"Meggyőződésem, hogy az elmúlt napokban vitt és elkövetkező hetekben megmutatkozó politikánk hosszú időre eldönti, hogy marad-e képviselete az országgyűlésben a szabadság és szolidaritás, a tolerancia értékeit valló magyar választópolgároknak. Tudjuk, hogy a június 7-i választás eredményessége a mi szempontunkból vízválasztó lesz. Horn Gáborral együtt úgy gondolom, hogy a június 7-i megmérettetésen az 5 százalék feletti eredmény szükséges, de nem elégséges feltétele, hogy jó eséllyel tényezők maradjunk a soron következő országgyűlési választásokat követően a magyar belpolitikában.

Az eredeti feltételek

Az utolsó OT után a múlt hétnek úgy mentünk neki, hogy az SZDSZ hajlandó támogatni egy válságkezelő kormányt akkor, ha a következő feltételeknek megfelel:

Gulyás József

1. A miniszterelnöknek kívülről kell jönnie („nem lehet vezető MSZP-s politikus, és nem lehet a jelenlegi kormány tagja”) – ez volt az első és legfontosabb kritérium. A tárgyalások első fordulóján ráadásul ebben meg is állapodtunk az MSZP-vel, és ezt a nyilvánosság előtt deklaráltuk!

2. Olyan valakit tudunk kormányfőként támogatni, aki személyében is garancia, hogy visszaállítja, újraépíti a kormány iránti közbizalmat, és az ország iránti bizalmat a nemzetközi porondon. Ez nem teljesült, Bajnai jelölése nyilvánvalóan csalódás az előzetes várakozásokhoz képest, ezért várnak a piacok is a programra, kíváncsiak az új kormány összetételére, és nem utolsósorban a konkrét intézkedésekre.

3. „Alapvetően új kormány lesz!” Nem a mostanit alakítják át, hanem a ritka kivétel az lesz, aki marad. (Az ÜT-n korábban arról beszéltünk, hogy egy-két ilyen személy fogadható csak el.) Az új kormányban a meghatározó tárcák tekintetében személyi változásoknak kell történnie (ezt még nem tudjuk, de nyilván beszédes, hogy jelen állás szerint Bajnai csak a konstruktív bizalmatlansági indítvány elfogadása után kívánja a kormánya névsorát ismertetni).

4. A kormány programjának reformelkötelezettségűnek kell lennie, alapvetően a Reformszövetség programján kell alapulnia (vagyis nem hiányozhat belőle a közteherviselés reformja, és nem maradhatnak ki belőle a jelentősebb szerkezeti átalakítások). Az eddig ismert részleteket alapján nem mondható, hogy itt is megnyugtató lenne a helyzet.

Mindezek alapján kimondható, hogy a vasárnapi döntés teljesen ellentétes a péntekig folytatott megbeszélésekkel és döntésekkel, és nem utolsósorban az időközben kommunikált üzeneteinkkel.

Az ország érdeke

Az országnak egyértelműen az lenne az érdeke, hogy egy hiteles (a társadalom bizalmát legalább az indulásakor élvező) és politikai támogatottságában stabil kormány jöjjön létre. Azért lenne ez az érdeke, mert törékeny többséggel, bizonytalan és őszintétlen eltökéltségű MSZP-vel, továbbá nagyon komoly bizalmi deficittel, erős ellenszélben [a létrejövő kormány] lényegében cselekvésképtelen. A hitelességi deficit miatt volt csak korlátozottan cselekvőképes a koalíció 2006 és 2008 között, ez volt az, ami cselekvőképtelenné tette a kisebbségi kormányt az elmúlt egy évben.

Bajnai lényegében azzal a hitelességi deficittel indul, ahol Gyurcsány abbahagyta.

A hitelességi deficit politikailag ingataggá teszi az egész kormányt. Ráadásul az MSZP-t is jelentősen megosztja (függetlenül minden írásos deklarációtól, egységes kongresszusi szavazástól), lényegében kizárt, hogy vele lehessen konszolidálni a helyzetet. Bajnai az MSZP-be egyáltalán nem beágyazott, és Gyurcsány meggyengülésével több szövetséget is kell kötnie a párton belül, mely jelentős személyi és tartalmi kompromisszumokra fogja kényszeríteni. Politikai rutinja jóval kisebb, mint Gyurcsányé, személyisége láthatóan konfliktuskerülő, ezért csoda lenne, ha ezt eredményesen abszolválni tudná.

Az országnak nem arra a programra van szüksége, ami ebből a konstrukcióból ki fog jönni. Bár a konkrétumokról még keveset tudni, de a csomag érzékelhetően a „megszorító”, lényegében kiadáscsökkentő lépésekre fog koncentrálni, mellőzve a fenntarthatóságot biztosító, vagy a növekedési pályát megalapozó szerkezeti átalakítások megkezdését. Erre sem idő, sem politikai akarat a szocialisták részéről nincs. Így újabb éveket veszíthet az ország a szerkezeti átalakítások terén. Ennek következtében nyolc év balliberális kormányzás telik el úgy, hogy egyetlen jelentős szerkezeti átalakítást sem sikerült végigvinni, ami történelmi bűn. Ráadásul a folyamatos reformretorika és a mind szakmailag, mind kommunikációs szempontból rosszul előkészített átalakítások kudarcai tovább rontották a sikeres átalakítások véghezvitelének esélyeit. A következő egy évben valószínűleg megint reformként próbálnak majd eladni, egyszerű restrikciós, egyensúlyjavító lépéseket.

(Apropó, tudja valaki, hogy most mekkora a valós költségvetési hiány, vagy megint Veres Jánosra hagyatkozunk, mint 2006 tavaszán? Csillag István szerint többszöröse, mint amekkora csomaggal Bajnai most készül. Szembe kéne nézni azzal, hogy mi következik ebből!)

A kormány tevékenysége valószínűleg tovább fogja rombolni a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalmat, több okból is. Egyrészt létrejöttének körülményeivel, másrészt azzal, hogy mindenféle bizalmi tőke híján kíván neki kezdeni a komoly érdeksérelmekkel járó intézkedéseknek. Ez a csomag, ez a kormányzati felállás (mely tudhatóan „kamikáze” kormány), és politika, melynek támogatására készülünk, nyilvánvalóan csak a Fidesznek kaparja ki a gesztenyét.

A csomag hatására kizárt, hogy a kormányt támogató pártok népszerűsége bármenyit is növekedjék, sőt az MSZP valószínűleg jelentősen veszíteni fog a nyugdíjas bázisából is. Meggyőződésem, hogy mind az MSZP, mind az SZDSZ súlyosabb választási vereséget fog elszenvedni 2010 tavaszán, mint egy előrehozott választások esetében szenvedett volna. Nem látom be, hogy egy súlyos megszorító csomag és egy Bajnai Gordon által vezetett kormány hatására, miért nőne a kormányt támogató pártok népszerűsége?

A balliberális értelmiség céljai, és vélelmezett szavazótáborunk igényei ellenére a Bajnai kormány megalakulásával ténylegesen egy 2/3-os Fidesz többség válik realitássá. Megint rábeszéltük magunkat egy rossz megoldásra az ellenségkép (Orbán Viktor 2/3-os győzelme) felmutatásával, miközben így tesszük egyre biztosabbá a Fidesz mindinkább elsöprő többségét.

Bajnai a Fidesz szempontjából talán még jobb célpont is, mint Gyurcsány volt. Nem tudja olyan mértékben felvenni a harcot Orbánnal, mint Gyurcsány tudta, de rendelkezik mindazokkal a tehertételekkel, amivel Gyurcsány. Ezért még új kommunikációs sémát sem nagyon kell a Fidesznek kitalálnia. A Fidesz szempontjából a Bajnai-kormány megalakulása a lehető legjobb megoldás a jelenlegi helyzetben.

Meggyőződésem, hogy a Bajnai Gordon vezette kormány nem lesz képes arra, hogy konszolidálja a viszonyokat (a társadalmi-gazdasági krízist, a bizalmi válságot, az eldurvult közbeszédet stb.), ellenkezőleg, még több muníciót nyújt majd a szélsőjobb demagóg érveléséhez, és még inkább rontja az esélyét annak, hogy csökkenjen a Fidesz szavazótáborán túli erők és a Fidesz közötti különbség.

Belesétálhatunk abba a csapda helyzetbe, hogy szavazatainkkal egy olyan bénult kormányt segítünk hatalomba, amelytől csak a parlament feloszlatásával lehet majd megszabadulni. A miniszterek megnevezése, kinevezése is kényes kérdés.

A „független szakértő” miniszterek a Bajnai-projekt kulcselemei, tehát ha a miniszterelnök még az ő személyüket sem képes egy nyitott folyamatban keresztülvinni, akkor miképp tudna más egyebet megoldani a későbbiekben?

1. Az SZDSZ szempontjából semmiféle politikai haszon nem látszik. Az új kormány megalakulását és Gyurcsány távozását sem tudja hitelesen saját sikereként felmutatni, mert nyilvánvalóan jelentős személyi kompromisszumokra kényszerült, és a kormányválság kapcsán pár napig folytatott következetes kommunikációja és egységes fellépése megbicsaklott.

2. Ismét bűnbakszerepbe kényszerülünk. Egyrészt, mert „az SZDSZ hozta az új kormányt az emberek nyakára”, másrészt „lett volna más megoldás is, de a liberálisok miatt lett a Bajnai”, harmadrészt „a megszorító program egy liberális program, melyet az SZDSZ erőszakolt ki”.

3. Azok, akik támogatnának egy ilyen programot egy ilyen politikai konstellációval, nem találnak indokot arra, hogy az MSZP helyett miért az SZDSZ-t támogassák.

4. Ez a döntés véglegesen az MSZP mellé sodorta az SZDSZ-t, és utólag hiteltelenné tette a koalícióból való egy évvel ezelőtti kilépést is. A közvélemény szemében most is kvázi kormánypárt az SZDSZ, ezután pedig még jobban az lesz. Egyszerűen érthetetlen és követhetetlen a megkülönböződés. Mindez igaz az indoklásra is, hogy most miért nem akar az SZDSZ koalícióra lépni, kormányzati felelősséget vállalni a programért?

5. A kommunikációs tér teljesen be fog szűkülni az SZDSZ számára, mert a kormányt nem támadhatja, és az Orbán fóbiára vagy a szélsőjobboldali veszélyre is adekvátabb válasz található az MSZP-nél, egyszerűen azért, mert erősebb és jelentősebb politikai erő. A szélsőjobboldalra adott liberális válaszok pedig még a balliberális értelmiség számára sem megfelelőek.

6. Az SZDSZ kvázi kormánypárttá válásával ismét „kétosztatúvá” váló politikai térben nem releváns választási lehetőség az SZDSZ. Fodor Gábor a koalíciót támogatók szemében még mindig túl jobboldali, az MSZP-t elutasítók szemében viszont túl baloldali. A koalíciót támogatók a következő hónapokban a kormányba fogják „bizalmukat” helyezni, vagyis az MSZP-be.

7. Az eredetileg kitalált kampánystratégiát ezzel a politikai fordulattal felülírta az élet. A kormány megalakulásával és programjával kapcsolatos közbeszéd teljesen felül fogja írni a társadalmi válsággal kapcsolatos diskurzust. A gazdasági válsággal kapcsolatos diskurzusban pedig az SZDSZ-nek Bajnai támogatásával nem is lehet önálló mondanivalója. Ráadásul már látható, hogy Bajnai adóügyben június 7-e előtt semmit nem valósít meg a mi elképzeléseinkből. Az SZDSZ elveszette potenciális kampánytémáit a következő hónapokra. Más kampánytémák pedig nincsenek, a kormány megalakulását pedig nem tudja saját sikereként kommunikálni. Kampányszempontból szerintem egy teljesen vesztes helyzetbe lavírozta bele magát a párt.

8. A döntéssel véleményem szerint radikálisan lecsökkent annak az esélye, hogy az SZDSZ átugorja az 5 százalékos küszöböt az EP választásokon. Nagyon nem szeretném, hogy így legyen, de ha ez bekövetkezik, akkor ez SZDSZ, mint önálló entitás végleges felszámolódáshoz vezethet.

Mi lett volna, ha…

Szükséges szót ejteni a másik forgatókönyvről, mert bizony volt más opció is.

Az SZDSZ-nek be kellett volna jelentenie, hogy az SZDSZ a maga részéről lezárja a közös miniszterelnök-jelölt keresési komédiát, és az előrehozott választások időpontjáról, valamint az előrehozott választásokig tartó időszak tartalmi, és menetrendbéli kérdéseiről kezdeményez több párti egyeztetéseket, annak érdekében, hogy rendezett körülmények között jussunk el az előrehozott választásokig. Ez a megoldás szükségképpen jelentett volna egy átmeneti, akár válságkezelő kormányt is, ráadásul nyilvánvalóan alapvetően az MSZP-MDF-SZDSZ képviselők bázisán, de mégiscsak vállalható és képviselhető lett volna.

Ennek a megoldásnak vasárnap estig több jelentős SZDSZ-es politikus (ÜT, és frakciótag) lelkes támogatója volt, estére azonban álláspontjukat feladták.

Miért volt arra szükség, hogy miközben a Bajnai Gordon csak az ÜT döntését kérte, Kóka János kérésére a frakció is azonnal döntött, ráadásul még az előtt, hogy a már kezdeményezett rendkívüli OT ülése állást foglalhatott volna?

Miért kellett szavaztatni a frakciót egy olyan bianco nyilatkozatról, melynek tartalmát nem ismerte senki? Miért nem abban maradt a vezetés, hogy megnyitja az ügyvivő testület az utat a jelölttel való tárgyalások előtt, és a tárgyalások végén, program, kormányösszetétel, támogató nyilatkozat stb. ismeretében mondja ki a "boldogító" igent az arra illetékes testület."