Ha az Orbán-rendszer bűneinek kivizsgálását Magyar Péter helyesen kezeli, akkor Robert Fico szlovák miniszterelnöknek is sokszoros oka lesz tartania az igazságos következményektől, érvel szerzőnk, a pozsonyi SME napilap vezető publicistája.
A Fidesz–KDNP teljes vezetősége kisurran a porondról, hátha így hamarabb elfelejtik az emberek, milyen hatékonysággal tették tönkre az országot. A figyelem ugyan elterelődik az árnyékba húzódás által, de ez az elterelődés az esetleges trónkövetelők dolgát is megkönnyíti, mivel nem a reflektorfényben kell leszámolniuk Orbánnal.
A vagyonadó körüli vita mindig ugyanazt a kérdést teszi fel: legyen vagy ne legyen. Pedig nem ez a kérdés. Hanem az, hogy mit kezdünk a pénzzel – akár lesz vagyonadó, akár nem. Egy olyan javaslat körvonalai, amely nem adót akar, hanem rendszert: célzott forrást, mérhető hatást és olyan befektetőt, aki maga dönti el, hová megy a pénze.
A romák sorsát hol szociális ügyként, hol integrációs feladatként kezelik, pedig ezek a szavak elfedik a lényeget: van-e esélyünk valódi magyar állampolgárként élni? Horváth Aladár üzenete a Roma Parlament fórumára.
Vége van annak a narratívának, hogy a túlélésért folyó harc igazol mindent, hogy az etikai kompromisszumok szükséges kényszerlépések. Nem azért, mert a rendszer egy hét alatt megváltozott, nem azért, mert hirtelen egyenlő lett a médiatér, hanem azért, mert a magyar független média végnapjai végre véget értek.
A fölényes választási győzelem után rohamtempóban indult meg a második rendszerváltás. Az e heti HVG több szemszögből készült pillanatfotókkal mutatja be a szédítő sebességgel zajló kormányalakítást.
Orbán propagandistái felelősek: tettestársak voltak a köztársaság lebontásában. A közmédia újjáépítésének ezért nem velük kell elkezdődnie, hanem hiteles, bátor, független újságírókkal, akik a közérdeket szolgálják, nem pedig a mindenkori kormány elvárásait. Sükösd Miklós írása.
Magyarország túllép rajtatok. Komoly és fontos dolgokkal leszünk elfoglalva. Vitatkozunk, sőt veszekedünk a jövőről. De néha békében összegyűlünk a terrárium körül, és elnézegetjük, ahogy felfaljátok egymást.
A 2026-os újraalapítás kulcskérdése, hogy a rendszerváltó mozgalom képes-e kialakítani a demokráciát kívánó többség politikai önvédelmét. A Tisza Párt nem válhat egy vezérelvű politikai kft-vé, mint annyi elődje. Csigó Péter szociológus cikke.
Még a legdiadalmasabb korszakok is véget érnek egyszer, főként, ha túljutottak a diadalmas szakaszukon. A Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának, az Uralkodó párt – A Fidesz nemzetközi és hazai történeti összehasonlításban című kötet társszerzőjének elemzése.
Debreczeni József a HVG-nek eljuttatott levélben tisztázza, miért nem mond le a közmédiát felügyelő kuratóriumi tagságáról. A közíró úgy érvel, hogy megbízása nem áll összefüggésben Orbán Viktor bukásával, és nem az orbáni struktúrában kell személycseréket végrehajtani, vagyis a Fidesz embereit Magyar embereire cserélni, mert akkor maradunk, ahol a part szakad.
A leköszönő miniszterelnök még mindig úgy tesz, mintha minden rendben lenne az országban, és a kétharmados veresége csupán kampánytechnikai kudarc lenne, nem pedig ítélet az elmúlt 16 évről.
Trump hőse megbukott, a poszt-populista rendszerváltást kell támogatnia Európának
Nem, nem post-truth világban élünk. A valóságot el lehet fedni, körbe lehet egy ideig bástyázni, és propagandával be lehet csomagolni. De eltörölni nem lehet. A valóság ugyanis kemény határ, előbb-utóbb szembejön az emberrel.
Magyar Péter történelmi szerepe attól függ, mihez kezd a felhatalmazásával, és mit tanult abból a kormányzásból, melynek egyetlen fókusza a vereség elkerülése volt. Az, hogy korlátozni akarja mandátuma idejét, jó jel. De korlátoznia kell a mandátumával járó jogosultságokat is. A társadalom megbékélését azonban ne tőle várjuk. Ebben nekünk kell lépnünk.
Egy pártpolitika mentén végletesen kettészakított társadalomban előbb-utóbb szükség van érdemi és megértő párbeszédre a két oldal között. Ez azonban nem megy elszámoltatás és megbocsátás nélkül.
A kutya sem volt már kíváncsi a soron következő ukránozásra, migránsozásra, brüsszelezésre a tubustestű Orbán előadásában, akinek utolsó időszakát a politikában leginkább a méltatlan jelzővel tudnám leírni.
Egyszerre hordoz erőforrást és kockázatot az operatív pragmatizmus – véli a Méltányosság Politikaelemző Központ szakértője.
Orbán Viktor csak a gyűlölet és a fenyegetés erejében hitt, ez volt a legsúlyosabb hibája. Az új országot azonban nem a Tisza fogja megcsinálni, hanem mi.
Kiderült, hogy az Orbán-kormány nem félelmetes erejével vagy ügyességével irányította az országot. Megvan, ki állt a hatalma mögött, és végül ki miatt léptek bele a környék összes gereblyéjébe. Tanulság kormányváltás esetére is.
