„Lehetséges ugyanazzal a partnerrel hosszú évekig izgalmas szexualitást átélni” – közölte nemrég a jó hírt Tillmann Krüger német pszichiáter, az emberi szexualitás biokémiai hátterének egyik legeredményesebb kutatója az Európai Szexuális Medicina Társaság oxfordi képzésén. A titok nyitját három pontban foglalta össze: maradjon meg a kíváncsiságunk egymás iránt, éljünk át közösen sok újdonságot, s néha szükséges némi kockázatkeresés, izgalom. Vegyük sorba, mit is jelent ez a „bűvös triád”.

Kockázatos kockázatkeresés

A lista végén kezdve: a kockázatkeresés jelentőségéről talán leginkább a baleseti sebészet orvosai tudnának beszámolni. A változatos helyszínek és pózok kipróbálása, s az új kalandok begyűjtése olykor kissé fájdalmasra sikerül. Mindamellett igényeljük az efféle izgalmakat, aminek oka a biológiánkban keresendő: a más forrásból származó izgalom (például a lebukás veszélye, merész mutatványok, autóvezetés) szexuális izgalommá konvertálható. Ugyanezért édesebb a szeretkezés vita után – mert eleve magasabb izgalmi szintről indulva kezdünk hozzá. Ez a parafíliák (az átlagtól eltérő szexualitás, az úgynevezett perverziók) titka is – különcségük, tiltott voltuk fokozza az izgalmakat.

Élethű példáját osztotta meg velem egy fiú az egyik előadásom után: neki iskolásként a helyesírási diktálási feladatok végén alakult ki mindig izgalmában az erekciója. Ennél azonban sokkal rosszabbul járt egyik gimnáziumi osztálytársa, aki a teljes érettségit ücsörögte végig tökéletes merevedésben. Ez idegrendszerünk (szimpatikus aktivitás) és biokémiánk vicces játéka velünk, hogy valamiért ugyanarra a biológiai „kapcsolóra” huzalozott egyszerre többféle működést. Ennek köszönhető egyben az is, hogy miért esünk inkább szerelembe jellemzően a hétköznapi élményektől eltérő, extrém körülmények között.

Az esemény kulcsa a dopamin, amelynek termelődését a stesszhormonok (kortizol, adrenalin, noradrenalin) magas szintje serkenti. Nem véletlen, hogy a szerelembe zuhanás még az amerikai filmek narratívájában is például helikopteren csüngve vagy ablakon kiesve következik be, mivel ezt jól tudják a forgatókönyvírók is: az ilyen közös élmények fokozzák a szexuális érdeklődést. Milyen tanács vonható le tehát ebből az elméleti tudásból? Az izgalmas közös kalandok és élmények (még ha nem szexuálisak is!) kellemesen fűszerezik a kapcsolatunkat. Keresni kell tehát az új, szokatlan, de jó élményeket, kihívásokat, hisz azok mind az unalom és megszokás ellen hatnak.

Emellett még egy roppant pozitív hozama is van a közös házon kívüli programoknak, nevezetesen az, hogy csinosan felöltözünk hozzá, és „viselkedünk”. Így alkalmunk nyílik ismét olyan kontextusban rácsodálkozni párunk nagyszerűségére, mint amikor megismertük, és amiért beleszerettünk: eleganciájára, társas sármjára, kisugárzására és egyéb kvalitásaira. S tegyük hozzá: egészségesen csiklandozó mértékben felkeltett féltékenységünk is az erotikát szolgálhatja, hisz izgalomfokozó, ha látjuk, hogy párunk másoknak is tetszik – viszont ő minket választott. Ezek a felvillanások és emlékek az otthoni papucsos-mamuszos találkozások során alaposan meg tudnak fakulni – márpedig szükségesek.

Hevesi Krisztina pszichológus cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, augusztus 18-án megjelent számában olvasható, mely a kreativitással, tehetséggondozással, önmegvalósítással, az izgalmassá tehető párkapcsolatokkal, a sokoldalú családi élettel foglalkozik. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – a kiadónál!