Dömény János, a pártállam latin-amerikai szakértője, volt nagykövet a Külügyminisztérium „Minősített Iratokat Felülvizsgáló Bizottságának,” külügyi zsargonban „iratmegsemmisítő bizottságának” tagja – tudta meg a hvg. hu. Dömény a Kádár-rendszer titkosrendőrségének őrnagyi rendfokozatú tagja volt: neve szerepel a hvg.hu állambiztonsági tisztek neveit tartalmazó, 1956 és 1989 között a szerveknél szolgálatot teljesítők 1000 fős listáján.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárára hivatkozva az origo.hu megírta: Dömény E-20 számú szigorúan titkos tisztként működött 1977. március elsejétől századosi rendfokozatban a III/III-5 csoportfőnökségen, onnan helyezték át 1980-ban a III/I-hez. Szt-tisztként - 1957-től, a forradalom leverésétől kezdődött külszolgálatát megszakítva - a magyar tudományos életre leselkedő veszélyek „belső elhárítását” felügyelte, a Magyar Tudományos Akadémia Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályának vezetőjeként.

A Külügyben gyártott minősített iratok átrostálását végző bizottságban öt nyugalmazott nagykövet és egy szintén nyugalmazott adminisztratív munkatárs foglal helyet. Összetételüket 1995 óta ugyanaz az elv határozza meg: kizárólag a pártállami külügyminisztériumban szocializálódott és aktív korának egészében vagy jelentős részében akkor szolgálatot teljesített „szakértő” lehet tag.

Dömény mellett jelenleg Barabás János, Debreczeni István, Kovácsné Jonczyk Éva, és Szurovszky Oszkár a testület tagjai. Barabás a Kádár-éra évtizedekig hivatalban lévő belügyminiszterének, Benkei Andrásnak volt hosszú ideig közvetlen munkatársa.

A Külügyben most rostálják át a politikailag és ideológiailag „legkényesebb” periódust, a rendszerváltást követő első évek külügyi iratanyagát. Az idő tájt szűnt meg a Varsói Szerződés, kezdődtek meg a NATO- és EU-csatlakozás előkészületei, az új Magyar Köztársaság szomszédságpolitikáját igyekezett egységes keretbe foglalni.

Mindezek után talán már azon sem csodálkozhatunk, hogy a külügy állományába tartozik, és 2003-tól rendkívüli nagykövet Bécsben az EBESZ misszió mellett Berecz Marianne, Berecz János volt MSZMP-titkár első házasságából származó lánya, aki K-959 számú szt-tisztként a III/I-3 osztályon dolgozott, feladata pedig ”hírszerzés az NSZK ellen” volt.

Vajon a külügy mai vezetői érezhetik úgy, hogy a rendszerváltozás után másfél évtizeddel nyugodtan ereszthetnek a gyeplőn, mondván, kit érdekelne ma már, hogy jelenlegi katonai szövetségesünk ellen ki kémkedett a pártállami időkben? S vajon az sem tarthat számot érdeklődésre, hogy a ma diplomata egykori főpártcsemetének a Belügyminisztériumnál meglehetősen korán, 19 éves korától, 1976. január elsejétől volt munkaviszonya? Ma EBESZ-diplomata.

(Az állam- és a szolgálati titok védelméről szóló 1995. évi LXV. Törvény előírta a közfeladatot ellátó szerveknek, hogy az évek, évtizedek során irattáraikban felhalmozott minősített - az akkori fogalmi rendszer szerint szigorúan titkos vagy titkos - iratokat vizsgálják felül, és ahol ez a minősítés már nem indokolt, ott szüntessék meg. A törvény erre egy évet adott, annak lejártával a régebben keletkezett nem minősített, „maradandó értéket képviselő” iratok átkerültek az Országos Levéltárba, ahol kutathatóvá váltak. A levéltári törvény pedig úgy rendelkezik, hogy a közfeladatot ellátó szervek „maradandó értéket képviselő”, nem minősített irataikat 15 év elteltével kötelesek közlevéltári őrzésbe átadni. Jelenleg a közhivatalok három évenként kötelesek felülvizsgálni dokumentumaik minősítését, a titkosítás általában 20 évre szól.)

Dalmáth Lajos