Friss hír: október 6-án a Történelemtanárok Országos Konferenciája (Bank és történelem) ajánlásokat fogalmazott meg a pénzügyi kultúra oktatásával, a gazdasági élet és bankrendszer árnyalt bemutatásával kapcsolatban.

A konferencia azt ajánlja, hogy a fiatalok ismerjék meg a bankokat, a pénzügyi és gazdasági rendszereket, ezek hatását a polgárosodásra és saját mindennapjaikra. Magukat felszólítják, hogy ebben a folyamatban vegyenek részt.

Mi kellett ahhoz, hogy legalább egy csoport nyilatkozatba foglalja ezt az evidens, triviális, minimális és mégis újszerű kívánalmat? Hát annak felismerése, hogy többet tudnak, olvasnak, magyaráznak a fiatalok évezredekkel ezelőtti teóriákról, turáni népekről, a magyar világnemzetről, szkíta Krisztusról, mint az arany áráról, a WTO-ról, a még elviselhető mértékű adóról, a szlovák gazdasági csodáról - saját gazdasági jelenük megértéséről.

Hiszen kik adnak ma példát a fiataloknak? A Miniszterelnök, aki kanonizálja a 20-as években elbukott turánizmust, einstandol és gazdasági szabadságharcot hirdet? A gazdasági miniszter, aki olyan simplicity és láthatatlan siker, hogy Quest csak nézi? Az oktatási államtitkár, aki inkább köpeny, mint nem, de nem tudna húszat a legnagyobb adózó KKV-k közül megnevezni? És vannak náluk is kétségbeejtőbb példaképek.

Pataki Attila 2011. augusztusában adott interjúja hallatán nem tudtam, ébren vagyok-e, vagy álmodok. Megdöbbentett az a páni félelem az ismeretlen pénzügyi folyamatoktól, illetve az ismert következményektől, ami előbb nyomokban, aztán túláradóan tartalmazott aggressziót: "Vagy, hogy az a céljuk, hogy a … szinte már mindenki által tudott virtuális csalással 270-re feltornázott svájci frank, visszafizethetetlen svájci frank által el akarják venni az otthonainkat, az értékeinket, a gyermekeink jövendőjét, netalántán a hazánkat? Kik, kiknek és miért?"

Láttam többször tréfás öltözékben, zöldeket beszélni, de nem gondoltam volna, hogy fogalma sincs, mi az az árfolyam, a különbség deviza és valuta, bank- és hitelkártya között, és még folytathatnám a sort találomra bármivel.

Igen, Attila hitelkárosult egy teljes generációt reprezentál, amely pénzügyileg analfabéta (volt). Egy teljes generációt mentesítettek a Kádár-rendszer körülményei a pénzügyi realitásokkal való szembenézés alól, hogy a mélyebb összefüggésekről, a folyamatok valódi kritikájáról már szót se ejtsünk. Csak néhányan voltak nemzetközi kereskedők, akik értették, hogyan működik a pénzügyi világ, és ma kivétel nélkül jóval gazdagabbak az átlagnál.

Egyesek önsegítő módon továbbképezték magukat, de az elsöprő többségnek fogalma sincs az aranyfedezetről, a valutatartalékről, a megtakarítás azt jelenti, hogy lekötöttem az ótépében. Mivel az iskola nem kapott, nem akart, nem tudott ilyen feladatot végezni, a szülők pedig a tudatlanságot, a félelemet, az agresszíót örökítették tovább, így a kortárs csoportokban sem bukkant fel a pénzügyi tudatosság nyoma sem.

A Történelemtanárok Országos Konferenciája felismerte, hogy a történelemtanároknak is dolguk van a kérdésben. Nem tették hozzá, mégis segélykiálltásként hallani, hogy ébresztő emberek, a gyerekeitek rátok fogják gyújtani a házat, mert senki, sehol nem segít nekik megérteni, mi történik körülöttük, velük. Ennek a generációnak az lesz a generációs élménye, hogy a svájci bankok elvitték a lakásunkat, amibe belerokkant a család.

A bajjal nem vagyunk egyedül. A britek is aggódni kezdtek az Innumeracy and financial illiteracy, azaz a számolni képtelen és pénzügyi analfabéták miatt, és a matematika órákon kérik számon a tudás, ismeret, attitűd hiányát.

Itt állunk egy újabb, pénzügyileg tökéletesen analfabéta generációval. Amelynek nem azért zavaros a hagyományos izmusokhoz való viszonya, mert azokat meghaladta a posztmodern, hanem azért, mert minimális szinten sem értik, csak énekelni tudják, hogy money makes the world go around.