HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

Már nem vidít fel a másik öröme, már nem szomorít el a bánata, már nem érdekel, mi történt vele aznap – ilyen a tipikus kiüresedett kapcsolat. Miként fogjunk hozzá, ha úgy döntünk, hogy megmentjük?

Érdekes megfigyelés a terápiás tapasztalatok alapján, hogy nem feltétlenül menthetetlen egy kapcsolat, ha a pár tagjai veszekednek, féltékenyek, dühösek vagy keserűek, hanem akkor aggódhatunk, ha valójában nem árasztanak el bennünket a másik iránt érzett érzelmek. Ha nem vidít fel a másik öröme, ha nem szomorít el a bánata, ha valójában nem érdekel, mi történt vele aznap, vagy mi zajlik a lelkében, akkor valószínűleg érzelmileg kiüresedett a kapcsolat.

Eredeti értelmében a kiégés az empátiás kapacitás kiürülését jelenti. Ez annyit takar, hogy valaki elveszítette a nyitottságát és befogadókészségét arra, hogy együtt érezzen másokkal, hogy közel engedjen érzelmileg másokat, és nem képes lelkesedéssel végezni a feladatait. A monotonitásból, túlterheltségből, beszűkülésből eredő hasonló folyamatok a párkapcsolati kiégés hátterében is megjelenhetnek.

A kapcsolat kiégése következtében a társas magány fájdalmas élménye is megjelenik, azaz amikor már nem egységként élnek a pár tagjai, hanem érzelmi, testi és akár életviteli szinten is érzékelhető függetlenségben, távolságban. A kapcsolati kiégés során azt érezzük, hogy egyre kevésbé érdekel a másik: tudjuk, hogy beszélgetni kellene vele, vagy illene rákérdezni az aktuális és számára fontos dolgokra, de mégsem jön belőlünk. Egyre gyakrabban kerüljük, hogy kettesben legyünk. Ha érzelmileg eltávolodunk a másiktól, az gyakran testi elhidegüléssel is párosul: nem öröm a másik simogatása, hanem inkább próbálja az illető elkerülni, mert kellemetlen neki, hogy esetleg aztán többet akar a párja.

Amikor nagyon felborul az egyensúly, és az egyik fél kifejezetten elveszíti az érdeklődését a másik iránt, a másik viszont ragaszkodik, akkor olyan folyamatok indulnak el, melyek nagyon méltatlan szituációkat eredményezhetnek mindkét fél számára. Aki csüng a másikon, azt érzékeli, hogy a másik távolodik, hűvösebb, és emiatt még jobban kapaszkodni szeretne, mert fél, hogy elveszíti a párját. Sajnos ebben az ördögi körben minél jobban ragaszkodik a kapaszkodó fél, a másik annál nagyobb nyűgnek, tehernek fogja érzékelni. Ha pedig így van, annál jobban elutasítja, vagy akár dühében meg is alázza a másikat. Valójában, ha valaki már érzelmileg kihűlt a másikkal szemben, akkor már a másik szenvedése sem hatja meg, emiatt a végső kétségbeesésben alkalmazott önsajnáltatás, netán „segélykiáltás” típusú öngyilkosság vagy fenyegetőzés is csak tovább távolítja.

Kettesben veszélyes

Ha mindkét fél úgy érzi, hogy eltávolodott a másiktól, ez a probléma nem áll fenn. Bizonyos értelemben még biztonságosnak is szokták érezni a kapcsolatot a benne élők, hiszen az elhidegülés miatt többé nem kiszolgáltatottak a másiknak. Egy idő után az üresség nyomasztóbb azonban, mint a problémák, hiszen nincs, ami előrevigye a hétköznapokat, elvesznek a közös célok. Amikor már nincs változás egy kapcsolatban, nem haladnak semmi felé, amit közösen várnak, amikor elvész a fent és a lent, mert érdektelenné válnak a résztvevők, az olyan, mintha megdermedne valaki a magánéletében, az intimitás tekintetében. Ez a fajta mozdulatlanság mutatja a kapcsolat bénultságát.

Napi impulzusokra van szükség
©

Itt fontos megemlíteni, hogy azok a párok, amelyek állandóan barátokat, rokonokat hívnak vendégségbe, és szinte soha nem hagynak lehetőséget arra, hogy kettesben legyenek, gyakran csak elkendőzik a valós problémákat életvitelükkel. Az esetükben azért lenne veszélyes egymás közt maradni, mert világossá válna, hogy esetleg már nem tudnak tartalmasan beszélgetni, lekötni a másikat, fény derülne az elhidegülésre. Emiatt újabb és újabb programokba vágnak (ingatlancsere, utazások, vendégek, családi programok). A problémával szembenézés helyett előfordulhat még a sok munka, az unokák, a tévé, a számítógép, mindeközben azonban a pár szenved.

Az eszem azt mondja, szeretlek

Amikor azzal találkozunk, hogy a pár tagjai csak az „eszükkel” szeretnének együtt maradni, nagyon nehéz jól segíteni. Ilyenkor ugyanis érzelmileg nem motiváltak a közös élet megtartására, és emiatt erőfeszítéseik sem hoznak látványos sikereket. Természetesen van olyan élethelyzet, életkor vagy családi szituáció, melyben a pár tagjai ennek ellenére kedvezőbbnek érzik az együttélést, mint a szétválást, de jellemző, hogy ilyen esetben megegyezésre jutnak, hogy a kapcsolatuk kizárólag testi vagy csak baráti alapon működjön tovább. Noha hosszú távon ritkán tapasztalható, hogy ez a felállás mindkét félnek kielégítő, átmeneti időszakokban meglehetősen bevett kapcsolódási mód, annak ellenére, hogy nem fejlődnek semmilyen irányba – de egyeztetett  játékszabályokkal működnek.

És ezzel el is érkeztünk egy fontos kérdéshez, a monotonitás megszüntetéséhez. Bármilyen területet tekintünk, általánosan elmondható, hogy ha valami túlságosan rutinszerűvé válik, akkor elveszíthetjük az érdeklődésünket és lelkesedésünket. A párkapcsolatok esetében ez maximálisan alátámasztható. Talán a szexuális élet mutatja a legjobban, hogy legalább az egyik fél rosszul tűri az állandó kiszámíthatóságot, egyformaságot, monotonitást. Arra vágyik, hogy néha másképp legyen, mint ahogy szokták, különben csökken a vágya, vagy akár feladatnak fogja érezni egy idő után, hogy ugyanolyan lelkesedéssel reagáljon, mint korábban.

Legyen valami, ami kibillent a ritmusunkból
©

Ez a dinamika más életterületen is érzékelhető: ha ugyanarról – ugyanúgy szoktunk beszélni, ha mindig ugyanoda járunk, ha ugyanúgy öltözködünk, kizárólag ugyanazokkal barátkozunk, akkor elveszíthetjük az izgalmasságunkat, és ezzel párhuzamosan a párunk érdeklődése is alábbhagyhat. Ahhoz, hogy magunkból újabb és újabb részeket megmozdítsunk, az is kell, hogy a szokásostól eltérő helyzetekben is részt vegyünk, vagy legyen időnként valami, ami kibillent a ritmusunkból. Akkor is, ha a terhek miatt a munkánk, a pénz megkeresésére fordított idő és energia túlterhel minket, meg kell tenni, hogy néha ne a görcsös szabályaink szerint éljünk. Ez magunknak is kellemes érzéseket hozhat, hiszen önmagunkra és a másikra újra rácsodálkozhatunk.

Mindennapi kíváncsiságunk

Meggyőződésem, hogy a kapcsolat kiégése, a társas magány szempontjából a kíváncsiság megléte kulcsfontosságú. Panaszkodhatunk, hogy a másikat nem érdekeljük már, vagy haragudhatunk, mert másra kíváncsi inkább, de el kell gondolkodnunk, hogy mi mivel tesszük magunkat vonzóvá. Nem reális elvárni a másiktól, hogy azért, mert sok éve belénk szeretett, évekkel később is ugyanúgy szeressen, miközben esetleg már messze nem adunk neki annyit, mint régen. Előfordulhat, hogy már elveszítettük a lelkesedésünket, jókedvünket, kedvességünket, a nyitottságunkat, a csinos külsőnket. Az emberek egy része ilyenkor azzal érvel, hogy önmagában felér mindennel, hogy kitartottak a másik mellett jóban-rosszban, hosszú éveken át, vagy hogy gyerekeik vannak. Kizárólag ezek a tények általában nem elegendőek ahhoz, hogy a mindennapok szintjén elégedettséggel töltse el a párunkat – napi impulzusokra van szükség.

Jellemzően szkeptikusan válaszolnak a legtöbben arra, mit is lehet megváltoztatni az évek óta fennálló kapcsolatban, pedig nem is olyan bonyolult. Elég csak belegondolni, hogy ha új kapcsolatba vág ilyenkor valaki, mennyire megváltozik külsőleg és a belső megélések szintjén. Ha ezt képesek vagyunk megtenni egy idegenért, valószínűleg a párunkért is megtehetjük, csak ilyen esetben magunkból kell meríteni a motivációt, nem pedig egy flörtből. Néha csak azon múlik, hogy milyen szempontból tekintünk a partnerünkre. Ha észleljük, hogy megtetszett egy vetélytársunknak, akkor rögtön tudjuk a vetélytárs szemével látni, azaz vonzó lesz a szemünkben, felerősödik, hogy miért tesz jó benyomást másokra, és hogy nem szeretnénk elveszíteni. Ehhez azonban nincs feltétlenül szükség flörtökre.

Almási Kitti pszichológus cikke a HVG Extra Pszichológia  2013/3-as számában jelent meg. Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb,  május 26-án megjelent számában olvashat, mely test és lélek egymásra hatásával foglalkozik: Hogyan lehetünk harmóniában a testünkkel? Mit üzennek a betegségeink? Mi áll evési zavaraink hátterében? Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat – a kiadónál!

Hogyan működik párkapcsolatban és a családban? Megvalósítja önmagát? HVG Extra Pszichológia TESZT különszámából most megtudhatja! Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg a kiadónál!