Mennyire nevezhető tisztának és egyenlőnek egy olyan választás, amelyet a kormánypárt által hozott szabályok szerint bonyolítanak, a kormánypárt delegáltjai ellenőriznek? És ahol a kormánypárt állami pénzből, közfoglalkoztatottak munkájával folytat kampányt, amelynek szabályai rá nem vonatkoznak?

Ha megnézzük, mi történt kampányfronton csak az elmúlt napokban, elég riasztó képet kapunk arról, tiszta, demokratikus és egyenlő lesz-e a választás:

1. A Fidesz lényegében kiszervezte a kampányát egy álcivil szervezetnek, amely számolatlanul költi a kétes forrású pénzt plakát- és szórólapkampányra.

2. A Fidesz ingyen kapott meg egy több száz millió forintért tervezett médiakampányt a kormánytól, amit az a mi pénzünkből fizetett.

3. A Fidesz közmunkásokkal építteti a kampányrendezvényeit.

4. A választási irodák bakija miatt nem gyűjthet ajánlásokat egyelőre az ellenzék.

Egy ellenzéki párt, legyen az baloldali, zöld vagy szélsőjobbos, nem kap közmunkást ingyen. Nekik a kampányhelyszín elrendezését saját pénzből kell fizetniük, vagy önkéntesekkel kell megoldaniuk. Nem kap ingyen reklámkampányt sem, de a választási irodák "hibáira" bármikor számíthat. Álcivil szervezetet persze az ellenzék is létrehozhat (csodálom is, hogy eddig nem tették meg), csak ha pártok helyett mások kampányolnak a pártok nevében, felmerül a kérdés, hogy miért vannak egyáltalán Magyarországon kampányszabályok?

Lehet arról hosszú cikkeket írogatni, mennyire nevezhető demokráciának (helyesen inkább: liberális demokráciának) a magyar politikai rendszer. De beszélhetünk egy igazán prózai problémáról is: arról, hogy a Fidesz választási csalást követ el. Persze nem úgy kell a dolgot elképzelni, hogy fogják az Összefogás által megszerzett 56 százalékot, kihúzzák narancssárga filctollal, és átírják 23-ra. Hanem úgy, hogy sok, a fentihez hasonló aprósággal felborítják a pályát.

Nem normális egy demokráciában, hogy állami alkalmazottak közmunkában kampányoljanak egy pártnak. Nem normális, hogy a választási irodák adminisztratív eszközökkel szívassák a nyugaton dolgozó, szavazni kívánó állampolgárokat. Nem normális, hogy a kampányszabályokat úgy alkossák meg, hogy az lehetetlenné tegye az ellenzéki pártok számára választók bizonyos, például főként kereskedelmi tévéből tájékozódó tömegeinek elérését – és az sem, hogy mindennek ne legyen következménye.

2014 februárjában ott tartunk, hogy már a választások előtt lehet tudni: ez a választás nem lesz egyenlő és szabad. Az ellenzéknek van elméleti esélye a győzelemre, a gyakorlatban viszont maga az állam dolgozik ez ellen. Meg persze harmatgyenge politizálással maga az ellenzék, de ennek semmi köze a választás tisztaságához.

Képzeljünk el egy futóversenyt, ahol egy kivételével minden versenyző cipőfűzői össze vannak kötve. Pontosan így fog kinézni a 2014-es országgyűlési választás. Lehet persze futás közben, a pályáról csalást kiáltani, de az is lehet, hogy ez már senkit nem fog érdekelni.

Rokonai, barátai és (főként) üzletfelei pedig boldogan ünneplik a befutót.

Kövesse a Nyüzsit a Facebookon!