Ha a hatalom veszít, az persze nem jelenti azt, hogy mostantól másképp leszünk egyformák. Nem erre adunk felhatalmazást, hanem pont arra, hogy lehessünk sokfélék, különbözőek, a mélyen hívő falusi kertésztől a liberális leszbikusig. Akik most együtt indulnak el. Nem azért, mert pont ugyanazt gondolják, hanem mert mind kinőtték Orbán ketrecét. Aztán majd vigyázunk, hogy ne építsünk új ketrecet.
Akár szavazunk, akár telefonkészüléket választunk olyasmit keresünk, amit használni tudunk, tartós és lesz rajta legalább négy év garancia.
A NER nem pusztán azért tud tizenhat éve úgy működni, ahogy a diktatúrák vagy a maffia szoktak, mert Orbán Viktor olyan biztos kézzel tartja egyben a rendszert. Hanem azért is, mert biztosak lehettek benne: senki nem fog megszólalni. Ennek most vége.
Mi jöhet még azután, hogy az Orbán-rezsim erőszakszervezetekkel ront a nemzetre, családi pénzjegynyomdává alakította a gazdaságot, és Mária helyett nyíltan Putyin elvtársnak ajánlotta fel az országot? Mi hat még a választókra? Szubjektív lapajánló.
2026-ban nem apró, napi zörejeket, hanem nagy horderejű, érzelmileg telített konfliktusokat látunk, napról napra, a kampány utolsó időszakában. Ennek következtében világossá válnak a versengő világképek.
Az egyetlen érdekcsoport, amelyiknek alkut kínált a kampányban Orbán Viktor a polgármestereké. Őket kérleli, hogy „nyerjék meg neki a választást”, miközben egyre kevesebb döntés és pénz marad helyben. Érd polgármesterének vendégcikke.
Doktor Várkonyi Andrea becsületesen dolgozó magyar orvosok, ápolók, egészségügyi dolgozók és önkéntesek tízezreit alázza meg. Megalázza a sürgősségi osztályok műanyag székein várakozókat, a háziorvos nélkül tengődőket, azokat, akik a ki nem szűrt rákban idő előtt meghalnak.
Az 1990-es Dunagate-hez hasonlítható, sőt annak jelentőségét is meghaladó ügy az Orbán-rendszer törvénytelen hatalomátmentési kísérletét dokumentálja. A százados bátor kiállása hozzájárulhat a közvélemény változásához és a Tisza győzelméhez az április 12-i választáson. Vélemény.
Ha nem fogadjuk el annak a lehetőségét, hogy kétharmados törvényeket kétharmados parlamenti többség nélkül is felül lehet írni, akkor egyúttal elfogadjuk, hogy akárki nyeri a választást, kormányozni a Fidesz fog, a rezsim Orbáné marad.
Több mostani eset mutatja, hogy a terepen dolgozó újságírót a hatalmi potentátok már nem a kérdező félnek tekintik, hanem ellenségnek, és nekik még a fizikai bántás is belefér. De amíg a riporter dacos szakmaisággal ott marad a kamera előtt, és amíg az olvasó nem fordítja el a fejét, addig a lökdösődés csak a gyengék látványos bizonyítványa marad, a kérdéseket nem lehet kitakarítani.
A Medián szerint a kétharmad felé erősödik a Tisza, tovaris Szijjártó dekonspirálódik, a kormány tényfeltáró újságírót ügynököz, Magyar Péterből pró és kontra kultúrtermék lett, közpénzből épül a kormány celebhadserege, Trump nagyon elkalkulálta magát Iránnal. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
A gond az, hogy a mai külügyminiszternek olyanokkal kellene egy asztalhoz ülnie, akik nem annyira örülnek, hogy Petiminiszter közben Moszkvával szexchatel.
„Olyan korban, amikor a kritikus erőforrásokat egyre gyakrabban használják fegyverként, Európa és Ausztrália másfajta példát mutathat. Együtt biztonságos és felelős ellátási láncokat építhetünk ki, és úgy támogathatjuk a helyi közösségeket, hogy közben fenntartjuk a magas szintű környezetvédelmi normákat.” Az Európai Bizottság elnökének vendégcikke.
A Washington Postban a Fidesz kampányáról megjelent cikknek nem az az egyetlen kemény állítása, hogy az oroszok önmerényletre biztatják Orbánt, de az is, hogy Szijjártó Péter az EU-tanácskozások szüneteiben azonnal jelentett az orosz külügyminiszternek. Egy normális országban ez bőven elég lenne egy párt bukásához.
A DK és az MKKP politikai jövőjét, választóihoz és aktivistáihoz fűződő viszonyát is meghatározza, segítik-e vagy akadályozzák a Fidesz leváltását. Nagy Péter Tibor publicisztikája.
Nemcsak az egyetem, hanem maga a tanulás is elveszítheti a jelentését a mesterséges intelligencia miatt – állítják cikkünk szerzői, Fábri György és Káplár-Kadácsy Kinga.
Az állandó káderdaráló iszonyú költségessé teszi az elit és a kiszolgáló vazallus rétegek fenntartását. A rendszer alkalmatlanságának rejtegetése pedig újabb és újabb problémákat szül.
A kispártoknak nincs esélyük összeszedni még százezer választót. De a nullát érdemes megcélozni!
Nem lennék meglepve, ha Szijjártó Péter és Orbán Balázs rendíthetetlen munkálkodásának köszönhetően Orbán Viktor arról is meg lenne győződve, hogy ő egy sovány magas államférfi, ibolyakék szemekkel.
A román és a moldovai példa egyértelmű: nehéz, de nem lehetetlen nyerni a putyinizmussal és az abba kapaszkodó orbánizmussal szemben sem. Ebben a játszmában egyetlenegy dobás van, erre készül Magyarország.
