előtti időkről többnyire a rosszat hallani, a hősök és az áldozatok összefüggésében. A mindennapi emberekről semmit. Ők így próbálják meg a szüleik fiatalságát megélni és megérteni. A traumatikus korszakok megőrződnek a városi térben, itt a gettó és a szocializmus nyomai üzennek, ezek feldolgozásában segít a lakatlan terek megismerése. Ettől szerethetőek a romkocsmák enteriőrjei: régi rádió, egy Trabant, gyerekkori háromkerekű bringa. Anna pedig pöttyös bögrével a kezében azon mereng a romkocsmák félhomályában, hogy az általuk kitalált funkciókkal hogyan hsznosítsák újra szüleik, nagyszüleik tereit, amivel meggyógyíthatják a város sebeit.