Az utóbbi évtizedekben jelentős változások történtek a családok szerkezetében. Egyre több a válás, leggyakrabban az anyáknál maradnak a gyerekek, és az apák csak ritkán tudnak találkozni velük. Megnyugtató látni, hány apa van manapság, aki minden követ megmozgat, hogy ne csak kéthetente láthassa a gyermekét, és boldogan vállalja az adódó alkalmakat, ha az anya épp nem ér rá. Hosszú utat tesznek meg akár minden reggel, hogy óvodába/iskolába vigyék a gyerekeket, csak hogy legalább néhány percig találkozhassanak velük. Tehát egyre inkább szoros kötődés tapasztalható az apa-gyerek kapcsolatokban.

Éppen emiatt újszerű jelenség, hogy az apai és a férfiszerepek ütközni tudnak egymással. Amikor az elvált férfi új társat keres, és nem ragaszkodik erősen a házasságból származó gyerekeihez, némileg eltávolodhat tőlük az új párkapcsolat építésének időszakában. Ha azonban a szoros kapcsolattartás a jellemző, akkor nagy erőfeszítés összehangolni – akár csak időben is – a gyerekekkel, illetve a partnerrel töltött időt.

Szerepkonfliktusok

Az egyik leggyakoribb probléma ilyenkor, hogy a választott nő szinte tudomást sem vesz erről az elkötelezettségről, noha tudott róla, amikor a kapcsolat elkezdődött. Ilyen szituációkban azt tapasztalom, hogy a nő komoly rivalizálásba kezd a gyerekkel, és azt figyeli, elég-e a csábereje ahhoz, hogy háttérbe szorítsa a gyermek fontosságát. Programokat szervez olyan napokra, amikor a gyermeké lenne a főszerep, és abba a helyzetbe kényszeríti így a férfit, hogy újra és újra választani legyen kénytelen közte és a gyerek között. Így alakul ki tehát a szerepkonfliktus: ha a férfi mindig apaként dönt, akkor elhagyja a partnere, ha viszont a párját választja a gyereket megillető napokon is, akkor súlyos bűntudat és hiányérzet nehezedik rá.

Bizonyos szempontból mondhatnánk önismereti kérdésfeltevésnek is azt a helyzetet, amelyben a férfinek döntést kell hoznia. Ha a nő nem együttműködő, akkor nincs olyan megoldás, amiben mindkét vágya teljesülhetne a férfinek/apának, tehát nem alakul ki harmónia a személyiségén belül. Bárhogyan dönt, háborog a lelke. Ezt sokan azzal oldják fel – teljesen érthető módon –, hogy inkább új partnert keresnek, különös tekintettel arra, hogy az új ismerős a gyermeküket is elfogadja.

Természetesen ez a lehetőség is veszélyeket rejt magában. Sok nő számol be arról, hogy – a férfi örömére – nyitottan közeledik a gyermekhez, ám aztán viszonylag rövid idő alatt beleragad a kvázi anyai szerepbe. Azt érzi ugyanis, hogy kimarad az udvarlási szakasz, elvesznek a kettesben eltöltött esték, hétvégék, és azonnal családi szituációba csöppennek. A mozaikcsaládok esetében ez az egyik legnehezebb helyzet, hogy a pár tagjai nem ismerhetik meg egymást olyan időszakban, amiben számukra csak a másik létezik.

Almási Kitti pszichológus cikkét teljes terjedelemben a HVG Extra Pszichológia május 21-én megjelent 2015/2. számában olvashatja, amely ezúttal csupa apás témával foglakozik. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg a kiadónál! A HVG Extra Pszichológia következő száma augusztus 18-án jelenik meg, fókuszában a kreativitás, tehetség, készségfejlesztés. Rendelje meg már most, a magazin házhoz szállítása ingyenes!