Kulcsszavak
Lőtávol –
A hónap legnagyobb támadását vitte véghez az orosz légierő Ukrajna ellen csütörtökön. Munkácson egy amerikai tulajdonú üzemet találtak el, Lvivben halálos áldozatot is követeltek a csapások.
Húzós – Most már
Sulyok Tamás államfő is ki merte jelenteni, hogy az oroszok támadtak Munkácsra. Korábban ezt posztolta, majd kihúzta a rakétatámadás elől az orosz jelzőt. Miután Orbán Viktor is orosz támadásról beszélt, a köztársasági elnök is osztotta a véleményt, de eredeti posztján nem változtatott.
Utálgatás – Az augusztus 20-i állami ünnep narrációjának egy része Orseolo Péterről szólt, csak „az áruló Péterként” emlegettek, aki külföldi parancsoknak engedelmeskedik. Sokan úgy vélik, ezzel
Magyar Péterre utalt a szöveg, amelynek szerzője, Ugron Zsolna azt mondta, nem nyilatkozhat a témában.
Hajtóvadászat –
Kocsival hajtott neki egy hatvanpusztai biztonsági őr Hadházy Ákos autójának. A független országgyűlési képviselő szerint egy földúton ütköztek össze, ahol talán fel akarták borítani, de végül a másik autó borult fel. Hadházy az elmúlt hetekben sorra közöl tényfeltáró információkat az Orbán család hatvanpusztai birtokáról, tüntetést is tartott már ott. Egyik látogatásán kiszúrták autója kerékgumijait.
Irkafirka – A magyar miniszterelnök levélben panaszolta be Donald Trumpnál az ukránokat, mert támadták a Barátság kőolajvezeték egyik oroszországi elosztóállomását. Erre az amerikai elnök a rá jellemző nyomtatott lóbetűkkel válaszolt, amelyeket egy
filctollal firkantott rá a levélre.
Kilépek az erkélyre, vasárnap késő este van, mindjárt tíz, tücskök ciripelnek a bambuszligetben. Ez örvendetes változás egyébként, mert néhány hete még egészen elviselhetetlen hangerőn zizegtek a kabócák. Mostanra nekik már végük, ha jól sejtem, nem egyszerűen halkabbak lettek, hanem konkrétan elpusztultak. Legalábbis a lépcsőház bejárata körül elég sok döglött példány hevert a minap, felteszem, lejárt az életciklusuk – így megy ez. Nem semmi állatok ezek a kabócák egyébként, némelyik akkorára nő, mint egy veréb, és ha elkapja az ember – ami nem különösebben nehéz, elég bambák szerencsétlenek – olyan visító hangot hallatnak, hogy bármelyik horrorfilmbe be lehetne nyomni őket szinkronmunkára. Most tehát nyugalom van és meleg. Nagyon meleg, és nagyon sok pára. Tavasszal, amikor megérkeztünk Oszakába, mindenki azt mondta, várjuk csak ki a nyarat, az majd rendesen meg fog kínozni. Hát, én nem érzem elviselhetetlennek, de igaz, ami igaz, ez a folyamatos párás forróság elég húzós tud lenni, és hirtelen képes kiszippantani az ember erejét, ha nem figyel oda. Most már elvileg átfordultunk a tetőponton, innentől jobb lesz, és egészen novemberig marad a pólós-zakós kellemes idő. Odahaza, ha jól hallom, most szokatlanul hideg van. De ebből éppen semmilyen következtetést nem tudok levonni. Fáraszt már kissé, hogy ha elromlik az idő, rögtön apokaliptikus víziókkal kezd mindenki babrálni. Bizonyára sok mindenért valóban a klímaváltozás a felelős, de azért az összes rossz napot nem méltányos szegény globális felmelegedés nyakába varrni.
