Amikor megkérek valakit, képzelje el az összes korábbi partnerét, udvarlóját vagy plátói szerelmét egy csokorban, általában viccesnek vagy kínosnak találja az ötletet. Nehezen tudja elképzelni, hogy hasonlóságot vagy összeillést fedezzen fel a korábbi partnerekben, pedig egyvalami közös az összesben: hogy hozzá köthetők. Réges-régi választásainkat idegennek érezzük magunktól, mert saját magunkat sem tudjuk elfogadni korábbi döntéseinkkel, külsőnkkel: „de ciki, hogy ilyen ruhákban jártam”, vagy „kínos, hogy odavoltam egy ilyen pasiért” stb. Pedig teljesen természetes útkeresés zajlott le az évek során: magunkra próbálgattunk jelmezeket, szerepeket, és belekóstoltunk, hogy milyenné válunk különböző partnerek mellett.

A párkapcsolatot nagymértékben meghatározza ugyanis, hogy mit gondolunk magunkról: vannak építő és romboló kapcsolatok is. Az előbbiek által többnek, az utóbbiak mentén kevesebbnek érezzük magunkat, mint azokat megelőzően. Az, hogy aztán melyiknél állapodunk meg, függ a családi, szülői mintáktól is, illetve az önmagunkról kialakított kép alapján változhat.

Sérülékeny kamaszkor

A legveszélyesebb időszak a kamaszkor, hiszen olyankor szomjazunk leginkább a visszajelzésekre, hogy valamilyen pozíciót kivívjunk magunknak a közösségünkben, illetve, hogy képesek legyünk megítélni, mit merjünk hinni magunkról a vonzerőnk alapján. Rendkívül sérülékeny időszak, sokszor sajnos a legkegyetlenebb: a leggyakrabban hallott történet, hogy a fiatal lány nem meri húzni az időt, szüzességét pár nap elteltével beáldozza a kapcsolatért, remélve, hogy türelmetlenkedő partnere így nem hagyja majd el. Aztán az esemény után eltűnik az udvarló, jelezve azt is, hogy a lány a tapasztalatlansága miatt „nem túl jó az ágyban”. A lány önbizalma ilyenkor összeomlik, rögzül benne, hogy ő „kevés”, és ezért félő, hogy már ilyen félelmekkel, gátlásokkal vág bele az újabb lehetőségekbe.

A fiúk oldaláról is hasonlóan fájdalmas történetekkel találkozom: sok romantikus lelkű, mélyen szerető fiatal férfi jár úgy, hogy választottja csak futtatja vele a köröket, udvartartásként használva őt, mert közben a menőbb és nehezen megszerezhető fiúk után sóvárog. Az ilyen fiatalemberek ilyenkor mélyen sérülnek és csalódnak, érthetetlennek tartják, hogy a lányok miért nem az odaadó partnerekért rajonganak, és emiatt később ők maguk is úgy dönthetnek, hogy nem éri meg ennyit beletenni egy kapcsolatba, hiszen nem térül meg az odaadásuk.

Almási Kitti pszichológus cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, február 29-én megjelent számában olvasható, mely a személyiséggel foglalkozik: milyenek vagyunk, és milyen élmények képesek az idők során alakítani, változtatni a személyiségünket? Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – kiadónál!